2009. június 17., szerda

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka, Palatinus, Budapest, 2005


Daniel tízévesen látogat el az Elfeledett Könyvek Temetőjébe apja jóvoltából, ahol felfedezi Julian Carax regényét, A szél árnyékát. A fiú a kötet szerzőjének kalandos történetének nyomába ered. Az évek alatt egyre többet tud meg Julian és a könyv életéről, és minél inkább helyére kerülnek a puzzle darabok, annál inkább saját ifjú élete nyomorúságos problémáira ismer rá Julian Carax történetében. Szerelemre gyúl egy vak ifjú lány iránt, de a szerelmi csalódás hamar utoléri, egy koldussal mély barátságot köt, és gyerekkori barátja nővérében az igaz és a testi szerelem is rátalál. Carax utáni nyomozása során egy elfeledett élet felelevenítése során a múltból vészjósló árnyak is előbukkannak.
A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón, spanyol író, első regénye, amely előbb íródott, mint az Angyali játszma, mégis időben az után játszódik. A szél árnyéka hasonló szerkezettel bír, mint a második mű. A kapocs az Elfeledett Könyvek Temetője, egy elfeledett szerző ismeretlen könyve és a szerző homályba vesző, titokzatos, kalandos élete utáni nyomozás.
A szél árnyéka főszereplője Daniel Sempere, az Angyali játszma főhőse David Martin. A két könyv központi szereplőjét Sempere bácsi kapcsolja össze, aki két személy. Daniel az Angyali játszma Sempere bácsijának unokája, David pedig Sempere bácsi tulajdonképpeni örökbefogadott fia. Daniel apja, Sempere bácsi fia, A szél árnyéka Sempere bácsija. Daniel egy harmadik történet Sempere bácsija lehetne. A könyvek iránti vonzalom, a Sempere és fia könyvesbolt vezetése és az ezzel járó bölcsesség folyamatosan átöröklődik. Mindkét hős életében egy tragikus sorsú szerelem és egy segítő barát is megjelenik. Persze Zafón nem ismétli önmagát a két könyvben, a hangsúlyok eltolódnak. A szél árnyéka helyszíne is Barcelona, de ezúttal a húszas-harmincas évek helyett, az ötvenes-hatvanas években járunk. Az Angyali játszma ördöge az első könyvben kevésbé misztikus, hús-vér alak, aki egy személyben kettő, és a lepel a végére lehullik róla.
Zafón mindkét könyvében a számtalan műfaj elemeit vegyíti rendezett egésszé. A szél árnyéka is egyszerre a romantikus lányregény, a misztikus kalandtörténet, a baljóslatú krimi, a melodramatikus családtörténet, a gótikus rémregény és a lélektani fejlődésregény jegyeit hordozza magán. Zafón mindvégig a kommersz és komoly szépirodalmi műalkotás vékony mezsgyéjén egyensúlyoz. Véleményem szerint a két könyv egy világként értelmezhető, amelyben a műfaji kevercs olyan szerzői alapállás, amelybe a spanyol író Ars Poeticája, életről vallott felfogása mutatkozik meg. A szél árnyéka happy endje látszólag szirupos végkifejlet, Daniel fiának, Juliannak az Elfeledett Könyvek Temetőjében megjelenő alakja azonban a történet folytonosan önmagába visszatérő, ismétlődő voltára hívja fel a figyelmet. Ám az ismétlés sosem azonosságot jelent, hanem a sorsok hasonlóságára utal.
Zafón két regényében a történetek újra teremtése mutatkozik meg, a hasonló történetek számos fordulaton, változaton mennek keresztül, a történetben történetek bontakoznak ki, jó példa erre A szél árnyékában például Nuria Monfort emlékiratai, amelyben egy külön élet lapjai íródnak tele. A szél árnyék sokkal összetettebb regény, mint a másodikként megjelent mű, de az Angyali játszma továbblép egyel elődjénél. Daniel történet rendkívül izgalmas, fordulatokban gazdag mágikus történet, David azonban valódi fausti alakká válik, amikor Andrea Corellivel életre szóló szerződést köt.
Zafón regényei nagyon élvezetes olvasmányok, minden szempontból, kicsit sajnálom, hogy nincs mg egy belőle.

Nincsenek megjegyzések: