Bernie Rhodenbarr először hagyja el New Yorkot a szemünk láttára. Bevallása szerint is, ritkán merészkedik ki Manhattan falai közül, ám most ezt a márciusban beköszöntött tél kellős közepén teszi. Az útra kedvese, Lettice kedvére téve vállalkozik, aki mindent nagyra tart, ami angol. Bernie-nek ehhez nem is kell messzire utaznia, hisz New York államból sem hiányozhat az angol vidéki kúria. Lettice-ről azonban kiderül, hogy a nevezett hétvégén bekötni készül a fejét, és nem Bernie a szerencsés kiválasztott. Bernie nem hagyhatja veszni a kifizetett szállásdíjat, és.. nos… egy ritka kiadású könyv is a kúria könyvtárának polcain hever. Bernie tehát egy kedves barátjával, Carolyne-nal (és Raffles nevű macskájával) foglalja el a Cuttleford ház egyik szobáját.
Bernie azonban nem lenne Bernie, ha a könyvtárban, ahonnan a könyvet el akarja emelni, nem egy holttestbe botlana. A kúriában megszállt vendégeket a szűnni nem akaró hóvihar vágja el a külvilágtól, és – úgy tűnik – a gyilkos sem szeretné ereszteni az ott-tartózkodókat. Bernie-re esik a sors választása, hogy felderítse a kellemetlen bűnesetet.
A betörő, akit temetni veszélyes kicsit kiemelkedik a betörő sorozat közül, egyrészt azzal, hogy Manhattan házait ezúttal magunk mögül hagyjuk, és egy sokkal csöndesebb vidéken találjuk hősünket. Másrészt Block csöppet sem titkolva regényében Agatha Christie és Raymond Chandler előtt kíván kalapot emelni. Teszi mindezt úgy, hogy közben a tőle jól megszokott nyelvi és dramaturgiai humorral oda-oda fricskáz egyet a neves elődöknek.
Az utóbbi időben csak megszokásból, könnyed olvasási gyakorlatképpen olvasom el a betörő széria darabjait, Block a jól kikövezett utón halad rég óta. Nem akar újítani. A betörő, akit temetni veszélyes látszólag kivétel a sorból. A helyszínváltoztatás, és az álplagizálás új színt visz a történetbe, aztán a végén a legkézenfekvőbb, különösebb csavar nélküli végkifejlettel azért hagy némi hiányérzetet az emberben. Rendben van, hogy a betörős történetekben nem feltétlen a rejtély megoldása a kulcs, hanem Bernie slamasztikából-slamasztikába csapongó csetlő-botló alakjára fókuszál a tekintet, de azért Block törődhetne olykor az eset bonyolításával is. Úgy tűnik, Block megint a végére elfáradt, és összecsapta a befejezést.
Bernie azonban nem lenne Bernie, ha a könyvtárban, ahonnan a könyvet el akarja emelni, nem egy holttestbe botlana. A kúriában megszállt vendégeket a szűnni nem akaró hóvihar vágja el a külvilágtól, és – úgy tűnik – a gyilkos sem szeretné ereszteni az ott-tartózkodókat. Bernie-re esik a sors választása, hogy felderítse a kellemetlen bűnesetet.
A betörő, akit temetni veszélyes kicsit kiemelkedik a betörő sorozat közül, egyrészt azzal, hogy Manhattan házait ezúttal magunk mögül hagyjuk, és egy sokkal csöndesebb vidéken találjuk hősünket. Másrészt Block csöppet sem titkolva regényében Agatha Christie és Raymond Chandler előtt kíván kalapot emelni. Teszi mindezt úgy, hogy közben a tőle jól megszokott nyelvi és dramaturgiai humorral oda-oda fricskáz egyet a neves elődöknek.
Az utóbbi időben csak megszokásból, könnyed olvasási gyakorlatképpen olvasom el a betörő széria darabjait, Block a jól kikövezett utón halad rég óta. Nem akar újítani. A betörő, akit temetni veszélyes látszólag kivétel a sorból. A helyszínváltoztatás, és az álplagizálás új színt visz a történetbe, aztán a végén a legkézenfekvőbb, különösebb csavar nélküli végkifejlettel azért hagy némi hiányérzetet az emberben. Rendben van, hogy a betörős történetekben nem feltétlen a rejtély megoldása a kulcs, hanem Bernie slamasztikából-slamasztikába csapongó csetlő-botló alakjára fókuszál a tekintet, de azért Block törődhetne olykor az eset bonyolításával is. Úgy tűnik, Block megint a végére elfáradt, és összecsapta a befejezést.
1 megjegyzés:
Tegnap fejeztem be a könyvet, és nekem is az volt az érzésem (nem először), hogy a befejezés nem valami nagy durranás, olyan volt, mintha Block is csak a végén találta volna ki, hogy "na, akkor hogy legyen". Viszont egészen a végéig nagyon élveztem. Lehet, hogy a végét kellene először elolvasnom ezután, és így csak a pozitív érzések maradnának a regény nagyobbik részére. :)
Megjegyzés küldése