A POSzT versenydarabjaira történő jegyeladás évek óta a színházi találkozó neuralgikus pontja. A színházi befogadóképesség és a programok szakmai jellege okán az egyes előadásokra korlátozott számú jegyekhez juthatnak hozzá a nézők. A válogatók évről-évre áttörik a szervezők által a válogatás módjában meghatározott előadás számot. Janisch Attila filmrendező, az idei mustra válogatója ment el eddig a legtovább, összesen 18 előadást szedett össze Pécsre. Ennek persze meg van az előnye és a hátránya is. Az érdeklődök egyrészt minél szélesebb palettáról szemezgethetnek kedvükre, másrészt viszont minél több az előadás, annál kisebb az esély bejutni a kívánt előadásra. Ugyanis a jegyek meghatározott része a szakma és a támogatók részére van fenntartva minden egyes darabnál. A több darab sosem jelent több előadásszámot, mert ilyenkor megnő az egyszer játszott darabok száma. Egyszerű számtan az egész: ha a repertoárban sok a beválogatott darab, kevesebb köztük a két előadással felvonuló színpadi játék. Ez pedig csökkenti a nézők esélyét a bejutásra.
A fentiek miatt a pénztárnyitást minden évben komoly készülődések előzik meg. A legelvetemültebbek már előző nap éjjel a színház jegypénztárának ajtaja elé járulnak. Fáradtságot nem kímélve végig állnak akár 10 órát. Ilyenkor kisebb-nagyobb csoportok egy-egy képviselőjüket járultatják a jegypénztárakhoz. Jómagam nem tartozom a legnagyobb harcosok közé, de idén már negyed 7-kor én is ott álltam a kapuk előtt. Igaz dolgozni is mentem, így egy arra ráérő barátom állt be egy ideig helyettem, majd 8 órakor váltottam őt. Szerencsére a két, általunk preferált előadásra sikerült jegyet vennem. Az utóbbi években két előadás finanszírozására készítjük fel a családi kasszát. Szerencsére a jegyárak évek óta stagnálnak (3500 forint egy jegy), de számunkra az elköltött 14 ezer forint így is komoly kiadás. Persze sokan esküsznek még a jegyszedőnők kedvességére, akik az egyes előadásokra ingyen engedik be a türelmesen várakozó, jegy nélküli kíváncsiskodókat, elhelyezve őket a színházterem maradék, üres négyzetméterein. A tavalyi kisebb szóváltásokat követően kérdéses, hogy idén nem kívánják-e előre kedvét szegni a magukat a szerencséjükre bízó betolakodóknak, és így egyértelműen elutasítani az efféle próbálkozásokat. Kétségtelenül ez kissé barátságtalanná teheti a fesztivál hangulatát, de valahol a szervezők szempontjai is megérthetőek. Minket ez a lehetőség már olyannyira nem érint, családos emberek lévén, arra nem játszhatunk, hátha bejutunk egy előadásra, arra nincs időnk, hogy ott toporogjunk a színház előtt, és várjunk a megváltó betessékelésre. Csak a saját erőnkből megvásárolt jegyekben bízhatunk.
A szervezők részéről ugyanakkor nem tudom továbbra sem elfogadni, hogy olyan előadásokat is elhoznak Pécsre, amelyekről előre lehet tudni, hogy a nézők vagy egyáltalán nem, vagy vajmi kevés számban juthatnak be. Ilyenkor mindig előnyben vannak azok, akik innen-onnan, ismeretségeken keresztül közelebb tudnak férkőzni egy-egy jegyhez. Tavaly a Frankenstein-terv című előadásra nem is árusítottak jegyet. Az, hogy én ott lehettem, nagy szerencsémnek és annak is köszönhető volt, hogy hangot adtam véleményemnek.
Ugyanakkor a szervezők az off-programok keretében is egyre színvonalasabb műsorszámokat hoznak el Pécsre, idén két monodráma is gazdagítja az ajánlatok tárházát. Persze azt nem szabad feledni, hogy a legnagyobb érdeklődés mindig a versenydarabok miatt van, így csekély vigasz lehet annak, aki nem tud egy általa preferált előadásra jegyet váltani az, hogy széleskörű off-programok közül választhat.
Komolyan elgondolkoztam idén, hogy jó lenne egyszer a közönség zsűri soraiban ülni, de ebben az évben még meg kell csinálnom az utolsó szakvizsgámat, amire sok szabadságnapom elmegy, így majd talán jövőre megpróbálkozom a közönség zsűri soraiba bejutni.
Mindenesetre számomra mindig izgalmas az előadások közötti válogatás. Felmerül a kérdés, vajon jól döntöttem? Remélem igen. Nemsokára kiderül.
A fentiek miatt a pénztárnyitást minden évben komoly készülődések előzik meg. A legelvetemültebbek már előző nap éjjel a színház jegypénztárának ajtaja elé járulnak. Fáradtságot nem kímélve végig állnak akár 10 órát. Ilyenkor kisebb-nagyobb csoportok egy-egy képviselőjüket járultatják a jegypénztárakhoz. Jómagam nem tartozom a legnagyobb harcosok közé, de idén már negyed 7-kor én is ott álltam a kapuk előtt. Igaz dolgozni is mentem, így egy arra ráérő barátom állt be egy ideig helyettem, majd 8 órakor váltottam őt. Szerencsére a két, általunk preferált előadásra sikerült jegyet vennem. Az utóbbi években két előadás finanszírozására készítjük fel a családi kasszát. Szerencsére a jegyárak évek óta stagnálnak (3500 forint egy jegy), de számunkra az elköltött 14 ezer forint így is komoly kiadás. Persze sokan esküsznek még a jegyszedőnők kedvességére, akik az egyes előadásokra ingyen engedik be a türelmesen várakozó, jegy nélküli kíváncsiskodókat, elhelyezve őket a színházterem maradék, üres négyzetméterein. A tavalyi kisebb szóváltásokat követően kérdéses, hogy idén nem kívánják-e előre kedvét szegni a magukat a szerencséjükre bízó betolakodóknak, és így egyértelműen elutasítani az efféle próbálkozásokat. Kétségtelenül ez kissé barátságtalanná teheti a fesztivál hangulatát, de valahol a szervezők szempontjai is megérthetőek. Minket ez a lehetőség már olyannyira nem érint, családos emberek lévén, arra nem játszhatunk, hátha bejutunk egy előadásra, arra nincs időnk, hogy ott toporogjunk a színház előtt, és várjunk a megváltó betessékelésre. Csak a saját erőnkből megvásárolt jegyekben bízhatunk.
A szervezők részéről ugyanakkor nem tudom továbbra sem elfogadni, hogy olyan előadásokat is elhoznak Pécsre, amelyekről előre lehet tudni, hogy a nézők vagy egyáltalán nem, vagy vajmi kevés számban juthatnak be. Ilyenkor mindig előnyben vannak azok, akik innen-onnan, ismeretségeken keresztül közelebb tudnak férkőzni egy-egy jegyhez. Tavaly a Frankenstein-terv című előadásra nem is árusítottak jegyet. Az, hogy én ott lehettem, nagy szerencsémnek és annak is köszönhető volt, hogy hangot adtam véleményemnek.
Ugyanakkor a szervezők az off-programok keretében is egyre színvonalasabb műsorszámokat hoznak el Pécsre, idén két monodráma is gazdagítja az ajánlatok tárházát. Persze azt nem szabad feledni, hogy a legnagyobb érdeklődés mindig a versenydarabok miatt van, így csekély vigasz lehet annak, aki nem tud egy általa preferált előadásra jegyet váltani az, hogy széleskörű off-programok közül választhat.
Komolyan elgondolkoztam idén, hogy jó lenne egyszer a közönség zsűri soraiban ülni, de ebben az évben még meg kell csinálnom az utolsó szakvizsgámat, amire sok szabadságnapom elmegy, így majd talán jövőre megpróbálkozom a közönség zsűri soraiba bejutni.
Mindenesetre számomra mindig izgalmas az előadások közötti válogatás. Felmerül a kérdés, vajon jól döntöttem? Remélem igen. Nemsokára kiderül.
(fotó: www.bama.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése