2009. február 2., hétfő

A reménytelen üresség krónikája


Frank és April mindig is különleges embereknek tartották magukat – ahogy mások is őket – akik készek nem feladni álmaikat. Amikor beköltöztek az új házukba a Revolutionary Roadon, büszkén deklarálták függetlenségüket az őket körülvevő kertvárosi tespedtségtől, és megfogadták, hogy sosem fogják őket foglyul ejteni a kor társadalmi korlátai. Az ifjú, kétgyermekes Wheeler házaspár azonban minden szépsége és pimaszsága ellenére pontosan azzá válnak, amik nem akartak lenni. Frank Wheeler (Leonardo Di Caprio), aki fiatalon túlélte a háborús bevetéseket, apja nyomdokaiba lépve ügynöki karrierjét építi, besorjázva az ötvenes évek New Yorkját elözönlő szürkeöltönyös, kalapos férfiak sorába. April Wheeler (Kate Winslet) kertvárosi, főállású feleséggé és családanyává növi ki magát, akinek ezen kívül semmi dolga, semmi ambíciója nem lehet. April egy nap azonban azzal az ötlettel lepi meg a férjét, hogy mentsék meg ifjúkori álmaikat, hagyják hátra egész addigi életüket, és amíg nem késő, költözzenek Párizsba, ahol Franknek lesz alkalma, ideje kibontakoztatnia tehetségét, akármiről szóljon is az. Frank osztja felesége lelkesedését, a történet mégis másképp alakul. Wheelerék döntése megmozgatja környezetüket, állásfoglalásra kényszeríti őket. A „reménytelen ürességből” végül azonban nem sikerül kitörni, mindenki bukásra van ítélve, így vagy úgy.
A Titanic óta Kate Winslet és Leonardo Di Caprio párosa nem vonz túlságosan. Eleinte nem is akartam a filmet megnézni, Sam Mendes volt az egyetlen, aki miatt fontolóra vettem, hogy egyszer talán megnézem ezt a filmet. Aztán előítéleteimet sutba dobva, nem lévén más értelmes film a moziban, beadtam a derekamat. Jól tettem, mert a szerencsétlenül A szabadság útjaira magyarított Revolutionary Road kőkemény, kíméletlen film. Az Oscar díjakkal teleaggatott kertvárosi tantörténet, az Amerikai szépség csak ügyeskezű előtanulmány Mendes legújabb filmjéhez képest.
A film Richard Yates 1961-es, a legnagyobb kortárs amerikai regények közt számon tartott művének adaptációja. A regény nem volt alkalmam olvasni (a könyvet a film hazai bemutatójával egyidejűleg dobta piacra a Partvonal Könyvkiadó), de ha hinni lehet a hozzáértőknek, Justin Haythe tökéletes arányérzékkel, sokszor szó szerint ültette filmes nyelvre az írott művet.
Egy biztos Sam Mendes korhű miliőt teremtett filmjében, amiben olyan kérdéseket boncolgat, amelyet ennyire erőteljesen Bergman kameráján keresztül volt alkalmam korábban látni. Nem állítom, hogy A szabadság útjai hibátlan film, de számomra örömteli, kellemes meglepetés (amelyre nem számítottam).
A színészek rendkívül erőteljesek, aki – így utólag meglepő módon – kimaradtak az Oscar versengésből, Michael Shannont kivéve, aki az oscar-barát katalizátor szerepet olyan erőteljesen oldja meg két hosszabb jelenetben, hogy a szerepben úton-útfélen megbúvó buktatók mindegyikét kikerüli. Leonardo Di Capriotól először láttam olyan alakítást, amely előtt fejet kell hajtanom, és nem tudok belekötni. Nem állítom, hogy ne lettek volna korábban is már figyelemreméltó szerepei (Gilbert Grape, A part, Aviátor), de szememben eddig nem sikerült azt az ifjú tejfelesszájú sármot teljes mértékben levetkeznie magáról, amit korai filmjeivel (főleg: Titanic) magára aggatott. Kate Winslet pedig – véleményem szerint – napjaink egyik legtehetségesebb hollywoodi színésznője, ezt ebben a filmben is bizonyította. Úgy tűnik, idén az Akadémia szemében is révbe ér, ha nem is ezzel a filmjével. A mellékszerepekben is számos kiemelkedő alakítást láthatunk. Michael Shannon mellett például Kathy Bates emelhető ki, aki már számos filmet tett pár percnyi jelenlétével (még) emlékezetesebbé.
A film rendkívül aktuális kérdéseket boncolgat, és komoly önvizsgálatra készteti a nézőjét, hiszen sokunk (ha nem, mindannyiunk) által ismerőssé válható helyzet Wheeleréké, és senki sem akar a nyomdokaikba lépni.


(Sam Mendes: A szabadság útjai - Revolutionary Road)

8 megjegyzés:

Neela írta...

Szia!
Nekem is nagyon tetszett a film, kitűnő színészi alakítások egytől-egyig. Leót eddig nem nagyon kedveltem, szinte kerültem a filmjeit, de most meggyőzött. Jól áll neki, hogy ő is öregszik:-) Kate nagyszerű színésznő, szívből kívánom neki az Oscart (még ha nem is ezért a filmért kapja meg), pedig Meryl Streepért is odavagyok rendesen:-) Egyetértek Veled, a mellékszereplők is csodásak.

Novics János írta...

Na, pont ilyeneket akarok tőled olvasni!

Novics János írta...

Igaz ugyan, most éjszaka elolvastam a Filmvilágban megjelent cikket a filmről és elég sok azonosságot találtam a két írás között. PL. "reménytelen üresség", vagy "bergmani mélységek", de több más is úgy tűnik, onnan származik. Szóval bocs, csak annyit még egyszer, hogy sokkal több saját gondolatot, véleményt szeretnék látni tőled és mindezt tényleg csak azért mondom, mert engem is érdekel a véleményed.

jeges-varga írta...

A reménytelen üresség a filmben hangzik el, Bergman meg bevillant nekem. ha másnak is, sebaj.
Lehet, hogy nem vagyok túl eredeti, de ez a vélemyénem a filmről.

Novics János írta...

Oké, rendben, én tényleg csak azért szóltam, mert nagyon szeretném, ha igazán személyes dolgokat írnál, hiszen ez a lényeg! A saját olvasatunk!

jeges-varga írta...

Teljesen igazad van egyébként.

Nani írta...

az egyszerűség kedvéért bevallom, hogy eddig is kedveltem Leot, és ha még sok ilyen filmet csinál, továbbra is kedvelni fogom

én úgy éreztem, hogy talán most először sikerült neki összehoznia a nagyon jó témát a nagyon jó alakítással, korábban az volt a benyomásaom, hogy a filmjeiben vagy ez, vagy az van csak meg

Kate-ről én is csak szuperlativuszokban tudok beszélni, Istenáldotta tehetség, de ebben a filmben rajtuk kívül mindenki más is tündökölt

kicsit megosztja a benyomásaimat az a tény, hogy ilyen borzasztó nyomasztó a téma, de kétségtelen, hogy a végeredmény zseniálisra sikeredett az alkotóknak

Bernadette írta...

Hát a sok jó után én szeretnék egy kis rosszat is írni. Én pont a Titanicban megszokott páros miatt néztem meg a filmet és éppen ezért ért csalódás. Számomra hosszú, keserves film volt és egyszerűen rossz érzés keringett bennem, miután megnéztem. Nagyon negatív kisugárzása van a filmek és a színészek játéka is leginkább csak vergődésként jött le nekem...