2009. január 14., szerda

Kurt Weill-Bertolt Brecht: Koldusopera; Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínház; rendező: Béres Attila


A Londoni Soho legmélyén Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Jonathan Jeremiah Peachum, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát, a koldusok királya azonban bosszút áll a bandavezéren lánya elcsábításáért. A Koldusoperában a viktoránus Anglia alvilága elevenedik meg, ahol minden eladó és mindennek pénzben meghatározható ára van. Becsület nincs, a barátság hamis, a szerelem múlandó. Kurt Weill és Bertolt Brecht három garasos operája közismert és közkedvelt mű, ám témája ma is égetően aktuális. A nagyvárosi mocsok, a bandavezérek, cégvezetők, banditák és rendőrfőnökök cimborásága által meghatározott világ ma is ismerősen cseng. Szerencsére, a pécsi Társulat előadásában a brechti mű nem túl bonyolult mondanivalója nem szájbarágós, nem a néző arcába magyarázott komolykodás, hanem burleszkszerű komédia.
Béres Attila koncepcióját külön dicséret illeti, hisz megteremtette a mozit a színházban. Horesnyi Balázs által létrehozott színpadi képnek teteje van, így szélesvásznú perspektívában látjuk a szereplőket. A jelenteket összekötő vászonra vetített szövegek a némafilm korszakába repítik vissza a nézőt, amely nem ma volt (párszor meg-megszakad a filmtekercs).
A Társulat jól muzsikál együtt ismét, árnyalatnyi különbségek vannak csak. Számomra kellemes meglepetés volt Ottlik Ádám fajsúlyos jelenléte. Most először láttam igazán jónak, eddig nálam szinte csak a híréből élt. Köles Ferencet végre főszerepben láthattam. Nagyon kellett ez már neki, hiszen – szerintem – Ő az egyik legkiegyensúlyozottabb színvonalon játszó színész ma Pécsett. Pál András szokás szerint hozza a kisugárzásában is benne rejlő komikumot (szerencsére az Istenítéletben már láthattam a komikum és a dráma kettősét is megcsillanni játékába, kíváncsian várom Az ünnep Christianját tőle). Győrfi Anna Liza Minellire emlékeztető figurája, illetve Darabont Mikold Lucyje is nagyon jó formában volt. Vidákovics Szláven, Ujláb Tamás, Urbán Tibor, Zayzon Zsolt, Józsa Richárd, Pál András hatosfogata igazi burleszk bohócok baráti köre (Zayzonnak külön jót tett, hogy ezúttal nem a főszerepet kellett elvinni a hátán, mozgása, mimikája jól működött, beszédében viszont megint ugyanazt hallottam, mint korábban – mintha nem tudna kilépni önmaga árnyékából, egyre többször érzem ezt). Szikszai Rémusz számomra még mindig a Mulatság B legényének súlyos skatulyáját hordozza a vállán, bár a Pécsi Szabadtéri Játékok keretében bemutatott Sárosi darabban, a Gyilkos etűdökben megmutatta, hogy a Mulatságon kívül is van élet. Olyan zenés darabban, mint a Koldusopera viszont nem hatott rám olyan intenzitással, mint az említett kamaradarabokban. A nagyobb térben mintha nem érvényesül olyan jól orgánuma mint a művelődési házak zsúfolt atmoszférájában. Aki egyre jobb és jobb, az Herczeg Adrienn. Az utóbbi időkben róla vagyok kénytelen a legtöbbet áradozni. Nem tudok fogást találni a játékán (na nem mintha akarnék). Remélem még sokáig élvezhetjük Pécsett a színpadi jelenlétét. Végül Märcz Fruzsina játékát szeretném még kiemelni, aki már az Istenítélet Abigail Williamseként lenyűgözött, de Sawky Towder rövid szerepében is minden mozdulatában zseniális. Az hogy összhatásában nem nyűgözött igazán le a Koldusopera című előadás, az műfaji ízlésem sajátja. A zenés darabokat (musical, opera, operett) kevésbé szeretem, ám elismerem, hogy érdemes volt ismét megnézni a pécsi Társulatot.

(fotók: Körtvélyesi László - www.pnsz.hu)

Nincsenek megjegyzések: