A tiszta mese

Egyszer volt, hol nem volt… A Fiú találkozott a Lánnyal, a Lány pedig a Fiúval. Valamennyi szerelemről szóló film így kezdődik. A romantikus filmek sűrűjében ugyanakkor nehéz találni olyan ritka példányt, ami megérdemli a főhajtást. Nos, az idei Oscar-gála meglepetése, az ír Egyszer ezen ritka kivételek egyike.
Ezúttal egy utcazenész fiú és egy virágárus lány találkozik a dublini forgatagban. A Fiú nappal slágereket, éjjel saját szerzeményeit énekli az ír főváros közterein. A Lány cseh emigráns, aki alkalmi munkákból tartja el magát és családját. Egyiküknek sincs saját lakása. A Fiú az apjával él (anyja halálát követően költözött vissza a szülői házba), és bedolgozik a felmenői porszívójavító műhelyben. A Lány gyermekével, és anyjával él egy lakásban (édesapja öngyilkosságát követően költöztek át a szigetországba). A Fiút nemrég hagyta el élete nagy szerelme, a Lány nemrég hagyta ott a férjét. Tükörsorsok, rokonlelkek találkozását láthatjuk, ahol a zene teremti meg a kapcsolatot. A Lány egy nap megáll a Fiú előtt, és hallgatja a zenéjét. Zenész Ő is, saját zongorára ugyan nincsen pénze, de egy hangszerboltba megengedik neki, hogy kedvére zongorázzon.
A történet az utcán hevert, John Carney a dublini Frames zenekar egykori basszusgitárosa kétszemélyes darabot rendezett, amelyben a történet és a zene párhuzamosan, egymás mellett fejlődött és alakult. A főszerepeket valódi zenészekre bízta. A Fiút régi jóbarátja, a Frames szólóénekese, Glen Hansard, míg a Lányt a cseh Markéta Irglová alakítja. A két főszereplő tulajdonképpen személyes történetét mesélik el a filmben. Hansard valóban utcazenészként kezdte, Inglovával egy házibulin találkozott, ahogy a banda dalait dúdolta. Megismerkedésük után készítették el a Swell Season című albumot, majd következett az Egyszer, végül (de nem utolsó sorban) a Falling Slowly című dalért elnyerték az Oscar-díjat. A páros személyes történetüket néhány ponton átszabva magával ragadó művet hozott létre.
A Fiú nem hisz eléggé önmagában, nincs elegendő önbizalma, hogy tehetségét felhasználva vágyát megvalósítsa. A Lány fiatal anyaként egy új országban keresi boldogulását. Két nyomott vesztett lélek, akik, egyszeri találkozásuk gyümölcseként, a megfelelő útra terelik egymást. A Fiú elkíséri a Lányt a hangszerboltba, ahol eléneklik az első dalt együtt. Mielőtt elválnának útjaik, a Fiú megszervezi, hogy egy albumnyi dalt hangstúdióban CD-re vegyenek.
Az Egyszer sallangmentes, tiszta történet, amely szex és csók nélkül meséli el két ember, egy férfi és egy nő barátságát, szerelmét, a végén gyönyörű happy enddel lezárva a filmet. Az ír film kitűnő példa arra, hogy lehet különösebb technikai manőverek nélkül, dokumentumfilm-szerű képekkel, aprópénzből, amatőr színészekkel és profi zenészekkel olyan filmet alkotni, amely hamis hang nélkül beszél egy történetről.
A film igazi erejét a Hansard-Irglová páros dalai adják, tiszta csengésűk az első perctől beszippantja a nézőt. Komoly meglepetést okozott nekem ez a film. A mozi mai világában az embernek úgy kell az ilyen, mint éhezőnek a falat kenyér.

(John Carney: Egyszer)

(képek: http://www.port.hu/)