Az idei évben már negyedik alkalommal került megrendezésre Pécsett, a 2004. januárjában még Pécsi Filmünnep 35 elnevezéssel felcseperedő, majd 2005-ben már Pécsi Nemzetközi Filmünnepként megszülető, 2007-től pedig MOEAST Nemzetközi Filmfesztivál névvel ismertté váló filmes esemény.
A fesztivál versenyprogramjával – az általa megjelölt régióhoz tartozó országok (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna, Románia, Bulgária, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Magyarország) – fiatal rendezőinek és alkotásaiknak nemzetközi bemutatkozási lehetőséget kínál Európában, „ily módon kívánja segíteni a térség filmgyártásának alaposabb megismerését, a szakma nemzetközi együttműködését és koprodukciók létrehozását.”
A fesztivál versenyprogramjában, a megelőző évben azok az első, önálló nagyjátékfilmes rendezői bemutatkozás keretében született alkotások kerülhetnek be, amelyek 35 mm-es celluloid anyagról vetíthetőek, és rendelkezésre áll a film eredeti nyelvű, angol feliratos kópiája.
Az idei évben egy előzsűri (Forgács Iván, Szomjas György, Márta István) válogatta ki a 2007-ben készült elsőfilmes alkotások közül a fesztivál 12 versenyfilmjét (a versenyből kimaradt elsőfilmek automatikusan a fesztivál információs programjában kapnak helyet.). A tavalyi évben az előválogatás elmaradt, ez nyílván a fesztivál színvonalnak is kifejezetten jó tesz.
A versenyfilmek bemutatása nyilvánosan, filmszínházban történik, 35 mm-es eredeti nyelvű angol feliratos kópiáról, amit a fesztivál saját költségén magyar nyelvre fordíttat, és kivetítéses formában feliratoztat. Ez a megoldás az eredeti vagy angol nyelven nem, vagy kevésbé értő, de érdeklődő közönség számára is igazán kedves gesztus, szemben a belterjessé vált fesztiválokhoz, ahol a vetítések a szakma szűk berkeiben zajlanakle.
Az 5 főből (idén: Phillip BERGSON, filmkritikus; Jasmin DURAKOVIĆ, rendező, forgatókönyvíró, producer; Fred KELEMEN, rendező, operatőr, forgatókönyvíró; MUHI András dr., producer, rendező; Kira MURATOVA, rendező, forgatókönyvíró) álló nemzetközi zsűri által legjobbnak ítélt elsőfilmes alkotás nyeri el a Moveast 10.000€ pénzjutalmat jelentő Arany Benjámin fődíját a fesztivál végén. A Fesztiválon Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége 3 tagú zsűrijének (idén: Viliam Jablonický – Szlovákia; Thomas Rothschild – Németország; Váradi Júlia – Magyarország) döntése alapján a – a tavalyi év óta - FIPRESCI díj is kiosztásra kerül. A díjkiosztásra a ma esti gálán kerül sor. A fent említettek mellett, a Nemzetközi Filmklub Szövetség (FICC) 3 tagú zsűrije (BÖSZÖRMÉNYI Gábor – Magyarország; Gary HOCTOR – Írország; Mart RUMMO – Észtország) is díjazza az általuk kiválasztott filmet.
Sajnos családi elfoglaltságaim és a szakvizsgára való felkészülési időszak közelsége miatt nem tudtam sem tavaly, sem idén sem részese lenni igazán az eseménynek, pedig a film az nálam továbbra is szenvedély, hobby. Annyit azonban meg tudtam tenni, hogy minden évben egy vagy két filmet a versenyprogramból megnézzek, és így hangulat foszlányokat lophassak magamnak a fesztiválból. Így láthattam két éve Kocsis Ágnes Arany Benjámin díjas alkotását, a Friss levegőt, és az ugyancsak díjazott Sírugrók című szlovén filmet (rendező: Jan Cvitkovic). A tavalyi évben Koltai Lajos Estéjét a fesztivál nyitófilmjeként láthattam, illetve Ljubomir Kobilcsuk ukrán rendező A tárna című - A barlang című angol horrorra hajazó, azt kifordító, ám alapvetően nagyon rossz - filmjét láthattam.
Idén Gigor Attila első alkotását, A nyomozót még a fesztivál előtt láttam, de mint versenyfilmet, ezt is meg kell említenem. Tegnap este azért egy lengyel filmet a Szerda, csütörtök reggel című opuszt is megtekintettem.
A fesztivál versenyprogramjával – az általa megjelölt régióhoz tartozó országok (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna, Románia, Bulgária, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Magyarország) – fiatal rendezőinek és alkotásaiknak nemzetközi bemutatkozási lehetőséget kínál Európában, „ily módon kívánja segíteni a térség filmgyártásának alaposabb megismerését, a szakma nemzetközi együttműködését és koprodukciók létrehozását.”
A fesztivál versenyprogramjában, a megelőző évben azok az első, önálló nagyjátékfilmes rendezői bemutatkozás keretében született alkotások kerülhetnek be, amelyek 35 mm-es celluloid anyagról vetíthetőek, és rendelkezésre áll a film eredeti nyelvű, angol feliratos kópiája.
Az idei évben egy előzsűri (Forgács Iván, Szomjas György, Márta István) válogatta ki a 2007-ben készült elsőfilmes alkotások közül a fesztivál 12 versenyfilmjét (a versenyből kimaradt elsőfilmek automatikusan a fesztivál információs programjában kapnak helyet.). A tavalyi évben az előválogatás elmaradt, ez nyílván a fesztivál színvonalnak is kifejezetten jó tesz.
A versenyfilmek bemutatása nyilvánosan, filmszínházban történik, 35 mm-es eredeti nyelvű angol feliratos kópiáról, amit a fesztivál saját költségén magyar nyelvre fordíttat, és kivetítéses formában feliratoztat. Ez a megoldás az eredeti vagy angol nyelven nem, vagy kevésbé értő, de érdeklődő közönség számára is igazán kedves gesztus, szemben a belterjessé vált fesztiválokhoz, ahol a vetítések a szakma szűk berkeiben zajlanakle.
Az 5 főből (idén: Phillip BERGSON, filmkritikus; Jasmin DURAKOVIĆ, rendező, forgatókönyvíró, producer; Fred KELEMEN, rendező, operatőr, forgatókönyvíró; MUHI András dr., producer, rendező; Kira MURATOVA, rendező, forgatókönyvíró) álló nemzetközi zsűri által legjobbnak ítélt elsőfilmes alkotás nyeri el a Moveast 10.000€ pénzjutalmat jelentő Arany Benjámin fődíját a fesztivál végén. A Fesztiválon Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége 3 tagú zsűrijének (idén: Viliam Jablonický – Szlovákia; Thomas Rothschild – Németország; Váradi Júlia – Magyarország) döntése alapján a – a tavalyi év óta - FIPRESCI díj is kiosztásra kerül. A díjkiosztásra a ma esti gálán kerül sor. A fent említettek mellett, a Nemzetközi Filmklub Szövetség (FICC) 3 tagú zsűrije (BÖSZÖRMÉNYI Gábor – Magyarország; Gary HOCTOR – Írország; Mart RUMMO – Észtország) is díjazza az általuk kiválasztott filmet.
Sajnos családi elfoglaltságaim és a szakvizsgára való felkészülési időszak közelsége miatt nem tudtam sem tavaly, sem idén sem részese lenni igazán az eseménynek, pedig a film az nálam továbbra is szenvedély, hobby. Annyit azonban meg tudtam tenni, hogy minden évben egy vagy két filmet a versenyprogramból megnézzek, és így hangulat foszlányokat lophassak magamnak a fesztiválból. Így láthattam két éve Kocsis Ágnes Arany Benjámin díjas alkotását, a Friss levegőt, és az ugyancsak díjazott Sírugrók című szlovén filmet (rendező: Jan Cvitkovic). A tavalyi évben Koltai Lajos Estéjét a fesztivál nyitófilmjeként láthattam, illetve Ljubomir Kobilcsuk ukrán rendező A tárna című - A barlang című angol horrorra hajazó, azt kifordító, ám alapvetően nagyon rossz - filmjét láthattam.
Idén Gigor Attila első alkotását, A nyomozót még a fesztivál előtt láttam, de mint versenyfilmet, ezt is meg kell említenem. Tegnap este azért egy lengyel filmet a Szerda, csütörtök reggel című opuszt is megtekintettem.
Grzegorz Pacek 71 perces alkotása egy szerelmes történetet dolgoz fel a mai Varsóban. Mateo, a fiatal lengyel diákot elgázolja egy taxi. A kórházban megismerkedik egy fiatal lánnyal, Teresával, akitől sehogy sem tud szabadulni. A hirtelen ismertségből egy napa alatt szerelem kovácsolódik, a történet igazi drámáját a film végi felütés adja, ugyanos Teresa leukámiás.Az egykori szocialista blokk egyik fővárosának modernizálódó miliőjében helyét kereső, tébláboló fiatalokat látunk, akik csak egymásba kapaszkodhatnak. Mateo ismerősöknél lakik, épp New Yorkban dolgozó barátnője küldi a hírt, hogy másba szeretett, ezért a repülőjegyét visszaváltatja. A nyitó képsorokban elhangzó, indulatból jövő „meghalt a barátnőm” felkiáltás a film végére teljesen átértelmeződik, Mateo számára is. Teresa is feladja a szülői hátteret (erről legalább valamennyit tudunk), teng-leng a városban, és ráakaszkodik Mateora, valakire, aki talán értelmet adhat még létezése hátralevő idejének, amelynek tartama megjósolhatatlan, de előreláthatóan vészesen közeleg.
A filmen látszik az elsőfilmekre jellemző üdeség, zabolátlanság, ám az ebből adódó hibák is megmutatkoznak. Számos jelenet van, aminek értelmét nem láttam, feleslege, kidolgozatlannak tűnt számomra (ilyen például Mateo meleg barátjának csókja a filmben). A film egy részében kifejezetten zavart a lány idétlensége, szertelensége, a lázadó fiatalság kifejeződésének eme közhelyes bemutatása. A folyamatosan rázkódó kameraállást is túlzónak találtam helyenként.
A film végére némileg helyükre kerülnek a dolgok, értelmet nyer egy-két gesztus, mondat, de a hibák azért megmaradnak. Szerencsére a film játékideje mer másfél óránál is kevesebb lenni, és nem ragaszkodik a nagyjátékfilmekre jellemző hosszabb időtartamhoz. Az, hogy összességében kellemes időtöltés volt számomra a film megtekintése, a két fiatal szereplő helyenként jelentőségteljes tekintetének, illetve Varsó emlékének köszönhető. Továbbá a film igazi erejét a film végén lelepleződő dráma súly adja, amely váratlanul nehezedik rá a néző lelkére.
Döbbenetes meglepetés volt számomra, hogy a nyáron felújított APOLLÓ ART mozi folyosóján rengeteg ember tülekedett, hogy a 16 mm-es terembe a versenyfilmre bejusson, vagy hogy a Super 8-ban Mungiu cannesi nyertes filmjét megtekintse. Természetesen nem tudtam személyesen végig követni a nézői szám alakulását, és egyéb információm sincsenek erre vonatkozóan, de tavaly A tárna című film alkalmával - igaz hogy az hétköznapi délutáni vetítés volt - pár ember lézengett csak a moziban. Annak ellenére, hogy jelen esetben nem túl nagy befogadóképességű termekről van szó, örömteli volt azt látni, hogy ennyi ember érdeklődik a fesztivál versenyfilmjei iránt. Örömteli ez a tény még akkor is, ha - nyílván - a nézők közül sokan, messziről jött, fesztivállátógató vendégek voltak, és nem pécsiek. A pécsiek közül viszont sokan a filmszakról jöhettek, úgy gondolom. Úgy tűnik, egyre jobban kezd beérni a dolog, és talán hosszú távú lesz ez a szimpatikus repertoárú esemény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése