Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat; Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007 (modern könyvtár)

Az Európa Könyvkiadó – véleményem szerint – az utóbbi években egyre inkább elveszti kiadott könyveinek karakterét. Olvasói szemszögből, úgy látszik, mintha mindenféle koncepció nélkül dobná piacra az újabb papírkötegeket. Az évekkel ezelőtt útjának indított dráma sorozata is egyre ritkábban bővül újabb kötettel. A jól megszokott írók (Kundera, Ellis) kötetei között is egy-egy kiadás megbontja az egységet. A kiadott könyvek alakja, mérete sok esetben nem éppen az olvasóbarát hozzáállásról tanúskodik (példa erre a barátságtalan Sartre művek kiadása). Ilyen előzmények mellett lelkesen üdvözöltem a Kiadó egyik régi siker sztorijának újjáélesztését. Az Európa Könyvkiadó tavaly újból beindította a Modern Könyvtár sorozatot. Ízlésesen egyszerű, puhafedeles kiadások ezek. Kár, hogy a gyűjtőkre nem gondoltak, és az újabb köteteket nem látták el sorszámozással, mint a hőskorban.
Az 1962-ben született regény- és esszéíró Guillermo Martínez 2003-as regénye, az Oxfordi sorozat is a Modern Könyvtár sorozat részeként került a magyar olvasóközönség elé. Az író – aki a Bueno Asires-i egyetemen matematikai logikát is tanít – könyvében a krimi műfajába csempészi bele a matematikát.
Egy argentin fiatalember (Az Ő neve a könyvben nem derül ki, valószínűleg írói alterego, ezt hangsúlyozza az egyes szám első személyű elbeszélésmód is) érkezik Oxfordba egy egyéves ösztöndíjjak a zsebében, hogy kedvenc tudományában egy számáéra addig ismeretlen kulturális közegben elmélyülhessen. Az oxfordi matematikusokat Gödel nemteljességi tétele, a nagy Fermat-sejtés megoldása, a logikai sorozatok szabályszerűségei, és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják. Ám főhősünk megérkezését követően néhány rejtélyes haláleset – talán egy gyilkosságsorozat? – zavarja meg az ígéretesnek tűnő nagy kalandot.
Martínez nem hagyományos krimit írt, ahol egy Maigret felügyelő kaliberű okostojás, saját, külön bejáratú logikájával, szemet, szájat elkáprázatva oldja meg a megoldhatatlant. A gyilkos mintha intellektuális versenyre hívná ki üldözőit: üzenetei egy logikai sorozat elemeit tartalmazzák, s talán addig fog gyilkolni, amíg a nagy Arthur Seldom (a név nagyon gyanúsan hajaz Asimov Alapitványa egyik fő alakjára, a pszichohistória tudósára, Harry Seldonra) – főhősünkkel karöltve – meg nem fejti a logikáját. Seldom legnépszerűbb könyvében épp a sorozatgyilkosságokról írt, így úgy tűnik valaki szeretné megleckéztetni a tudóst. Egy kör, egy hal, egy háromszög. Három gyilkosság, mely látszólag természetes halál (az elsőt leszámítva), csak a jelek üzennek valami mást. Vajon mi lehet a következő elem? Vajon mi lehet a gyilkos célja? Ha sikerül megfejteni a sorozat következő darabját, akkor megállíthatóak a halálesetek? Martínez ragyogóan emeli be egyik hivatását a másikba. A laikus olvasó is elkezd agyalni a feladványon, hogy a végén elmosolyodva nyugtázza mennyire is egyszerű a megoldás.
Rendkívül gyors olvasmány Martínez regénye. Örömteli, hogy az Európa Kiadó ritka gyöngyszemekkel ismerteti meg honi olvasóit. Nem állítom, hogy Nagy Mű az Oxfordi sorozat, de érdemes rá időt takarítani.