Ismét elkövetettem azt a hibát, hogy a posztmodernnek, a szövegirodalomnak nevezett valami egyik magyar kortárs képviselője, Garaczi László egy könyvét olvastam el. A kíváncsiság mindig hajt engem: vajon miért ennyire népszerűek ők, vajon miért emeli piedesztálra őket a szakma.
A metaXa 150 oldala egy történet három nézőpontú elmesélése, amely szövegemlékekből, töredékekből áll össze, és előre-hátrautalásokkal, apró jelölésekkel dolgozik. A könyv egy szerelmi háromszögről szól, ahogy az az egyén emlékeiből felidéződik. Garaczi jól bánik a szavakkal, ahogy igaz ez Kukorellyre, Parti Nagyra, Esterházyra és a többiekre.
Vállalom azt, hogy – akkor is, ha maradi hozzáállásnak tűnik – a történet- és cselekményközpontú irodalom híve vagyok. A szövegirodalom darabjai olvasása közben egyszerűen elfogy a figyelem, és az agyam teljesen máshol kezd mozogni, a koncentráció elmarad. Unom az egészet. Néhol egy-egy ügyes mondat, gondolat meg-megragad, de maradandó nyomot nem ad egyik ilyen mű sem.
Elismerem, az is lehet, hogy az én értő olvasásomban van a hiba, pontosabban annak hiánya okozza ezt a jelenséget. Emellett időről-időre azt érzem, hogy a kritika, az írók társadalma cinkos összekacsintással, hátba veregetéssel arra ösztönzik e műfaj szolgálóit, hogy az olvasókat kikerülve, egymásnak írjanak érthetetlen, élvezhetetlen "remekműveket".
Nem ragozom tovább. Garaczi műve helyenként ügyes, ennél többet azonban számomra nem nyújt. Kérem barátaimat, lőjenek fejbe, ha legközelebb Garaczi könyvet látnak a kezemben.
A metaXa 150 oldala egy történet három nézőpontú elmesélése, amely szövegemlékekből, töredékekből áll össze, és előre-hátrautalásokkal, apró jelölésekkel dolgozik. A könyv egy szerelmi háromszögről szól, ahogy az az egyén emlékeiből felidéződik. Garaczi jól bánik a szavakkal, ahogy igaz ez Kukorellyre, Parti Nagyra, Esterházyra és a többiekre.
Vállalom azt, hogy – akkor is, ha maradi hozzáállásnak tűnik – a történet- és cselekményközpontú irodalom híve vagyok. A szövegirodalom darabjai olvasása közben egyszerűen elfogy a figyelem, és az agyam teljesen máshol kezd mozogni, a koncentráció elmarad. Unom az egészet. Néhol egy-egy ügyes mondat, gondolat meg-megragad, de maradandó nyomot nem ad egyik ilyen mű sem.
Elismerem, az is lehet, hogy az én értő olvasásomban van a hiba, pontosabban annak hiánya okozza ezt a jelenséget. Emellett időről-időre azt érzem, hogy a kritika, az írók társadalma cinkos összekacsintással, hátba veregetéssel arra ösztönzik e műfaj szolgálóit, hogy az olvasókat kikerülve, egymásnak írjanak érthetetlen, élvezhetetlen "remekműveket".
Nem ragozom tovább. Garaczi műve helyenként ügyes, ennél többet azonban számomra nem nyújt. Kérem barátaimat, lőjenek fejbe, ha legközelebb Garaczi könyvet látnak a kezemben.
5 megjegyzés:
Hát ez az írás megnevettetett, főleg az utolsó mondat. :-)) De azért szerintem nem szabad egy kalap alá venni az itt említett írókat. Ugyanis szerintem Kukorelly vagy Esterházy egyszerűen zseniális. Persze ott a középszer, ilyen mondjuk Podmaniczky. De a középszer is tud tűrhetőt nyújtani és a jobbak is tudnak tévedni. Szerintem a szövegközpontú irodalomból nagyon sok olyan könyv van, ami kiváló és élvezetes. Régebben magam is idegenkedtem, de aztán fejlődtem. A Tündérvölgy például tényleg remekmű szerintem, de most olvasom ESterházy új kötetét és nagyon tetszik! Ugyanakkor értem az idegenkedést, hiszen azelőtt magam is így viszonyultam ezekhez a könyvekhez. Pedig van köztük jó néhány olvasásra érdemes. Egyébként úgysem fog működni egy szöveg, amíg csak kötelességből olvasod, majd egyszer hidd el, rá fogsz érezni a szövegszekvenciák, asszociációs hálók ízére. Így működik az agy valójában és ezt tanulta meg a nyelv! És mindezt már Bernhard tudta a 60-as években! De ismétlem, megértelek és az ez írás megnevettetett, mert bizony némelyik ilyesféle túldicsért alkotáson magam is szoktam háborogni.
Kukorelly könyvét tavaly elolvastam. Ugyan az ilyen rossz hatással nem volt rám, de összességében nem estem hnyatt tőle. esterházyt pedig régen olvastam, az Egy nőt, egyszer lehet, hoyg próbálkoznom kellene majd talán vele is...
szerintem jó a Metaxa, nem tudom, mit tartasz rajta érthetetlennek (korábbi Garaczi művekhez képest ez még cselekményorientált).
simán csak oda kell figyelni rá. mert hát másmilyen befogadói mentalitást vár el az általad "szövegirodalom"-nak titulált szöveg, mint egy Jókai, de nem gondolom, hogy bármelyik felesleges vagy értéktelen lenne (ha már ilyen szép sarkítással feketére és fehérre osztod az irodalmat:P), illetve én ezt meglehetősen korlátolt hozzáállásnak gondolom.
amúgy "piedesztálra", ezt régebben én is sokszor elrontottam:)
Elismerem, hogy korlátolt a hozzáállásom, de vállalom. Azt is elhiszem, hogy ez a Garaczi mű még cselekmény orientáltabb, mint a többi, de mindemellett nekem egyszerűen nem jön be. Persze figyelmesebben kellene olvasnom, de nálam általában úgy működik, hogy ha érdekesnek tartok valamit, leköti a figyelmem, ha nem, akkor mindig elkalandozom. Nincs mit ezen ragozni. Persze sarkított a szövegirodalom és cselekmény orientált irodalom elhatárolása, hiszen még átjárás is van köztük, ezt csak érzékeltetésnek szántabb.
Nem baj, ha Te szereted, de az sem baj, ha én nem szeretem.
Boldog Karácsony:) És köszi a hozászolást
ja a piedesztálra meg elírás...
Megjegyzés küldése