2010. július 6., kedd

nyári hétvégék

Az elmúlt időszak nyári hétvégéi a baráti társaságok mozgalmas kavalkádjában telt el. Immáron három hete volt, amikor az Északi várfalsétányt meglátogattuk a pécsi dóm mögött barátainkkal. Egy elfeledett, újonnan feltárt kis park terül el itt, amely a széppé újított Káptalan utcáig (Múzeum ok utcája) ér egészen. Márkkal például a Kőtár és a Vasarely Múzeum parkjában játszottunk nagyokat. Két hete meglátogattuk rég nem látott barátainkat Pellérd településén. Aznapra hosszúhetényi kerti partit terveztünk, de az eső keresztül húzta számításainkat. Az elmúlt időszakok bőséges esőzései miatt nem mertünk a domboldalnak gyermekkel a honunk alatt neki vágni. A B-terv azonban üdvözítendőnek bizonyult. Barátaink ugyanis meghívtak magunkhoz. Az eső bár csendesen, de folyamatosan eset. Mi ezzel mit sem foglalkoztunk. Gyermekünk a szabadtér adta szabadság eufóriájának hódolva, cseppet sem türtőztette magát. Boldogan játszott a krétákkal, motorozott a teraszon és a kertben. A következő héten a köztisztviselő napja és a hétvége közötti napra szabadságot vettem ki, így hosszúra nyújtottam a hétvégét. Szükségem volt már erre, hisz idén még csak második alkalommal éltem a szabadságnap nyújtotta pihenési lehetőséggel. Péntekre Márk is szabadságot jelentett be a bölcsiben, apa és fia a belvárosba mentek barangolni. A megújult központi köztereken még délelőtt is forgalmas élet zajlik. Akadnak persze fanyalgók, de aki megfordul Pécs belvárosában az láthatja, hogy mennyire élvezik az emberek az új tereket. A gyerekek mindenképpen. Annyi szökőkút és egyéb vizes elem található most Pécs belvárosában, hogy az atyai szigor helyett érdemes váltóruhát magunkkal vinnünk. Elvégre mikor máskor, mint a nyári kánikula idején engedjük meg csemeténknek, hogy akár térdig gázoljon a vízben. A péntek délelőttöt péntek délután és vasárnap délután is követte. A belvárosi hancúr egyes stációi erre az időre tehetőek. Volt, amikor a Jókai térig, volt hogy a Színház térig jutottunk, előfordult olyan is, hogy a Kossuth téren időztünk sokat. Mindegyik alkalommal más és más osztozott társaságunkban. Szombat délután pedig kerti partira voltunk hivatalosak. Aggódtam, hogyan fogom a negyeddöntők izgalmát nélkülözni, de végül is a házigazda által gyorsan összeeszkábált kivetítőn félszemmel a foci vébé izgalmait is követni tudtam. Az argentinok gyorsan elverették magukat, azon már nem is izgattam magam, a spanyolok akadozva, de szerencsével tovább jutottak. Aznap estére a fiunkat nagyszülői felügyeletre bíztuk. Hosszú idő után jó volt egyet éjszakázni, néhány baráttal, ismerőssel találkozni.
Ezen a hétvégén is folytatom a sort, hiszen a közelsége ellenére rég látott baráthoz vagyok hivatalos, ahol a vébé döntő fogjuk megnézni és még más programok is elképzelhetőek. A hétköznapok okozta feszültségeket, fáradalmakat, a hőséget csak így lehet kibírni.

Nincsenek megjegyzések: