A 16 éves Alice Palmernek a családi kempingezés során nyoma veszik. Pár nappal később a szülők és a fivér értesül a már előre sejtett sajnálatos tényről: Alice úszás közben vízbe fulladt. A temetés után a gyászoló család azonban egy sor különös, megmagyarázhatatlan, magasabb természeti esemény középpontjába kerülnek. Mintha Alice-t vélnék felfedezni egy sor fényképen és videofelvételen. A család exhumáltatja az eltemetett holttestet, amely a DNS vizsgálat alapján egyértelműen a lányuk porhüvelye. Ezt követően egy médiumal is felveszik a kapcsolatot. Kiderül Alice életében valami titok lappang és a nyomok a Mungo-tóhoz vezetnek.
Nem vagyok a horror filmek rajongója, de kíváncsian néztem meg a Lake Mungo című ausztrál filmet, mert érdekesnek tűntek a róla szóló előzetes információk. Először is leszögezném, hogy nem horror filmről van szó. Joel Anderson dokumentumfilmnek álcázott spirituális drámát forgatott. A Lake Mungo nyugodtan szerepelhetne például a National Geographic csatornán a megmagyarázhatatlan történetek sorozatban (nem tudom, hogy milyen műsorcím keretében vetítik az efféle történeteket, de vannak ilyenek). Senki sem vonná kétségbe, hogy nem igazából megtörtént eseményekről szól a film (mellesleg ez az áldokumentumfilm felveti a citált csatornán levetített filmek igazságtartalmának kérdését is, hiszen mint látjuk, profi munka keretében bármikor meg lehet rendezni egy ilyen filmet – no de ez más lapra tartozik). A szülők, barátok, szomszédok, ismerősök, egyéb érintettek mesélnek az esetről, és az általuk felvett amatőr felvételekkel illusztrálják az elhunyt lány történetét.
Ami megkülönbözteti a Lake Mungo-t a televíziós bulvárműsoroktól, az a hihetetlenül fordulatos eseménysor. A filmben váratlanabbnál váratlanabb csavarok lendítik előre az eseményeket, de mindezt a hitelesség keretén belül hajtja végre a filmes csapat. Ettől lesz igazán jó a film. Kapunk némi fogódzkodót, amiből gyaníthatjuk, hogy nem valódi dokumentumfilmről van szó, hanem dokuba csomagolt fikciót látunk. Az előzetes hírverésen kívül ilyen a meghökkentések sorozatára tökéletesen felépített történetszál, illetve az a körülmény, hogy minden lényeges történés alkalmával valamilyen filmfelvevő jelen volt. De a kétség ott motoszkál mindig a néző fejében, hogy biztosan nem valóban megtörtént eseményt látunk. Annyira ügyesen, észrevétlenül vezetik elő a soron következő eseményeket, hogy az előbb említett momentumok beleférnek a hitelességbe.
Nem szeretem különösebben a horror filmeket, de korábban is akadtak olyanok, amik tetszettek nekem (pl.: Más világ). A Lake Mungo a kevés kivétel közé iratkozott fel. A film végére a család feldolgozza szerettének elvesztését, továbblépnek. Egy kérdést hagy nyitva a film, amely a család tagjaiban látszólag fel sem merül: vajon Alice végül is feldolgozta-e azt, hogy ő már átlépett…?
Nem vagyok a horror filmek rajongója, de kíváncsian néztem meg a Lake Mungo című ausztrál filmet, mert érdekesnek tűntek a róla szóló előzetes információk. Először is leszögezném, hogy nem horror filmről van szó. Joel Anderson dokumentumfilmnek álcázott spirituális drámát forgatott. A Lake Mungo nyugodtan szerepelhetne például a National Geographic csatornán a megmagyarázhatatlan történetek sorozatban (nem tudom, hogy milyen műsorcím keretében vetítik az efféle történeteket, de vannak ilyenek). Senki sem vonná kétségbe, hogy nem igazából megtörtént eseményekről szól a film (mellesleg ez az áldokumentumfilm felveti a citált csatornán levetített filmek igazságtartalmának kérdését is, hiszen mint látjuk, profi munka keretében bármikor meg lehet rendezni egy ilyen filmet – no de ez más lapra tartozik). A szülők, barátok, szomszédok, ismerősök, egyéb érintettek mesélnek az esetről, és az általuk felvett amatőr felvételekkel illusztrálják az elhunyt lány történetét.
Ami megkülönbözteti a Lake Mungo-t a televíziós bulvárműsoroktól, az a hihetetlenül fordulatos eseménysor. A filmben váratlanabbnál váratlanabb csavarok lendítik előre az eseményeket, de mindezt a hitelesség keretén belül hajtja végre a filmes csapat. Ettől lesz igazán jó a film. Kapunk némi fogódzkodót, amiből gyaníthatjuk, hogy nem valódi dokumentumfilmről van szó, hanem dokuba csomagolt fikciót látunk. Az előzetes hírverésen kívül ilyen a meghökkentések sorozatára tökéletesen felépített történetszál, illetve az a körülmény, hogy minden lényeges történés alkalmával valamilyen filmfelvevő jelen volt. De a kétség ott motoszkál mindig a néző fejében, hogy biztosan nem valóban megtörtént eseményt látunk. Annyira ügyesen, észrevétlenül vezetik elő a soron következő eseményeket, hogy az előbb említett momentumok beleférnek a hitelességbe.
Nem szeretem különösebben a horror filmeket, de korábban is akadtak olyanok, amik tetszettek nekem (pl.: Más világ). A Lake Mungo a kevés kivétel közé iratkozott fel. A film végére a család feldolgozza szerettének elvesztését, továbblépnek. Egy kérdést hagy nyitva a film, amely a család tagjaiban látszólag fel sem merül: vajon Alice végül is feldolgozta-e azt, hogy ő már átlépett…?
(Joel Anderson: Lake Mungo)
3 megjegyzés:
Örülök, hogy tetszett! Annak pedig különösen, hogy tök jó egyedi meglátásaid vannak a filmmel kapcsolatban.
Nekem még az jutott eszembe utána, amit nem írtam a blogomban, hogy az igazán félelmetes az, hogy bár vannak felvételek, egy csomó minden a magából az elbeszélésből derül ki. És az, amit nem látuink, legalább annyira félelmetes, mint amit látunk. Vagy akár még félelmetesebb. Ez persze a horror egyik alaptörvénye: attól szarsz be igazán, amit nem is látsz, de tudod, hogy ott van.
Mindenkivel meg kell ismertetnünk a Lake Mungót! Örülök, hogy te is e kultúrmisszió része lettél!
Az az igazság, hogy éjszaka néztem meg, amikor Eszter már elaludt, mert tudtam ő nagyon nem szereti az ilyet. Nos igyekeztem nem "beszarni", és egy ideig távol is tudtam tartani magamtól ezt az érzést. De amikor a film után ki kellett mennem dolgomat végezni, erősen libabőrözött a hátam.)) Levezetésképp gyorsan bekapcsoltam a tévéadást, hogy még valami stimuláló inger érje az agyamat. Aztán nem volt már gond:))
Gondolom nem zsákbamacska, hogy azután néztem meg, hogy olvasam a blogodat, bár egyszer régen már olvastam bvalamelyik elvetemült filmes blogoldalon erről (talán a geek-en).
A Japanese story viszont az istennek sem akar lejönni.:( nuinsc egy használható linked?
A Japanese story-t én is kikölcsönöztem DVD-n és átmásoltam. Nem tudom, te honnan szedsz le dolgokat és hogyan, de én még ezt tudnám ajánlani:
http://thepiratebay.org/torrent/3620873/japanese.story.limited.dvdrip.xvid-diamond
Megjegyzés küldése