2010. május 25., kedd

Per Petterson: Lótolvajok, Scolar Kiadó, Budapest, 2009

Trond 1948 nyarát Kelet-Norvégiában együtt tölti édesapjával egy folyómenti hegyi birtokon. Az akkor tizenöt éves fiú életére meghatározó befolyással lesz a vakáció. A nyár során a birtokon elterülő erdő fáit kivágják, hogy azokat a folyón leúsztassák, majd jó pénzért eladják. A férfias, kemény munka mellett azonban feszült érzelmek törnek fel a mélyből, a fiút idejekorán megcsapja a felnőttség szele. Trond abban az évben látta utoljára édesapját, aki szó nélkül elhagyta családját egy másik nőért.
Trond 1999-ben, élete delején túl, egy hasonló helyre vonul el a városi lét elől. Összetalálkozik kamaszkora drámájának egyik főszereplőjével, Larssal. A nem várt találkozás arra készteti a férfit, hogy szembe nézzen emlékeivel. Felrémlenek előtte gyermekkori legjobb barátja elvesztésének körülményei, a halállal való szembesülés, az első szerelem rezdülései, valamint apja árulása is.
Trond René Margritte La reproduction interdite (Másolni tilos) című festményének főszerepében érzi magát. A festményen egy férfi a tükörben saját tarkójával szembesül. A Lótolvajok tulajdonképpen ennek a képzőművészeti alkotásnak irodalmi kibontása. Trond időskori remeteségében ugyanis múltjával találkozik. Emlékein keresztül egy, az apja történetével párhuzamos élet bontakozik ki. Trond is elhagyja családját, senkinek sem szól hollétéről. Az író azonban megadja Trond számára az önálló élet esélyét, hiszen lányát a remetelak irányába vezeti. Trondnak van választásai lehetősége, hogy megszabaduljon apja kísértő szellemétől.
Per Petterson regénye rendkívül szűkszavú. Nem ad kész válaszokat az általa feltett kérdésekre. Trond töprengő alakja önmagunk megismerésének útját vázolja fel. A múlt visszahúzó erejétől csak akkor szabadulhatunk meg, ha képesek vagyunk túllépni rajta. Ehhez pedig megbocsátás kell. Elsősorban önmagunkkal szemben kell elnézőnek lenni, akkor tudunk megélni jelenvalónkat, és jobbá tenni magunkat.
Petterson könyvét az érzelmek szűkszavúsága mellett a természet felkavaró jelenléte uralja. A Lótolvajok erőssége abban áll, hogy nem ad pontos leírást a történésekről, hanem csak érzékelteti a mélyben kavargó drámákat. A skandinávokról tartott felületes előítéleteink, miszerint megközelíthetetlen morcona alakok ők, pedig sokkal árnyaltabb ellenképet kapnak a könyvben. És talán magunkról is megtudhatunk egy kicsivel többet.

Nincsenek megjegyzések: