Hosszú hétvége a Zengő lábánál

Püspökszentlászló a Kelet-Mecsek völgyébe eldugott zsákfalu, amely a Mecsek szívének, a Zengő, lábánál található. A völgyecskében elterülő falu közigazgatásilag Hosszúhetény része, ám a voltaképpeni nagyfalu vége után még jó félórányi gyalogút vezet a falucska rögös utcája felé. Mára már egyre többen fedezik fel a helyet, köszönhető ez annak, hogy a településrész telkein egyre inkább olyan házak épülnek, amelyek a falusi turizmus vérkeringésébe kapcsolták bele a falut. Mi is így jutottunk el a május elsejei hétvégén Püspökszentlászlóra. Gimnáziumi éveim első felében jártam itt először, majd hosszúhetényi barátom révén többször is megmásztam a Zengő lankáit. Hosszú évek kihagyása után az elmúlt esztendőkben kétszer is megfordultunk a faluban, de akkor csak egy-egy délutánra tértünk be oda. Akkor már megfogalmazódott bennünk, hogy ez nem elég. Több időt kell itt töltenünk, ahhoz, hogy feltölthessük magunkat a pécsi mindennapok küzdelmeire. A sok kiadó ház közül a Zengő-lakra esett a választásunk. Tulajdonképpen ez volt az első, amire a neten rátaláltunk, és korábbi sétáink alatt már többször felfedeztük a telket. Pénteken szabadságot vettem ki, így hosszú hétvégét kreáltunk magunknak. Csendre, nyugalomra vágytunk, és bár a jó idő és az ünnepnap miatt rengetegen megfordultak a faluban, nem csalatkoztunk a helyben az ott tartózkodásunk alatt. A Hosszúhetényből Püpökszentlászlóba vezető út hepehupás, durva kaviccsal leszórt út. Lehetne persze civilizáltabb, betonozott műút is, de akkor – úgy érzem – a hely varázsa illanna el. Így is már egyre többen fedezik fel a falut, de a hely befogadóképessége korlátozott, nem tenne neki jót a túl nagy infrastruktúra. Persze ezen el lehetne mélázni még jó sokat. Nekem mindenestre tetszik az a keszekusza hangulat, amely a táj rendezetlenségéből adódik. Beavatottnak érzi az ember magát amiatt, hogy ő ismeri ezt a helyet, és részes lehet. A Zengő-lak a falu túlsó végén, az arborétumhoz egészen közel helyezkedik el. Közel 100 négyzetméteres ház fogadott minket, az épület két végén két nagyszobával és hatalmas előtérrel. A telek sem kicsi, szép nagy udvar található ott és egy istálló, amelyben minden olyan eszközt megtalálhat ott megszálló vendég, amely a tűzgyújtáshoz, a bográcsozáshoz, szalonnasütéshez, grillezéshez szükséges. Mi sem hagytuk ki egyik rituálét sem. Az udvarrész különösen gyerekbarát, mert a házigazdák csúszdát és hintát is felszereltek, és a hírek szerint hamarosan homokozó is fogadja a csöppnyi látogatókat is. Márk is nagyon jól érezte magát ott a hétvége alatt. A mese dvd-ék eszébe sem jutottak, a magunkkal vitt játékok is csak rövid időre kötötték le. Elegendő volt egy kis kavics neki, amit az útról szedett és egy kis víz, amibe szórhatta őket. Örült, hogy kiszabadult a négy fal fogságából. Püspökszentlászlón nem néztünk televíziót, nem hallgattunk rádiót, (holott a házban erre lehetőségünk lett volna), kikapcsoltuk a külvilágot, és csak az éppen Most érdekelt minket. Ezért mentünk oda, nem másért. Már odaérkezésünkkor kellemes meglepetések értek. A városi élet alatt sokszor megfeledkezem arról a közvetlen kedvességről és bizalomról, hogyan a falun élő emberek fogadják az utast. A ház gondozója, akitől a kulcsot megkaptuk, egy tál frissen sütött pogácsával várt minket a kapuban. Ez a kedves gesztus különösen felvillanyozott engem, és az egész hétvége ilyen jó hangulatban telt el, még az sem rontotta el az összképet, hogy megéltük azt is, hogy a tökéletes pillanat hogyan romolhat el seperc alatt. Egy kilincs nélküli ajtó figyelmetlenségből történő becsukása a gyermek lefekvése előtt vagy egy Zengőre tervezett séta meghiúsulása, amiatt, hogy figyelmetlenségből ráhagyatkoztam a teljesítménytúrázó tömegre, és így már az első elágazásnál elvétettem az utat, könnyen bosszúságot okozhat bennünk, ami környezetünkre is átragad. Ezek az esetek is jó példák, hogy saját magunk tehetünk lelkiállapotunkról, bosszúságainkról, de ugyanúgy örömeinkről, boldogságunkról. Szerencsére ezen a hétvégén nem ezek voltak a jellemző eseteke, de hallgatni sem akarok róluk. Első nap délután lovaskocsikáztunk. Ezt már korábban leszerveztük a tulajdonosokkal. Püspükszentlászlóról bementünk Hosszúheténybe, ahol felmentünk a boros pincék irányába, és egy kóstolón is részt vettünk. Szégyenszemre nem jegyeztem meg a gazda nevét, de családi méretű pincéjében meglehetősen finom borokat kóstoltunk meg: 4 féle fehéret (Zöldveltelini, Olaszrizling, Sauvignon Blanc és Cuvée) és egy vöröset (kékfrankos). Végül kissé becsípve egy Zöldveltelinibe kiegyezve tértünk vissza a szállásra. Második nap az arborétumba töltöttük a délutánt, ahol Márk megint csak megtalálta a maga kis kavicsait, feltöltve velük a csordogáló patak vizét.
Az arborétumhoz tartozó püspöki nyári kastélyt 1797-ben Esterházy Pál László pécsi püspök építtette. Magát az arborétumot Esterházy Pál László alapította és utódja, Hettyei Sámuel fejlesztette tovább. Az arborétumot összesen 84-féle különleges fa- és cserjefaj népesíti be a világ minden részéről, némelyikük több száz éves. A 20. század elején Zichy Gyula pécsi püspök az arborétum mellett vadasparkot is létesített dél-európai dámszarvasokkal, ezeket azonban az első világháború után a megszálló katonák elpusztították. Ma a látogatók előtt a templom és az arborétum nyitva áll, de az egyre inkább romló állapotú kastély nem tekinthető meg. Azon is sokat lehetne vitatkozni, hogy a hely szellemiségének mi tenne jobbat: egy felújított és a költségek miatt várhatóan belépőjegyes, szigorúan felügyelt objektum vagy a jelenlegi pusztulásra ítélt, de szabadon látogatható szakrális hely. Valószínűleg egyébként a jó megoldás a két lehetséges út aranyközepe lenne, de jelenleg nem úgy tűnik, hogy az egyház vagy bárki más részéről szándék lenne arra, hogy megmentsék a helyet a távolabbi utókor részére. Gyorsan eltelt a hétvége, de ez szokott történni, ha az ember jól érzi magát. Mindenesetre – úgy érzem – sikerült feltöltődnöm a hétvégén. Ami a szép a dologban, hogy az egyre inkább wellness-re specializálódó belföldi turizmus mellett lakóhelyem közelében itt van egy igen jó árban lévő (3000 forint/fő/éjszaka) szállás egy olyan helyen, ahol teljes szívvel egy nyaralás is eltölthető. Szeretem én is a wellnesst, de ez egészen más minőség.
A püspökszentlászlói napokban igyekeztem minél több időt a napon tölteni, mert végre sütött igen jó erővel. Sugarai meg is kapta arcomat és karomat is, de öröm volt beszívni éltető energiáit. Most visszatértem a dolgos hétköznapokba, de a magammal hozott erő remélem még hosszan kitart.