2010. március 8., hétfő

Wolf Haas: Csontdaráló; Scolar, Budapest, 2009


Ha a volt jugó határtól akarsz átmenni Ausztriába, amint átléped a határt egy óra buszjárásra mindjárt Klöchbe botlasz, ez mi sem természetes. De hogy miért tennél ilyet? Mármint hogy Klöchbe menj? Nem a város szépségei miatt, mert bár vannak neki, mégsem vonzza a turistákat, no és nem azért mert valami költő vagy másféle híresség szülőházát vagy alkotóhelyét keresd föl.
Brenner nyomozó például éppen azért mert Klöchbe, mert meg akarta nézni a kisváros híres grillcsirkézőjét. Azt, amit az öreg Löschenkohl vezet. Az öreg étterme az évek során nagy hírnévre tett szert a környéken. A háború vége óta kezdte üzemeltetni és évről-évre mindig fejlesztett. bővített valamit rajta. No jó, kérdezheted, mégis minek érdekelné a Brennert egy ilyen csirkediszkont. A válasz ott van az orrod előtt, még ha nem is látod. Aki ennyi csirkét tűz nyársra, előbb-utóbb hatalmas mennyiségű csonttal kel szembenéznie. Persze az öreg Löschenkohlt nem kell félteni. Pontosan az ilyen esetre vásárolta meg a nagyteljesítményű csontdarálóját, és alkalmazta „a jugót”, azaz a Milovanovicot. Hogy daráljon.
Na most már, amikor a jugó megtalálta a csonthalomban az emberi maradványokat, akkor az öreg Löschenkohl menye, aki voltaképpen már a grillcsirkéző főnökasszonyának számított egy ideje, hívta a Brennert. Mire azonban a nyomozó Klöchbe ért, a Löschenkohl menyének se híre, se hamva. Na ezt kapd ki.
Mi sem természetesebb, hogy ha már Klöchbe utazott a Brenner ott is maradt, hogy kiderítse mi is folyik ebbe a kisvárosba.
Nos ha tudni akarod, Wolf Haas második kötete a Brenner sorozatból, hasonlóan ez elsőhöz különösen szórakoztató darab. Na persze, hiszen megint valaki, akinek személyét eddig még homály fedi meséli el az esetet, mintha egy kocsmában ülne, de legalábbis mintha egy jó ismerődöd lenne. Egy olyan alak, aki ismeri a helyi pletykákat, aki jól kiismeri magát abban a környezetben, amiről mesél.
Bán Zoltán András fordítása megint csak nagyszerű munka, ez mi sem természetesebb. Az elbeszélés bratyizós hangvételét kitűnően adja vissza. Ez a stílus az első kötet, a Halottak feltámadása során eleinte még szokatlan volt, mára már viszont megszoktam, és így sokkal jobban élveztem ezt a regényt, mint a szerző korábbi művét. Úgy gondolom, mindamellett, hogy Haas művei izgalmas krimik, irodalmi szempontból is érdekesek. És ezt pont az ausztriai kisvárosbeli korkép megrajzolása miatt gondolom így. Na tessék! Nem hiszel nekem, mi? Hiába jártatom itta szájam, hiába verem a billentyűzetet. Tudod mit? Járj utána magad. Gyere el Ausztriába, valamelyik kisvárosba, ahol történik valami furcsa eset. A Brenner ott lesz, azt elhiheted.

Nincsenek megjegyzések: