Szombat reggel arra ébredtünk, hogy húszcentis hótömeg hullott a városra, és folyamatosan szakadt a hó. Szombat délre édesanyámékhoz mentünk ebédre vendégségbe. Az alig 10 perces gyalogút hosszúra nyúlt, mert a leesett hó komoly útakadályokat képezett a babakocsi kerekei előtt. 
Délután Márk délutáni szunyókálása után a Tescoba mentünk családi nagy bevásárlásra. Nem szeretem a nagy bevásárlóközpontokat. Sokszínű, fogyasztási cikkekkel teletömött polcaival agresszíven tolakodik az ember agyába azt kántálva, hogy Vásárolj és fogyassz! Vásárolj és fogyassz! Az ilyen bevásárlás jobban lefáraszt, mint egy keményen végigdolgozott nap. Ezúttal azonban én is elmentem. Azt öröm volt nézni, ahogy gyermekem utolérhetetlenül rohangál a sorok között, és gyermeki kíváncsisága fékezhetetlen módon és kielégítetlenül tombol benne. 
Vasárnap reggel még mindig szakadt a hó. Le kellett mondanunk a Cella Septichorába rendezett szliveni ikonkiállítást, amelyre barátainkkal mentünk volna. A gyermekkel nem akartuk megkockáztatni a városba vezető, feltérképezhetetlen utat. Azt már tapasztaltuk szombaton, hogy egy babakocsi milyen akadályokba ütközhet a hó által, és az szembejövő hóvihar miként zavarja gyermekünket. 
A vasárnapi ebéd után hívott apám, hogy ismerőstől szerzett szánkót. Nagyon örültünk neki, mert mi még nem ruháztunk be egyre. Úgy voltunk vele, idén már nem kell, majd jövőre veszünk neki. Aztán majd minden héten hó eset le, és kezdett lelkiismeret-furdalásunk lenni, hogy gyermekünket megfosztjuk az efféle örömtől.
Márkot nem kellett noszogatni nagyon, hogy üljön a szánkóra. Sokkal nagyobb ellenállásba ütköztünk, ha le akartuk venni róla. Egy lágy lejtőn még le is mertük gurítani. Nagyon élvezte a csúszást. Aztán egy idő után az általam gyártott hógolyót ültette a helyére és ő tolta fel a dombra a szánkót, majd lerohant vele a lejtőn. Napról napra újabb és újabb szerepjátékokat talál ki. Ez most a legújabb.
Hát így telt első februári hétvégünk.
Délután Márk délutáni szunyókálása után a Tescoba mentünk családi nagy bevásárlásra. Nem szeretem a nagy bevásárlóközpontokat. Sokszínű, fogyasztási cikkekkel teletömött polcaival agresszíven tolakodik az ember agyába azt kántálva, hogy Vásárolj és fogyassz! Vásárolj és fogyassz! Az ilyen bevásárlás jobban lefáraszt, mint egy keményen végigdolgozott nap. Ezúttal azonban én is elmentem. Azt öröm volt nézni, ahogy gyermekem utolérhetetlenül rohangál a sorok között, és gyermeki kíváncsisága fékezhetetlen módon és kielégítetlenül tombol benne. Vasárnap reggel még mindig szakadt a hó. Le kellett mondanunk a Cella Septichorába rendezett szliveni ikonkiállítást, amelyre barátainkkal mentünk volna. A gyermekkel nem akartuk megkockáztatni a városba vezető, feltérképezhetetlen utat. Azt már tapasztaltuk szombaton, hogy egy babakocsi milyen akadályokba ütközhet a hó által, és az szembejövő hóvihar miként zavarja gyermekünket. A vasárnapi ebéd után hívott apám, hogy ismerőstől szerzett szánkót. Nagyon örültünk neki, mert mi még nem ruháztunk be egyre. Úgy voltunk vele, idén már nem kell, majd jövőre veszünk neki. Aztán majd minden héten hó eset le, és kezdett lelkiismeret-furdalásunk lenni, hogy gyermekünket megfosztjuk az efféle örömtől.
Márkot nem kellett noszogatni nagyon, hogy üljön a szánkóra. Sokkal nagyobb ellenállásba ütköztünk, ha le akartuk venni róla. Egy lágy lejtőn még le is mertük gurítani. Nagyon élvezte a csúszást. Aztán egy idő után az általam gyártott hógolyót ültette a helyére és ő tolta fel a dombra a szánkót, majd lerohant vele a lejtőn. Napról napra újabb és újabb szerepjátékokat talál ki. Ez most a legújabb.
Hát így telt első februári hétvégünk.
4 megjegyzés:
De kigömbölyödtél, Feri! Ebből is látszik, hogy az állami hivatalnokok jól élnek, befutnak néhanapján a zsíros prémiumok és végkielégítések... (joke)
Márk szerencsére még romlatlan és aranyos.
Hát mióta találkoztunk, csak fogytam. Legalább 10 kilót. Úgyhogy csalóka lehet a kép. Valószínűleg a téli ruha mennyisége és a fejemet gólyobissá formáló sapka okozhatja ezt a dolgot.
Oké, ezt csak viccnek szántam...
:-)))
a viccet azért éreztem benne;)
Megjegyzés küldése