Sikeresen, és immár végérvényesen lezárt jogi szakvizsgám után könnyed olvasmányt kerestem magamnak, hogy visszatérhessek az olvasás vérkeringésébe. Az Animus Kiadó Skandináv Krimik sorozata néhány érdemleges bűnügyi történettel korábban megajándékozott már, így a választásom a sorozat legújabb darabjára esett.
Camilla Läckberg Jéghercegnő című regényében Erica az életrajzíró gyerekkora színhelyére tér vissza, miután szülei tragikus körülmények között egy autóbalesetben vesztették életüket. A gyász időszaka alatt gyerekkori barátnője, Alex holttestére talál rá, aki vérbe és jégbe fagyva egy hete holtan fekszik fürdőszobájában. Az amúgy csöndes svéd kisváros életét felbolygatja az eset, a rendőrségnek a hétköznapi csipp-csupp ügyek helyett ezúttal egy komoly gyilkossági esetet kell megoldania. Erica a hivatalos nyomozás mellett saját szakállára kezd nyomozni. Mindeközben kirajzolódik a város életének sajátos kapcsolatrendszere. Persze a szerelmi szál sem maradhat el.
A Jéghercegnő jó közepes teljesítményt nyújtott számomra. Egyfelől a nyelvezete túlzottan slampos, helyenként már-már lányregényes, mintha egy tizenéves kamasz írta volna, ugyanakkor a végkifejlet és a bűntett mögül kirajzolódó kisvárosi álidill ötlete egészen jónak értékelhető.
Mivel könnyed olvasmány volt, nem féltem attól, hogy a falnak kell csapnom, és a bűneset mögött megbúvó dráma megmentett valamit a regény becsületéből. Csak azt a stílust tudnám feledni…
Camilla Läckberg Jéghercegnő című regényében Erica az életrajzíró gyerekkora színhelyére tér vissza, miután szülei tragikus körülmények között egy autóbalesetben vesztették életüket. A gyász időszaka alatt gyerekkori barátnője, Alex holttestére talál rá, aki vérbe és jégbe fagyva egy hete holtan fekszik fürdőszobájában. Az amúgy csöndes svéd kisváros életét felbolygatja az eset, a rendőrségnek a hétköznapi csipp-csupp ügyek helyett ezúttal egy komoly gyilkossági esetet kell megoldania. Erica a hivatalos nyomozás mellett saját szakállára kezd nyomozni. Mindeközben kirajzolódik a város életének sajátos kapcsolatrendszere. Persze a szerelmi szál sem maradhat el.
A Jéghercegnő jó közepes teljesítményt nyújtott számomra. Egyfelől a nyelvezete túlzottan slampos, helyenként már-már lányregényes, mintha egy tizenéves kamasz írta volna, ugyanakkor a végkifejlet és a bűntett mögül kirajzolódó kisvárosi álidill ötlete egészen jónak értékelhető.
Mivel könnyed olvasmány volt, nem féltem attól, hogy a falnak kell csapnom, és a bűneset mögött megbúvó dráma megmentett valamit a regény becsületéből. Csak azt a stílust tudnám feledni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése