2009. november 23., hétfő

Camilla Läckberg: Jéghercegnő; Animus Kiadó, Budapest, 2009


Sikeresen, és immár végérvényesen lezárt jogi szakvizsgám után könnyed olvasmányt kerestem magamnak, hogy visszatérhessek az olvasás vérkeringésébe. Az Animus Kiadó Skandináv Krimik sorozata néhány érdemleges bűnügyi történettel korábban megajándékozott már, így a választásom a sorozat legújabb darabjára esett.
Camilla Läckberg Jéghercegnő című regényében Erica az életrajzíró gyerekkora színhelyére tér vissza, miután szülei tragikus körülmények között egy autóbalesetben vesztették életüket. A gyász időszaka alatt gyerekkori barátnője, Alex holttestére talál rá, aki vérbe és jégbe fagyva egy hete holtan fekszik fürdőszobájában. Az amúgy csöndes svéd kisváros életét felbolygatja az eset, a rendőrségnek a hétköznapi csipp-csupp ügyek helyett ezúttal egy komoly gyilkossági esetet kell megoldania. Erica a hivatalos nyomozás mellett saját szakállára kezd nyomozni. Mindeközben kirajzolódik a város életének sajátos kapcsolatrendszere. Persze a szerelmi szál sem maradhat el.
A Jéghercegnő jó közepes teljesítményt nyújtott számomra. Egyfelől a nyelvezete túlzottan slampos, helyenként már-már lányregényes, mintha egy tizenéves kamasz írta volna, ugyanakkor a végkifejlet és a bűntett mögül kirajzolódó kisvárosi álidill ötlete egészen jónak értékelhető.
Mivel könnyed olvasmány volt, nem féltem attól, hogy a falnak kell csapnom, és a bűneset mögött megbúvó dráma megmentett valamit a regény becsületéből. Csak azt a stílust tudnám feledni…

Nincsenek megjegyzések: