2009. július 30., csütörtök

Neil Simon: Pletyka; Pécsi Szabadtéri Játékok; rendező: Balikó Tamás


A Nyári színházi évadban habkönnyű előadásokkal próbálják a nagyérdeműt szórakoztatni. Nincs ez másként a Pécsi Nemzeti Színháznál sem. A szűkös anyagi források szabta keret miatt rendszerint a következő évad kőszínházi repertoár egy-két bemutatójára a szabad ég alatt kerül sor.
Idén Balikó Tamás, a színház direktora rendezte színpadra Neil Simon Pletyka című vígjátékát a Pécsi Szabadtéri Játékok keretében. A darabot a nyár első felében megtartott POSzT-on sikert sikerre halmozó pécsi Társulat fiataljai formálták a színpadra.
Neil Simon darabja a harmincas, negyvenes éveiben járó, politikailag, anyagilag jól szituált felső tízezer eminens képviselőiről nyújt látleletet. Ügyvédek, politikusok, orvosok, pszichiáterek, médiaszereplők válnak a karikatúraszerű ábrázolás áldozatává.
Fiatal házaspárok, a társadalmi élet aktív szereplői érkeznek barátaik, 10. házassági évfordulójuk okán megtartott, házibulijára, azonban az ünnepelt feleség nincs sehol, a férj pedig golyó lyuggatta véres füllel ül a szobájában, miközben érthetetlenül magában motyog. Az elsőként érkezők, az égbekiáltó botránytól védve a házigazdákat és persze saját magukat, eleinte a többiek elől is titkolni próbálják a kényes szituációt, ám a társadalmi szóbeszéd, a pletyka, az intrika, a félreértés beeszi magát a társaságba, és ezek együttes ereje mindennél erősebbnek bizonyul. A látszat a végtelenül egyszerű igazságot eltakarja. A darabot a hazugságokból, elhallgatásokból, kitalált történetekből fakadó vicces helyzetek lendítik előre.
A pécsi Társulat fiatal tagjai ezúttal is remekül mozognak együtt a színpadon, nincs velük semmi baj. Az, hogy Neil Simon darabja nem ragad meg sokáig az ember emlékezetében, nem az ő hibájuk. Tulajdonképpen senkié sem, ez műfaji adottság. No persze ha valaki a műfaj igazi nagy kedvelője, lehet, hogy hosszú időre emlékezetébe vési ezt az előadás. Hatalmas színházi élményre azért ne készüljön senki se, ám amennyiben a könnyed kacagásnál többet nem remélünk az estétől, megtalálhatjuk a számításainkat.

Nincsenek megjegyzések: