2009. március 9., hétfő

Philip K. Dick: VALIS; Agave Kiadó, Budapest, 2004


Horselover Fat számára a valóság szövete széthasadt. Fat egyik barátja öngyilkosságot követ el, és ez elindítja őt az önpusztítás felé. A terve, hogy végez magával azonban kudarcba fullad. Különös látomásban részesül, látja a rózsaszín fényt, és az isteni jelenés, amelyet Zebra néven ismert meg, az igazságról beszél neki, nagy mennyiségű információ sugárzódik az agyába. A világból özönlő információk azonban mind kérdéseket gerjesztettek a számára, és elindul megkeresni az ötödik megváltót. Barátaival végül fokozatosan eljut VALIShoz, a Végtelen Aktív Létező Intelligens Struktúrához, akitől megtudja az igazat a Teremtőről és a világról.
Phil Kindred Dick a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legérdekesebb figurája, a VALIS című könyvében a science-fiction irodalom felszínét hasította meg. Dick, életművének általam olvasott darabjaiban, a dolog mögött rejlő igazságot kereste, néha azt az érzetet keltve, mintha valami világméretű összeesküvést szeretne leleplezni a könyveiben. A VALISban a fikciótól azonban a személyes hangvételig jut el, hiszen a regény főszereplője tulajdonképpen Dick, illetve az ő kettéosztott személyisége.
A VALIS műfajilag besorolhatatlan alkotás, hisz ha akarjuk nevezhetjük sci-finek, de ez a kategória önmagában nem ad kellő útbaigazítást a könyv természetét illetően. A VALIS egy filozófiai eszmefuttatás, a függelékben szereplő Tractatus Criptica Scriptura című exegézist figyelembe véve pedig egyenesen egy filozófiai alapvetés. A Fat és Dick által megformált személyiséget tekintve a könyv fejlődésregénynek, sőt lélektani regénynek is nevezhető. Végül, ha figyelembe vesszük azt is, hogy Dick saját bevallása szerint a regény bizonyos megtörtént eseményeken alapszik, akkor önéletrajzi ihletettségű műnek is tekinthetjük a VALISt.
A regényt iszonyú nehéz olvasni, főleg, hogy először az olvasónak le kell küzdenie azt a „csalódottságát”, hogy nem ezt várta. Ha ezen túljutunk, akkor a hason gondolatokra fogékony olvasó hallatlanul izgalmas olvasmányra lel. Dick összefüggéseket, magyarázatokat keres Isten jelenlétére és az ember jelentésére. Dick magyarázatait egyik oldalról egyfajta őrült beszédnek is nézhetjük, ha azonban közelebbről megvizsgáljuk gondolatai természetét, rájöhetünk, hogy jó jó őrült, de van benne rendszer.
A teológiai, ontológiai alapkérdésekkel foglalkozó műnek ülepednie kell az olvasó eszmei emésztőrendszerében. Részleteiben nem is érdemes boncolni a könyvet, mert aki hajlamos e kérdésekkel boncolgatni, saját bőrén tapasztalja meg Dick zsenijének legőszintébb bizonyítékát.

Nincsenek megjegyzések: