Anthony Burgess neve a Stanley Kubrick által is elhíresült Gépnarancs vagy Mechanikus narancs, esetleg az Egy tenyér ha csattan vagy a Beteg a doktor című regények révén lehet ismeretes a magyar olvasó számára. Aki szereti Burgess munkáit, annak jó hír, hogy a Cartaphilus Könyvkiadó örvendetes mini-életműsorozatai körébe Burgess „Enderby – tetralógiája” is helyet kapott. A sorozatból eleddig az első három kötet került kiadásra (Mr. Enderby - A bepillantás; Enderby úr külvilága; A narancsműves testamentuma), a befejező rész pedig már előkészületben van (Enderby fekete hölgye).
Burgess a huszadik század második felében tevékeny azon írógenerációnak a tagja, akik közé – többek között – William Golding, a frissen Nobel-díjas Doris Lessing, Iris Murdoch, és a hazánkban igencsak ismeretlen Angus Wilson, Muriel Spark és Kingsley Amis is tartozik. Burgess terjedelmes életműve – amelyben nyílván akad jobb és rosszabb irodalom is – tartogathat magában még számos meglepetést, és talán a szerző is kiléphet abból a skatulyából, amibe a magyar könyvkiadás révén került a Gépnarancs orosz szlenges kultusz regényével a magyar olvasó szemében.
A tetralógia első része, az 1963-ban megjelent, Mr. Enderby - A bepillantás című regény főhőse Enderby, a negyvenöt éves költő, aki a külvilágtól elzárkózva, bérelt lakásában, csak a művészetnek él. Másként nem is tehetne, hiszen csak a versfaragáshoz ért, folyton-folyvást, úton-útfélen ontja magából a lírát, miközben mély megvetéssel fordul el korának közönségességétől.
A könyv első felében bepillantást nyerünk a költő hétköznapjaiba, a magányos férfi művészi ambíciói és krónikus bélmozgása által jellemzett világba. Enderby messziről elkerüli embertársait, az utcára is csak ritkán teszi ki a lábát, akkor is csak a legközelebbi kocsmáig merészkedik el. Enderby magánya önként vállalt, a női nemről is saját elhatározásából mondott le. Egy díjátadó ünnepségen azonban megismerkedik egy női bulvármagazin, a Fem szerkesztőnőjével, akivel frigyre lép.
A regényben Enderby kettős metamorfózison megy át, a külvilág kétszer tesz kísérletet arra, hogy a normalitás irányába terelje a férfit. A házasság azonban már a nászúton bedől. A rettegett mostohaanya képét az ifjú ara sem tudja feledtetni, sőt egyre inkább annak másává válik. Enderby a kispolgári lét előre kitaposott világából a művészi magány ismert vidékére menekül vissza, otthagyva az ifjú asszonyt a római hitvesi ágyban. A korábbi keretek közül történő kilépés azonban már végleges, Enderby elveszíti az ihletet, magányában a művészet sem adhat kellő táptalajt. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után egy intézetbe kerül, ahol szelíden átnevelik, új névvel és új – nem költői – identitással szerelik fel.
Az Enderby utalásokkal teli, komoly kérdéseket feszegető, egyszerre komikus és nagyon komoly művészregény, amely arra vállalkozik, hogy felmérje a valódi költészet lehetőségeit a huszadik század második felében, egy olyan világban, ahol annak nem igazán van helye. A regény a felnőtt művész alkotói válságát, saját művészetével kapcsolatos kétségeket mutatja be burleszkfilmbe illő jelentek sorával. Zavarbaejtő a könyv e kettőssége, amely a komikumba komolyságot csempész, a komoly kérdéseket pedig nevetség tárgyává teszi. E kettőség legfőbb forrás a magasabbrendű költészetbe vetett hit és a költő fizikai létezése között feszülő ellentét, amely mélyről bugyborékol fel Enderby emésztőcsatornáiból.
Burgess minden mondata magában rejt váratlan képeket, fonetikai játékokat, alliterációt, a nyelvi leleményesség és humor számtalan válfaját. Nehézkességét pont a túlművelt nyelv adja, illetve az, hogy az olvasónak hátra kell lapoznia, hogy a regényhez fűzött jegyzetek segítségével megpróbáljon megérteni valamit abból az utalásrendszerből, amelyet a regény használ. Ettől fogva kissé belterjessé válik a regény, hiszen Keats, Rilke, Yeats, Joyce, Eliot és társaik által is megénekelt helyzetek ebben a regényben helyzetkomikum forrásává válnak, amelyeket igazán érteni csak ezen művek ismeretében lenne lehetséges. A teljes megértéshez még Farkas Ákos egyébként kiváló fordítói-szerkesztői munkája sem ad teljes körű fogódzót. A fordításban csak úgy körülbelül a mű nyolcvan-kilencven százaléka jöhet át.
Mindent összevetve azért a Mr. Enderby élvezetes szatíra a modern fogyasztó társadalomról, amely máig aktuális képet fest művészet és társadalom viszonyáról.
Burgess a huszadik század második felében tevékeny azon írógenerációnak a tagja, akik közé – többek között – William Golding, a frissen Nobel-díjas Doris Lessing, Iris Murdoch, és a hazánkban igencsak ismeretlen Angus Wilson, Muriel Spark és Kingsley Amis is tartozik. Burgess terjedelmes életműve – amelyben nyílván akad jobb és rosszabb irodalom is – tartogathat magában még számos meglepetést, és talán a szerző is kiléphet abból a skatulyából, amibe a magyar könyvkiadás révén került a Gépnarancs orosz szlenges kultusz regényével a magyar olvasó szemében.
A tetralógia első része, az 1963-ban megjelent, Mr. Enderby - A bepillantás című regény főhőse Enderby, a negyvenöt éves költő, aki a külvilágtól elzárkózva, bérelt lakásában, csak a művészetnek él. Másként nem is tehetne, hiszen csak a versfaragáshoz ért, folyton-folyvást, úton-útfélen ontja magából a lírát, miközben mély megvetéssel fordul el korának közönségességétől.
A könyv első felében bepillantást nyerünk a költő hétköznapjaiba, a magányos férfi művészi ambíciói és krónikus bélmozgása által jellemzett világba. Enderby messziről elkerüli embertársait, az utcára is csak ritkán teszi ki a lábát, akkor is csak a legközelebbi kocsmáig merészkedik el. Enderby magánya önként vállalt, a női nemről is saját elhatározásából mondott le. Egy díjátadó ünnepségen azonban megismerkedik egy női bulvármagazin, a Fem szerkesztőnőjével, akivel frigyre lép.
A regényben Enderby kettős metamorfózison megy át, a külvilág kétszer tesz kísérletet arra, hogy a normalitás irányába terelje a férfit. A házasság azonban már a nászúton bedől. A rettegett mostohaanya képét az ifjú ara sem tudja feledtetni, sőt egyre inkább annak másává válik. Enderby a kispolgári lét előre kitaposott világából a művészi magány ismert vidékére menekül vissza, otthagyva az ifjú asszonyt a római hitvesi ágyban. A korábbi keretek közül történő kilépés azonban már végleges, Enderby elveszíti az ihletet, magányában a művészet sem adhat kellő táptalajt. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után egy intézetbe kerül, ahol szelíden átnevelik, új névvel és új – nem költői – identitással szerelik fel.
Az Enderby utalásokkal teli, komoly kérdéseket feszegető, egyszerre komikus és nagyon komoly művészregény, amely arra vállalkozik, hogy felmérje a valódi költészet lehetőségeit a huszadik század második felében, egy olyan világban, ahol annak nem igazán van helye. A regény a felnőtt művész alkotói válságát, saját művészetével kapcsolatos kétségeket mutatja be burleszkfilmbe illő jelentek sorával. Zavarbaejtő a könyv e kettőssége, amely a komikumba komolyságot csempész, a komoly kérdéseket pedig nevetség tárgyává teszi. E kettőség legfőbb forrás a magasabbrendű költészetbe vetett hit és a költő fizikai létezése között feszülő ellentét, amely mélyről bugyborékol fel Enderby emésztőcsatornáiból.
Burgess minden mondata magában rejt váratlan képeket, fonetikai játékokat, alliterációt, a nyelvi leleményesség és humor számtalan válfaját. Nehézkességét pont a túlművelt nyelv adja, illetve az, hogy az olvasónak hátra kell lapoznia, hogy a regényhez fűzött jegyzetek segítségével megpróbáljon megérteni valamit abból az utalásrendszerből, amelyet a regény használ. Ettől fogva kissé belterjessé válik a regény, hiszen Keats, Rilke, Yeats, Joyce, Eliot és társaik által is megénekelt helyzetek ebben a regényben helyzetkomikum forrásává válnak, amelyeket igazán érteni csak ezen művek ismeretében lenne lehetséges. A teljes megértéshez még Farkas Ákos egyébként kiváló fordítói-szerkesztői munkája sem ad teljes körű fogódzót. A fordításban csak úgy körülbelül a mű nyolcvan-kilencven százaléka jöhet át.
Mindent összevetve azért a Mr. Enderby élvezetes szatíra a modern fogyasztó társadalomról, amely máig aktuális képet fest művészet és társadalom viszonyáról.
2 megjegyzés:
Ez sem rossz, bár itt is sokkal több saját meglátást vártam volna, a tények jegyzéke helyett. Engedd el magad!
Köszönöm egyébként kritikai ászrevételed, de tényleg.
Megjegyzés küldése