A nyomornegyedből jött fiú elnyeri Élete Szerelme Szívét. Danny Boyle (Trainspotting, 28 nappal később) és Loveleen Tandan közös munkáját így lehetne egy mondatban összefoglalni. A Slumdog Millionaire azonban nem egyszerű bollywoodi love story, hanem tökéletesen kivitelezetett műfaji kevercs: a románc mellett a súlyos melodráma, az izgalmas thriller, a road movie elemei is megjelennek a filmben, amely egyben a finom humor és dokumentarista játékfilm jegyeit is magában hordozza, és egyben kiváló zenés mű is.
Jamal Malik, a Magyarországon is egykor népszerű Legyen Ön is Milliomos! című televíziós játék indiai változatában, már 10 millió rúpiát megnyert, de a 20 milliós kérdés előtt – persze – felhangzik a műsor végét jelentő dudaszó. A fiút csalás vádjával letartóztatják, hiszen csak ez lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy egy tanulatlan fiatalember valamennyi kérdésre tudja a választ. Előtte még soha senkinek sem sikerült ez a mutatvány. A film egy durva kínzás jelenetével indul, és nem gondolná az ember, hogy mi következik ezután. A televíziós hírnév ugyanis az Égieknek köszönhető, Jamal nem húsz millió rúpiát tesz kockára, hanem boldogságát, szerelmét. A film több (összesen három) síkon mutatja be Jamal történetét. Vikas Swarup regényének és Simon Beaufoy kiváló forgatókönyvének köszönhetően, a televíziós stúdióban izgalmas vetélkedőnek lehetünk szemtanúi, miközben a rendőrségi fogdában, gyanúsítottként történő kihallgatása során Jamal összefoglalja életét meghatározó eseményeit (ezeket flashback formájában kapjuk meg), amelyekben benne rejlik minden válasz. Többet jó érzésű filmrajongó nem árulhat el erről a filmről, talán még így is a kelleténél többet fecsegtem.
A film a zsúfolt Mumbai (1996 előtt Bombay) kavalkádját az aranysárga, a narancs, az élénkpiros, az éjkék, a bársonyos fekete tónusaival festi fel a vászonra (eszembe juttatja Wong Kar-wai multikulti Hongkongját). A film zenéjében a tradicionális indiai dallamok a modern poppal keverednek. A film szín- és zenehasználatával tökéletesen szolgálja ki a mesét. Jamal története így lesz igazi keletről hozott kincs, amelyben benne rejlik minden emberi érzés, indulat, varázslat. A Slumdog Millionaire számos súlyos jelenetével együtt erősen életigenlő film. A film üzenete egyszerű: a világot az isteni gondviselés, a sors mozgatja, tűnjék bármennyire is értelmetlennek és véletlennek minden történés (sorsszerű jutalmunkért persze tetteinkkel felelünk). Nem a sokoldalú jellemábrázolásával teszi emlékezetessé magát a film, de ezt keresni bodorság lenne. A Slumdog Millionaire ugyanis égbekiáltó mese, amely végén a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak megbűnhődnek. Olyan heppiendet kap a néző, amelyben semmi kifogása nem lehet. Aki a film befejeztével még igazán türelmes, a stáblista alatt egy derűs, könnyed bollywoodi meglepetést is ajándékba kap, desszert gyanánt a jól fűszerezett keleti konyhában. Boyle tökéletes receptet alkotott.
Jamal Malik, a Magyarországon is egykor népszerű Legyen Ön is Milliomos! című televíziós játék indiai változatában, már 10 millió rúpiát megnyert, de a 20 milliós kérdés előtt – persze – felhangzik a műsor végét jelentő dudaszó. A fiút csalás vádjával letartóztatják, hiszen csak ez lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy egy tanulatlan fiatalember valamennyi kérdésre tudja a választ. Előtte még soha senkinek sem sikerült ez a mutatvány. A film egy durva kínzás jelenetével indul, és nem gondolná az ember, hogy mi következik ezután. A televíziós hírnév ugyanis az Égieknek köszönhető, Jamal nem húsz millió rúpiát tesz kockára, hanem boldogságát, szerelmét. A film több (összesen három) síkon mutatja be Jamal történetét. Vikas Swarup regényének és Simon Beaufoy kiváló forgatókönyvének köszönhetően, a televíziós stúdióban izgalmas vetélkedőnek lehetünk szemtanúi, miközben a rendőrségi fogdában, gyanúsítottként történő kihallgatása során Jamal összefoglalja életét meghatározó eseményeit (ezeket flashback formájában kapjuk meg), amelyekben benne rejlik minden válasz. Többet jó érzésű filmrajongó nem árulhat el erről a filmről, talán még így is a kelleténél többet fecsegtem.
A film a zsúfolt Mumbai (1996 előtt Bombay) kavalkádját az aranysárga, a narancs, az élénkpiros, az éjkék, a bársonyos fekete tónusaival festi fel a vászonra (eszembe juttatja Wong Kar-wai multikulti Hongkongját). A film zenéjében a tradicionális indiai dallamok a modern poppal keverednek. A film szín- és zenehasználatával tökéletesen szolgálja ki a mesét. Jamal története így lesz igazi keletről hozott kincs, amelyben benne rejlik minden emberi érzés, indulat, varázslat. A Slumdog Millionaire számos súlyos jelenetével együtt erősen életigenlő film. A film üzenete egyszerű: a világot az isteni gondviselés, a sors mozgatja, tűnjék bármennyire is értelmetlennek és véletlennek minden történés (sorsszerű jutalmunkért persze tetteinkkel felelünk). Nem a sokoldalú jellemábrázolásával teszi emlékezetessé magát a film, de ezt keresni bodorság lenne. A Slumdog Millionaire ugyanis égbekiáltó mese, amely végén a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak megbűnhődnek. Olyan heppiendet kap a néző, amelyben semmi kifogása nem lehet. Aki a film befejeztével még igazán türelmes, a stáblista alatt egy derűs, könnyed bollywoodi meglepetést is ajándékba kap, desszert gyanánt a jól fűszerezett keleti konyhában. Boyle tökéletes receptet alkotott.
(Danny Boyle és Loveleen Tandan: Slumdog Millionaire)
(képek: http://krikustomeg.org)
Az alig húszéves Ari Folman 1982-ben katonai szolgálatot teljesített a libanoni háborúban. Bejrút elfoglalásakor az izraeli hadsereg gyalogosaként szemtanúja volt annak, ahogy a keresztény falangisták vezérük, Basir Dzsemajel meggyilkolásáért bosszúból ártatlan palesztin civilek (férfiak, nők, gyermekek) ezreit mészárolták le a szabrai és satilai menekülttáborban, amit az izraeli hadsereg ölbe tett kézzel nézett végig a tábor falain túlról. Folman a sokkoló emlékeket tudatalattija mélyére rejtette el, sörözgetés közben egyik egykori bajtársa múltba visszanyúló rémálmai kapcsán döbbent rá, hogy óriási űr tátong a háborús emlékek helyén. Folmant nem hagyja nyugodni emlékképeinek hiánya, és az eltűnt múlt nyomába ered. Megkeresi régi katonatársait, a velük való beszélgetésből rakja össze a múlt töredékeit, és lassan eggyé áll össze emlékeinek mozaikja.
Folman az alapvetően dokumentumfilmnek tekinthető alkotásához első ránézésre az azzal össze nem egyeztethető animációs megjelenítést használta fel. A rendezői koncepció azonban olyannyira következetesen végig és véghez vitt, hogy végül egy bátor és megrázó alkotás manifesztálódik a néző szeme láttára. Az animáció ugyan természetéből adódóan elrugaszkodik attól a valóságtól, amelyet a dokumentumfilm meg akar ragadni, de szemben az élőfelvételtől, kiválóan alkalmas a személyes emlékek, víziók érzékletes ábrázolására.
(Ari Folman: Libanoni keringő)
Thomas Vinterberg esete egy újabb jó példa, hogy a remek hazai kezdés (a Születésnap talán a legjobb film, amit életemben láttam) után amerikai kiküldetésben hogyan esik darabjára egy rendező, aki ráadásul egy olyan művészieskedő érthetetlen, élvezhetetlen filmet rakott össze A végső megoldás: szerelem címén, hogy nem nyúlok mellé, ha azt mondom, hogy a Tengerentúlon észre sem vették őt.
Danny Boyle a Sekély sírhant és a Transpotting után, még a sci-fi korszaka (28 nappal később, Napfény) előtt készítette el A part című filmját az általam nem sokra tartott (de lassacskán egyre inkább elismert) Leonardo Di Caprio, valamint Tilda Swinton főszereplésével. A part egyfajta modern Legyek ura történet, a Távol-kelet egyik elszigetelt szigetének paradicsomi idilljében játszódó apró társadalomról szól, amely akkor működik és működhet, ha csak a Kevesek tudnak róla. A part élvezetes film, és ne feledjük idén az év eleji díjkiosztókon van mit keresni a rendezőnek a hírek szerint (Slumdog Millionaire).