A Pixar Stúdió kilencedik nagyjátékfilmje, a Wall-E a távoli jövőbe repíti a nézőket. A Földet annyira ellepi a szemét, hogy az embereket egy ötéves űrturizmus projecttel menekítik ki a süllyedő anyabolygóról. Az utazás alatt a Földön maradt takarítórobotok feladata, hogy rendbe rakják az elárvult bolygónkat. A Terv azonban kudarcba fullad, és az ötéves űrutazásból hétszáz éves száműzetés kerekedik. A Földön eközben még akad egy magányos, működőképes kicsi robot, Wall-E (WATT-takarékos Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő, E-sorozat), aki az emberiség távollétében rendíthetetlen szorgalommal préseli össze a hulladékot, és épít belőlük szemét-felhőkarcolókat.
Az animációs filmek általában a gyermekeket szólítják meg, ég akkor is, ha számos nyelvi és lépi humorral a felnőtt közönség tekintetét is a vászonra kívánják vonzani. A Pixar Stúdió azonban még sosem készített ennyire felnőtt mozit, úgy, hogy közben a gyermekek számára is érthető, átérezhető maradt.
A film első félórája meglehetősen erős. Wall-E napi tevékenységét követhetjük soron. Láthatjuk, ahogy a nagyvárosi lim-lomot kockákba rendezi, egy-két számára értékesebb kütyüt (többek között egy öngyújtott, Rubik-kockát és egyes filmrészleteket) dobozkájába rejtve megment. A földi ugar ábrázolása és benne az egyetlen magányos (mesterséges) élet tökéletesen érzékelteti az Utolsó Óra utáni csönd pillanatát. Természetesen egy mese nem szólhat önmagában erről, és mint a legtöbb történetben, ezúttal is a szerelem kerül terítékre. A világűrben bolyongó emberek az Élet jele után kutatva kis robotokat küldenek Haza. Így találkozik Wall-E EVE-vel, a feminin környezetmegőrző robottal. Az első beszédhang a találkozás pillanatában hangzik el.
Miután EVE megkapja Wall-E legújabb legféltettebb kincsét, a romok alól előkerült kis zöld növényt, az űrhajó visszajön a küldetést teljesítő robotért, Wall-E pedig a szerelme után oson. Az emberek luxushajóján minden gépiesített, egyik embernek sem kell megmozdulnia, a mindennapi semmittevés jegyében történik minden hétszáz év óta, a Buy and Large Cég termékeivel patyolat tisztára mossák az agyukat. Erőteljes, karikírozott társadalomkritikát kapunk gyermeki nyelven. És akkor jön Wall-E, aki felnyitja az emberi szemeket. A robot, aki olyan emberi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekről az emberek már időtlen idők óta nem hallottak.
A film vége számomra kissé romantikusabb hepiend, mint amire a film kezdete okot adhatott volna, de elvégre meséről beszélünk. A Pixar rendkívül ügyesen oldotta meg azt a feladatot, hogy szórakoztatva tanítson, és mindezt igényesen teszi. A filmet látva nem is meglepő, hogy december elején a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége (LAFCA) szavazásán a legjobb filmnek járó díjat megkapta.
Az animációs filmek általában a gyermekeket szólítják meg, ég akkor is, ha számos nyelvi és lépi humorral a felnőtt közönség tekintetét is a vászonra kívánják vonzani. A Pixar Stúdió azonban még sosem készített ennyire felnőtt mozit, úgy, hogy közben a gyermekek számára is érthető, átérezhető maradt.
A film első félórája meglehetősen erős. Wall-E napi tevékenységét követhetjük soron. Láthatjuk, ahogy a nagyvárosi lim-lomot kockákba rendezi, egy-két számára értékesebb kütyüt (többek között egy öngyújtott, Rubik-kockát és egyes filmrészleteket) dobozkájába rejtve megment. A földi ugar ábrázolása és benne az egyetlen magányos (mesterséges) élet tökéletesen érzékelteti az Utolsó Óra utáni csönd pillanatát. Természetesen egy mese nem szólhat önmagában erről, és mint a legtöbb történetben, ezúttal is a szerelem kerül terítékre. A világűrben bolyongó emberek az Élet jele után kutatva kis robotokat küldenek Haza. Így találkozik Wall-E EVE-vel, a feminin környezetmegőrző robottal. Az első beszédhang a találkozás pillanatában hangzik el.Miután EVE megkapja Wall-E legújabb legféltettebb kincsét, a romok alól előkerült kis zöld növényt, az űrhajó visszajön a küldetést teljesítő robotért, Wall-E pedig a szerelme után oson. Az emberek luxushajóján minden gépiesített, egyik embernek sem kell megmozdulnia, a mindennapi semmittevés jegyében történik minden hétszáz év óta, a Buy and Large Cég termékeivel patyolat tisztára mossák az agyukat. Erőteljes, karikírozott társadalomkritikát kapunk gyermeki nyelven. És akkor jön Wall-E, aki felnyitja az emberi szemeket. A robot, aki olyan emberi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekről az emberek már időtlen idők óta nem hallottak.A film vége számomra kissé romantikusabb hepiend, mint amire a film kezdete okot adhatott volna, de elvégre meséről beszélünk. A Pixar rendkívül ügyesen oldotta meg azt a feladatot, hogy szórakoztatva tanítson, és mindezt igényesen teszi. A filmet látva nem is meglepő, hogy december elején a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége (LAFCA) szavazásán a legjobb filmnek járó díjat megkapta.
(Andrew Stanton: WALL-E)(képek: http://www.port.hu/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése