Christopher Moore agyament egy író, az biztos. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent Mocskos meló című művében, Charlie Asher a megrögzött béta hím és használtruha kereskedő, lánya, Sophie születésekor elveszíti feleségét, Rachelt. Párja kórházi ágya mellett egy mentazöldbe öltözött, több, mint 2 méter magas fekete bőrű embert lát, akit nem kellene észlelnie. Az üldözési mániában szenvedő Charlie azt hiszi, hogy ez a fura szerzet ölte meg a feleségét, később azonban kiderül, hogy korántsem erről van szó.
Charlie körül elkezdenek hullani az emberek. Egy embert a szeme láttára üt el a busz, egy másik ember pedig az elhunyt felesége ruhakollekciójának felértékelésekor szenderül jobb létre. Charlie határidőnaplójába saját kézírásával bejegyzett nevek, és dátumok jelennek meg, és ezek az emberek hamarosan meg is halnak. Amerre lát, vörösen izzó tárgyakat vél felfedezni, és furcsa hangokat hall a csatorna felöl.
Charlie halálkereskedő. Nem a Halál nagy H-val már egy ideje nem létezik, de amíg Luminatus eljövetele várat magára, addig sok-sok halálkereskedő keresi fel az elhunytakat, hogy kedvenc tárgyukba zárt lelküket magával vigye, hogy azokat később egy új gazdatestnek tovább adja. Ha egy lélekedény nem kerül bele a körforgásba, abból csúnya dolgok fakadhatnak. Charlie kezdetben nem hisz a szemének, aztán elfogadja új hivatását. „Halálnak lenni mocskos meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni.” Szól a Halál Nagy Könyve, és milyen igaz. Olykor a világot is meg kell menteni az alvilág sötét erőitől.
Christopher Moore könyve izgalmas olvasmány, telis-tele nyelvi humorral. Kezdetben idegesített a helyenként pongyola megfogalmazás, aztán rájöttem, hogy ez a könyv sokkal inkább az utánam jött generáció nyelvén íródott, rájátszva a jópofa, sikk, cool szövegelésre. Innen nézve egészen élvezhető olvasmány. Nem lesz kedvencem Moore, de érdemes volt megismerni egy újabb kortárs szerzőt, akit az Agave Kiadó húzott elő a cilinderéből.
Charlie körül elkezdenek hullani az emberek. Egy embert a szeme láttára üt el a busz, egy másik ember pedig az elhunyt felesége ruhakollekciójának felértékelésekor szenderül jobb létre. Charlie határidőnaplójába saját kézírásával bejegyzett nevek, és dátumok jelennek meg, és ezek az emberek hamarosan meg is halnak. Amerre lát, vörösen izzó tárgyakat vél felfedezni, és furcsa hangokat hall a csatorna felöl.
Charlie halálkereskedő. Nem a Halál nagy H-val már egy ideje nem létezik, de amíg Luminatus eljövetele várat magára, addig sok-sok halálkereskedő keresi fel az elhunytakat, hogy kedvenc tárgyukba zárt lelküket magával vigye, hogy azokat később egy új gazdatestnek tovább adja. Ha egy lélekedény nem kerül bele a körforgásba, abból csúnya dolgok fakadhatnak. Charlie kezdetben nem hisz a szemének, aztán elfogadja új hivatását. „Halálnak lenni mocskos meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni.” Szól a Halál Nagy Könyve, és milyen igaz. Olykor a világot is meg kell menteni az alvilág sötét erőitől.
Christopher Moore könyve izgalmas olvasmány, telis-tele nyelvi humorral. Kezdetben idegesített a helyenként pongyola megfogalmazás, aztán rájöttem, hogy ez a könyv sokkal inkább az utánam jött generáció nyelvén íródott, rájátszva a jópofa, sikk, cool szövegelésre. Innen nézve egészen élvezhető olvasmány. Nem lesz kedvencem Moore, de érdemes volt megismerni egy újabb kortárs szerzőt, akit az Agave Kiadó húzott elő a cilinderéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése