Dömötör Tamás a színpad után a filmvászonra vitte Füst Milán Boldogtalanok című művének felhasználásával készült színdarabját. A Czukor Show szinte követelte filmre vitelét, hiszen Füst Milán drámai története a XXI. század jellemző tévés műfajába, a talk show-k világába kiválóan belesimítható.
A honi televízió csatornák is előszeretettel töltik ki a hétköznapi délutánok műsorrendjét különböző kibeszélő show-kkal, ahol a műsor névadó celebje beszélteti a stúdióba némi alamizsnáért becsalogatott népet. A műsor végén pedig a játékot irányító műsorvezető ötletszerű konklúziót von le az egyedi esetekből, mondván hogy tanulsággal szolgáljanak a társadalom egésze részére. Dömötör Tamás filmje a nézőszám növelésére orientálódott média felelősségét próbálja megfogni az egyéni és társadalmi sorsbefolyásolás terén.
Aki egyáltalán odáig megy, hogy mások nyomorúságán szórakozzon, azt láthatja, hogy mások a magánszféra titokszobájába tartozó történéseket teregetnek a nagyérdemű elé, teszik ezt szerződésben rögzített múló anyagi érdekeik szerint, vagy éppen a mindenkinek kijáró 15 perc hírnévért. A televíziós csatorna pedig hétköznapi emberek mindennapi problémáit meglovagolva próbál meg minél több profitot termelni. Aki egyszer belép ebbe a körbe, nincs az a szituáció, hogy szerződéses kötelezettségétől jogszerűen megszabaduljon. A magánszféra megvallása jól (?) fizetett érdek lett. Az efféle jelenségek súlyos és lesújtó látleletek korunk társadalmáról. Kukkoló nemzedékünk sokkal szívesebben csámcsog mások nyűgén-baján, mintsem hogy önmagával szembe nézzen.
Gondolkodó embertársaink a fent leírt jelenséget jól ismerhetik, hiszen naponta találkozhatnak vele. Mondhatni, már csömörünk van ettől. Dömötör Tamás filmje innen nézve nem mond semmi újat. A Czukor Show semmi eredetit nem tesz hozzá a filmtörténet média működési mechanizmusait leleplező darabjaihoz [Pl. Sidney Lumet Hálózat (1975) című filmje]. A média anyagi érdekein nem tud túllépni. A mindannyiunk otthonában jelenlévő televíziós készülékben nem fér meg az emberség. A Czukor Show végkimenetele, az elkerülhetetlen tragédia és annak közvetlen hatásai előre kiszámíthatóak, ennek ellenére mégis csak hat. Persze ez lehet, hogy csak az alapvető hozzáállásomnak a tükre: sokkal inkább a félig megtelt poharat keresem, mint a félig üreset. Tény azonban, hogy talán sokkal jobban meg lehetett volna csinálni egy ilyen filmet, többet ki lehetett volna hozni a történetből. A tragédia óhatatlan bekövetkezte ugyanakkor erősen hat, és tulajdonképpen a film lényege akkor kezdődik, amikor befejeződik a filmidő. Innen nézve a Czukor Show túl rövidnek hat.
Összességében, bár a Czukor Show nem okoz meglepetéseket, a sztori a feszültséget jó ritmusban adagolva halad a kissé kiszámítható végkifejlet felé. A történetben rejlő tragédiát nem rágják túl, csöndesen láttamozásra kerülnek a következmények. Azonban, ha Dömötör Tamás igazán merész lett volna, ezen a ponton kezdte volna el filmjét. Nem így tette, és ezért igazán ne is kárhoztassuk őt. Dömötör egy közismert és megtűrt kortárs jelenségre hívta fel a figyelmét. Igaz, hogy problémafelvetése nem volt túl hangos, de filmje nézhető, helyenként meglepő színészi alakításokkal telített munka. Legfőképpen a Nórát alakító Vasvári Emese játéka emelhető ki, de Árpa Attila is meglepően hitelesnek látszik a producer szerepében. Mellettük nem szabad megfeledkezni Simicz Sándorról sem, aki a show-beli játékmestert alakítja rendkívül meggyőző erővel.A film ugyan nem bír eget rengető jelentőséggel, de azt a mellőzöttséget sem érdemli meg, amellyel a Cinema City és a Budapest Film büntette meg, amikor a producerek egy napra ingyenesen hozzáférhetővé tették az interneten.
A honi televízió csatornák is előszeretettel töltik ki a hétköznapi délutánok műsorrendjét különböző kibeszélő show-kkal, ahol a műsor névadó celebje beszélteti a stúdióba némi alamizsnáért becsalogatott népet. A műsor végén pedig a játékot irányító műsorvezető ötletszerű konklúziót von le az egyedi esetekből, mondván hogy tanulsággal szolgáljanak a társadalom egésze részére. Dömötör Tamás filmje a nézőszám növelésére orientálódott média felelősségét próbálja megfogni az egyéni és társadalmi sorsbefolyásolás terén.
Aki egyáltalán odáig megy, hogy mások nyomorúságán szórakozzon, azt láthatja, hogy mások a magánszféra titokszobájába tartozó történéseket teregetnek a nagyérdemű elé, teszik ezt szerződésben rögzített múló anyagi érdekeik szerint, vagy éppen a mindenkinek kijáró 15 perc hírnévért. A televíziós csatorna pedig hétköznapi emberek mindennapi problémáit meglovagolva próbál meg minél több profitot termelni. Aki egyszer belép ebbe a körbe, nincs az a szituáció, hogy szerződéses kötelezettségétől jogszerűen megszabaduljon. A magánszféra megvallása jól (?) fizetett érdek lett. Az efféle jelenségek súlyos és lesújtó látleletek korunk társadalmáról. Kukkoló nemzedékünk sokkal szívesebben csámcsog mások nyűgén-baján, mintsem hogy önmagával szembe nézzen.
Gondolkodó embertársaink a fent leírt jelenséget jól ismerhetik, hiszen naponta találkozhatnak vele. Mondhatni, már csömörünk van ettől. Dömötör Tamás filmje innen nézve nem mond semmi újat. A Czukor Show semmi eredetit nem tesz hozzá a filmtörténet média működési mechanizmusait leleplező darabjaihoz [Pl. Sidney Lumet Hálózat (1975) című filmje]. A média anyagi érdekein nem tud túllépni. A mindannyiunk otthonában jelenlévő televíziós készülékben nem fér meg az emberség. A Czukor Show végkimenetele, az elkerülhetetlen tragédia és annak közvetlen hatásai előre kiszámíthatóak, ennek ellenére mégis csak hat. Persze ez lehet, hogy csak az alapvető hozzáállásomnak a tükre: sokkal inkább a félig megtelt poharat keresem, mint a félig üreset. Tény azonban, hogy talán sokkal jobban meg lehetett volna csinálni egy ilyen filmet, többet ki lehetett volna hozni a történetből. A tragédia óhatatlan bekövetkezte ugyanakkor erősen hat, és tulajdonképpen a film lényege akkor kezdődik, amikor befejeződik a filmidő. Innen nézve a Czukor Show túl rövidnek hat.Összességében, bár a Czukor Show nem okoz meglepetéseket, a sztori a feszültséget jó ritmusban adagolva halad a kissé kiszámítható végkifejlet felé. A történetben rejlő tragédiát nem rágják túl, csöndesen láttamozásra kerülnek a következmények. Azonban, ha Dömötör Tamás igazán merész lett volna, ezen a ponton kezdte volna el filmjét. Nem így tette, és ezért igazán ne is kárhoztassuk őt. Dömötör egy közismert és megtűrt kortárs jelenségre hívta fel a figyelmét. Igaz, hogy problémafelvetése nem volt túl hangos, de filmje nézhető, helyenként meglepő színészi alakításokkal telített munka. Legfőképpen a Nórát alakító Vasvári Emese játéka emelhető ki, de Árpa Attila is meglepően hitelesnek látszik a producer szerepében. Mellettük nem szabad megfeledkezni Simicz Sándorról sem, aki a show-beli játékmestert alakítja rendkívül meggyőző erővel.A film ugyan nem bír eget rengető jelentőséggel, de azt a mellőzöttséget sem érdemli meg, amellyel a Cinema City és a Budapest Film büntette meg, amikor a producerek egy napra ingyenesen hozzáférhetővé tették az interneten.
(Dömötör Tamás: Czukor Show)
(képek: www.origo.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése