A költészet napján, Nagyszombaton, két év után újra Villánykövesd felé vettük az utunkat, hogy ismételten a Blum Pincészet borait kóstoljuk meg. Az elmúlt két év során sok minden megváltozott, például a társaságból többen szülők lettünk, így az ilyen kirándulások napjainkban valóban kivételes, ünnepi pillanatok. Fiunkat a nagyszülőkre bízva indultunk útnak. A villányi kis pirossal érkeztünk, autóval nem kifizetődő egy borvidékre érkezni. Áprilisi nyár köszöntött minket a Villányi-hegység lábánál. A pincénél már vártak ránk, hisz már jó előre lefoglaltuk a borkóstoló időpontját.
A Pince közelében már csiklandozta az orrunkat a nemes cefre összetéveszthetetlen illata. Ezúttal nem a házigazda, hanem egy közeli jóbarátja. Lőrinc vitt minket körbe a pincében. Társaságunkhoz egy borkedvelő pár is csatlakozott, akik egyenesen Szarvasról érkeztek Baranya megyébe. Szeretem az efféle találkozásokat, amikor az idegen is baráttá, közeli ismerőssé válik. Az ilyen röpke találkozások után valószínűleg többet nem látjuk a másikat, mégis úgy köszönünk el egymástól, mintha ez meg sem fordulna a fejünkben, mintha ez nem is lenne kérdés. A bor közelebb hozza az embereket, persze ellenpéldákkal is jól el vagyunk látva. A döntő különbség a hely spiritualitásában van, azt hiszem.
7 fajta bort kóstoltunk meg Lőrinc jóvoltából (eleinte hatra voltunk predesztinálva):
Egy 2008-as évjáratú Rosé Cuvée-vel nyitottuk a sort, amely négyféle borból készült el. Könnyű, bársonyos bor, szerencsére nem túl savas, amely számomra sokszor elrontja a Rosé bor élvezetét. A Rosé bárhol, bármikor fogyasztható, amikor csak kedve szottyan az embernek. A borok jókere. Régen ittam ennyire zamatos rosé bort.
A következő egy 2007-es Rizling Szilváni volt. A jellegzetesen fehér illatú bor Blumék egyetlen fehérbora, a házigazda örökölt versendi birtokáról való szőlőből készült. A jövőben többféle fehérborral is szeretnének majd próbálkozni. Nem hatott rám különösen, jó kis fehér, de semmi emlékezeteset nem nyújtott számomra.
Két évvel ezelőtt a 2006-os évjáratú Portugieser nyűgözött le, a 2007-es évjárat semmivel sem rosszabb a korábbi évjáratnál (Lőrinc bevallása szerint a 2008-as még jobb lesz, bár ő a Kékfrankos híve). Illata akár a szilva, ízében a gyümölcsök kavalkádja.
A 2006-os Kékfrankos az oportónál savasabb bor, de ha a szájpadlás semlegesíti azt, különleges harmóniát tapasztalhat meg az ember. Ámulatból ámultba estem.
A 2006. év Styrum Cuvée-je háromféle vörösbor (Portugieser, Kékfrankos, Cabernet Savignon) szerelméből született. Tökéletes aránnyal megalkotott száraz vörösbor, itt már ízlések és pofonok szerint választható a kedvenc.
A Merlot-ért sosem voltam oda, de Blumék 2006-osa ezúttal is meglepetéssel szolgált, bár a többi remek vörösbor mellett csak a sor végét csípheti el, de milyen sorozat ez! Blumék a Merlotból is előcsalogatták a gyümölcsízt. Az alkoholtartalom az előzőeknél mg magasabb, a savtartalom a Styrum Cuvée-vel megegyező.
Végül egy Barique-bort is megkóstolhattunk, a 2004-es évből (Cabernet Savignon). A tölgyfaérlelésű hordóban érlelt nedű ízletes bor, de a korábbiakhoz képest számomra nem nyújt akkora élvezetett. Felül kel bírálnom magam, ez a bor kullog a vörösboros sor végén, a Merlot elébe kerül.
A borkóstoló után a remek borokat zsíros kenyérrel, sajttállal és rétessel fűszereztük meg. Majd a jó levegőt, a kiváló társaságot és zamatos nedűket és étkeket hátrahagyva hazazakatoltunk a villányi vonaton.
A húsvéti családi ünneplés, és bőséges lakomázás végén, húsvét hétfőjén a családdal is kirándultunk egyet. Az utóbbi napok rendkívül nyárias időjárását, szelesebb, a hónapnak megfelelőbb tavaszi idő váltotta fel. A nap többnyire a felhők mögött bújt meg, de kirándulásra különösen alkalmas volt ez az idő. Kanyargós utakon vezetett az utunk, a 6-os főutat Cserkútnál hagytuk el, Kővágószőlős és Kővágótöttös községeket kerültök meg, nem messze tőlünk a Zsongorkő és a Babás-szerkövek körvonalait vehettük ki. Hetvehely után szinte lementünk a térképről, fekete vonallal jelzett, kavicsos úton haladtunk tovább. A kis Szuzukit is megviselte az út, ahogy fiunk is reklamált egy idő után, csak néha sikerült elterelő hadműveleteimmel valami játékkal lekötni a figyelmét. Az út minden megpróbáltatását megérte, ami az eldugott zsákfalu, Kánban fogadott minket. Egy utcányi falu, helyi lakos talán nincs is, de sokan vidéki házat vettek itt, magyarok, hollandok és még ki tudja milyen nemzetség. Ha nekem is lenne megfelelő anyagi hátterem, nem késlekedik, efféle helyen vásárolnék ingatlant, ahova az ember a hétköznapok civilizációja elől elbújhat. A falusi turizmus még nem ette be magát e helyre, bár a nagy testvér mintájára kiötletelt Káni Filmfesztivál helyszínét is láthattuk, ahogy várja az idei nyarat, amikor is két napos programra fogadja a vendégeit, amolyan mini Művészetek Völgye jelleggel. 
Feltöltődtem azalatt a két óra alatt, amíg Kán utcáját róttuk. Márk lóval, macskával, kutyával is találkozhatott. Jelenleg számára minden csak „vau-vau”, de lesz ez még másképp is. Mostanában egyre inkább el tudnánk képzelni, hogy egy ilyen helyre költözzünk ki, hátrahagyva a város zsivaját, de ahhoz sok mindent kellene még tennünk. Addig is marad ez a pár órányi vigasz számunkra a hétköznapok tengerében, és egy terv, hogy egyszer egy hétvégére kivonuljunk feltöltődni valahova, elsősorban Püspökszentlászlóra.
A Pince közelében már csiklandozta az orrunkat a nemes cefre összetéveszthetetlen illata. Ezúttal nem a házigazda, hanem egy közeli jóbarátja. Lőrinc vitt minket körbe a pincében. Társaságunkhoz egy borkedvelő pár is csatlakozott, akik egyenesen Szarvasról érkeztek Baranya megyébe. Szeretem az efféle találkozásokat, amikor az idegen is baráttá, közeli ismerőssé válik. Az ilyen röpke találkozások után valószínűleg többet nem látjuk a másikat, mégis úgy köszönünk el egymástól, mintha ez meg sem fordulna a fejünkben, mintha ez nem is lenne kérdés. A bor közelebb hozza az embereket, persze ellenpéldákkal is jól el vagyunk látva. A döntő különbség a hely spiritualitásában van, azt hiszem.7 fajta bort kóstoltunk meg Lőrinc jóvoltából (eleinte hatra voltunk predesztinálva):Egy 2008-as évjáratú Rosé Cuvée-vel nyitottuk a sort, amely négyféle borból készült el. Könnyű, bársonyos bor, szerencsére nem túl savas, amely számomra sokszor elrontja a Rosé bor élvezetét. A Rosé bárhol, bármikor fogyasztható, amikor csak kedve szottyan az embernek. A borok jókere. Régen ittam ennyire zamatos rosé bort.
A következő egy 2007-es Rizling Szilváni volt. A jellegzetesen fehér illatú bor Blumék egyetlen fehérbora, a házigazda örökölt versendi birtokáról való szőlőből készült. A jövőben többféle fehérborral is szeretnének majd próbálkozni. Nem hatott rám különösen, jó kis fehér, de semmi emlékezeteset nem nyújtott számomra.
Két évvel ezelőtt a 2006-os évjáratú Portugieser nyűgözött le, a 2007-es évjárat semmivel sem rosszabb a korábbi évjáratnál (Lőrinc bevallása szerint a 2008-as még jobb lesz, bár ő a Kékfrankos híve). Illata akár a szilva, ízében a gyümölcsök kavalkádja.A 2006-os Kékfrankos az oportónál savasabb bor, de ha a szájpadlás semlegesíti azt, különleges harmóniát tapasztalhat meg az ember. Ámulatból ámultba estem.
A 2006. év Styrum Cuvée-je háromféle vörösbor (Portugieser, Kékfrankos, Cabernet Savignon) szerelméből született. Tökéletes aránnyal megalkotott száraz vörösbor, itt már ízlések és pofonok szerint választható a kedvenc.
A Merlot-ért sosem voltam oda, de Blumék 2006-osa ezúttal is meglepetéssel szolgált, bár a többi remek vörösbor mellett csak a sor végét csípheti el, de milyen sorozat ez! Blumék a Merlotból is előcsalogatták a gyümölcsízt. Az alkoholtartalom az előzőeknél mg magasabb, a savtartalom a Styrum Cuvée-vel megegyező.
Végül egy Barique-bort is megkóstolhattunk, a 2004-es évből (Cabernet Savignon). A tölgyfaérlelésű hordóban érlelt nedű ízletes bor, de a korábbiakhoz képest számomra nem nyújt akkora élvezetett. Felül kel bírálnom magam, ez a bor kullog a vörösboros sor végén, a Merlot elébe kerül.
A borkóstoló után a remek borokat zsíros kenyérrel, sajttállal és rétessel fűszereztük meg. Majd a jó levegőt, a kiváló társaságot és zamatos nedűket és étkeket hátrahagyva hazazakatoltunk a villányi vonaton.
A húsvéti családi ünneplés, és bőséges lakomázás végén, húsvét hétfőjén a családdal is kirándultunk egyet. Az utóbbi napok rendkívül nyárias időjárását, szelesebb, a hónapnak megfelelőbb tavaszi idő váltotta fel. A nap többnyire a felhők mögött bújt meg, de kirándulásra különösen alkalmas volt ez az idő. Kanyargós utakon vezetett az utunk, a 6-os főutat Cserkútnál hagytuk el, Kővágószőlős és Kővágótöttös községeket kerültök meg, nem messze tőlünk a Zsongorkő és a Babás-szerkövek körvonalait vehettük ki. Hetvehely után szinte lementünk a térképről, fekete vonallal jelzett, kavicsos úton haladtunk tovább. A kis Szuzukit is megviselte az út, ahogy fiunk is reklamált egy idő után, csak néha sikerült elterelő hadműveleteimmel valami játékkal lekötni a figyelmét. Az út minden megpróbáltatását megérte, ami az eldugott zsákfalu, Kánban fogadott minket. Egy utcányi falu, helyi lakos talán nincs is, de sokan vidéki házat vettek itt, magyarok, hollandok és még ki tudja milyen nemzetség. Ha nekem is lenne megfelelő anyagi hátterem, nem késlekedik, efféle helyen vásárolnék ingatlant, ahova az ember a hétköznapok civilizációja elől elbújhat. A falusi turizmus még nem ette be magát e helyre, bár a nagy testvér mintájára kiötletelt Káni Filmfesztivál helyszínét is láthattuk, ahogy várja az idei nyarat, amikor is két napos programra fogadja a vendégeit, amolyan mini Művészetek Völgye jelleggel. Feltöltődtem azalatt a két óra alatt, amíg Kán utcáját róttuk. Márk lóval, macskával, kutyával is találkozhatott. Jelenleg számára minden csak „vau-vau”, de lesz ez még másképp is. Mostanában egyre inkább el tudnánk képzelni, hogy egy ilyen helyre költözzünk ki, hátrahagyva a város zsivaját, de ahhoz sok mindent kellene még tennünk. Addig is marad ez a pár órányi vigasz számunkra a hétköznapok tengerében, és egy terv, hogy egyszer egy hétvégére kivonuljunk feltöltődni valahova, elsősorban Püspökszentlászlóra.
7 megjegyzés:
Ez igen! A poén az, hogy mi is most megyünk Villányba, illetve Nagyharsányba, tehát remélhetőleg hasonló jókban lesz részünk- csak takarékosan. Van esetleg valami jó borospince-ajánlatod Nagyharsányban?
Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet
7800 Kisharsány, Fekete-hegy
Telefon: 72/579-701
Fax: 72/579-702
E-mail: info@vylyan.hu
Nem Nagyharsány, hanem Kisharsány. Itt még nem voltam, de az egyik kollégám mindig ígéri, hogy elmegyünk. testvére itt dolgozik. A Vylian borok nagyon jók, szerintem.
De Villányban Bock, Gere ot van. A Szende Pincészet borait kóstoltuk párszor, én annyira azért nem vagyok oda. Blumék Villányban is vannak valahol. De Kövesden Blumék mellett a Tiffán Pincészet említésre méltó még.
Na oké, hát őket, akiket említesz, persze ismerem jól. Vylyan, Bock, Gere, Tiffán: ők a villányi sztárok, de én olyan pincére voltam inkább kíváncsi, amelyek kevésbé ismertek, nem annyira drágák és mégis jó borokat alkotnak.
Mellesleg, egy kissé furcsa nekem, amit a Merlot-ról és a Cabernet sauvignonról írtál. Általában ez az a két fajta, amely a csúcsminőséget adja, feltéve, ha tökéletesen elkészítik, meg még a Cabernet franc, ez a klasszikus bordeaux-i hármas, amelyben minden gazdagság megvan. (És persze hozzájuk csatlakozhat a syrah vagy egy remek kékfrankos) Ezekhez képest a Kékoportó mindig csak vesztes lehet és kulloghat. Lehet persze szép oportókat készíteni, nem vitás, de hol van egy portugieser egy nagy Merlot mellett... Nem véletlen, hogy Bock is a Magnifico csúcsborát 100%merlot-ból készíti. A Merlot nálam különösen előkelő helyen áll, persze, csak ha jól csinálják. Az pedig, hogy "ebből is előcsalta a gyümölcsízt", ez a mondat nekem értelmezhetetlen. Egyrészt a bornak csak részben lényege a gyümölcsíz, a bor sokkal komplexebb ital, nem a gyümölcsöt keressük benne, hanem a gyümölcs és sok minden más egyéb ízvilág ötvözetét, harmóniáját. A tölgyfahordós érlelés pedig, noha ma már kevésbé divatozik, mint a kilencvenes években vagy az ezreforduló környékén, ha jól csinálják és megfelelő az évjárat is, a legnagyobb borokat adhatja. Ilyen magasságokat a kékoportó, pusztán a fajtajellege miatt sohasem érhet el. Legfeljebb egy cuveé részeként.
Azt persze el tudom képzelni, hogy egy 2004-es cabernet sauvignon már megfáradt és ezért nem ízlik. Illetve azt is, hogy egy friss, mondjuk 2008-as cabernet sauvignon még éretlen és csípnek a tanninjai, mert ez a fajta általában 3-4 évesen van a csúcson, legalábbis itthon, mert például Franciaországban 5-10 évesen az igazi. No persze, mindez csak megjegyzés volt, mert a leírás számomra furcsa. Annak viszont örülök, hogy jó borokat isztok!
És persze most már késő bármilyen pinceajánlat, ha még esetleg írnál, mert mire ezt olvasod, mi már úton leszünk és nem látok világhálót hétfőig.
ja és kihagytam még a pinot noirt, ez a fajta is nagy borokat adhat.
igazad lehet, én nem vagyok oly nagy borszakértő, én csak az én érzéseimet, íztapasztalásaimat írtam le ennyi: Sajnos nem jártam oly sok pincében Villányban és vidékén sem. Vokányban ott vannak az Iványiék, de őket ismerősökön keresztül látogattuk meg. Asszem külön nem fogadnak senkit.
Sajnos én fele annyi jó bort nem iszom, mint Te. Ennyi futja a keretből.
és sajna olyan jól sem tudok írni a borokról. Mondjuk Nekem a Merlot sosem jött be, de lehet, csak azért, mert nem ittam még jó Merlot.
Nos, megjöttem Villányból, írok majd a benyomásaimról, voltam a Blum fogadóban is. Csak még annyit: sajnos, a keretem nekem is túl szűk a jó borozáshoz. Többek közt épp a borok miatt adósodtam el az elmúlt 2 évben.
Megjegyzés küldése