Georges Feydeau: A hülyéje; Pécsi Nemzeti Színház; rendező: Béres Attila

Lucienne nem csalná meg a férjét, akármilyen jelentkező is akadna eme feladatra, hacsak a férje, Vatelin nem így tenne, mert bosszúból neki is menne. Vatelin sem csalná meg a feleségét, kivéve ha a körülmények olyan szerencsétlenül alakulnak. Pontagnac viszont nem fér a bőrébe, folyton-folyvást félre lép, ámbár ő sem fűvel fával. Mme Pontagnac is csak bosszúból hűtlenkedne, amennyiben bebizonyosodna férje csalárdsága. Mme Soldignacnak szeretője van, férje Soldignac bizonyosságot akar sejtésének. Redillon mindig mással van, pedig neki csak egy kellene. Armandine tulajdonképpen bárkivel lehetne, csak legyen valaki.
Georges Feydeau A hülyéje című bohózata tipikus avitt színházi termék, amely a félreértésekre, félrelépésekre, a véletlen szülte helyzetkomikumra épít, harsány röhögésre késztetve a nézőket. Feydeau művei még ma is népszerűek a színházak repertoárját elnézve, holott véleményem szerint az efféle bohózat fölött eljárt az idő. Persze a nézőközönség könnyen fogyasztja ezt a menüt, így nem meglepő, hogy a biztos recept okán sokszor találkozhatunk efféle előadásokkal a színházi évadban. Nem is rovom fel egyetlen színháznak sem. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy a nézők (a mi) igényünk tartja életben ezt a műfajt, vagy a nézők (a mi) igényeit szabták így az évek.

Ebben az évadban elkényeztetett engem a Pécsi Nemzeti Színház társulata olyan előadásokkal, mint A képzelt beteg, Az Istenítélet vagy Az ünnep. Ezek után A hülyéje csalódás. Holott tulajdonképpen semmi baj nincs vele. Aranyos, kedves darab, van benne néhány jó poén, de hamar kirepül az emlékezetemből, nem egy fajsúlyos darab. Persze tudom, hogy erre jön be a nézők nagyszáma a színházba (tegnap is szerintem teltház volt), és az én egyéni szociális problémám, hogy mindig valami súlyos drámai pillanatot akarok tetten érni a színpadon. Ugyanakkor szeretném, ha a könnyebben fogyaszthatóbb, vicces darabok kiválogatása terén is kicsit nagyobb merészség lenne itt Pécsett, szerintem keresve könnyen található ilyen darab.
A színészekkel nincs gond, jól játszanak, de nem nyűgöz le senki, de ez sem a játszók hibája, hanem a műfajról szól. A kiszólogatós, túljátszott bohózati panelek nem tudnak engem magukkal ragadni. Természetesen van egy-két kivételes pillanat, mint Lipics Zsolt monomániás burleszk figurája. Ő ezt nagyszerűen tudja csinálni, minden egyes darabban jól működik, ez az ő terepe. Köles Ferenc is ügyes, Zayzon, Pál, Darabont, Herczeg, Kovács Mimi, Stubendek Kati, Ottlik Ádám jól hozza a figurát, de ezek nem olyan szintű alakítások, amiről érdemes hosszú időn keresztül beszélni. A pécsiek rutinból megoldották ezt a darabot, mintegy szabadidős tevékenységként.
Rendben van, kell egy ilyen előadás is az évadban. A hülyéje kipipálva, lépjünk tovább.

(fotók: Körtvélyesi László www.pnsz.hu)