Esküvő után

A dán film az utóbbi évtized alatt többtucatnyi markáns darabbal örvendeztette meg a széles nézőközönséget, és mára az európai filmművészet meghatározó zászlóvivőjévé nőtte ki magát. A dán film ilyetén megerősödésében kétségtelenül nagy szerepet játszott Susanne Bier rendező is. Az általános sikert arató, díjnyertes "Brothers" (Testvéred feleségét) után, Bier – 2007-ben – idegen-nyelvű Oscar díjra jelölt filmje, az Esküvő után, ha kis időeltolódással is, de végre eljutott hazánk filmintézményeibe.
Az Esküvő után drámai alapszituációja ismételten olyan szélsőséges érzelmi helyzetet mutat be, amely nem mindennapisága ellenére hihető, átélhető. Az efféle drámai felütés az újkori dán film sajátja (gondoljunk csak itt a már szinte klasszikussá vált Születésnapra, vagy Bier Brothers című alkotására).
Jacob Petersen (Mads Mikkelsen - Ulrich Thomsen mellett Ő a mai dán film egyik ikonja) hazájától távol, Indiában utcagyerekek mindennapjait próbálja könnyebbé tenni, az általa vezetett árvaházat azonban a bezárás fenyegeti. Jacob ekkor szokatlan ajánlatot kap: egy dán üzletember, Jørgen (Rolf Lassgĺrd) felajánl 4 millió dollárt a nemes cél érdekében. Ahhoz, hogy az árvaház az összeget megkapja, Jacobnak Dániába kell utazni a szerződés aláírása érdekében, oda, ahova már 20 éve nem tette be a lábát.
A tárgyalás napja, egybeesik, Jørgen lányának esküvőjével, így Jacob meghívást kap az eseményre. Jacob az esküvőn szembesül azzal, hogy az ifjú ara édesanyja az ő ifjúkori szerelme: Helen (Sidse Babett Knudsen). A férfiről kiderül, hogy világjobbító, a szegényeken segítő szándéka mellett magánélete a múltban zátonyra futott, azonban most egy újabb esélyt kap. Az esküvőn derült égből jön a felismerés, hogy a menyasszony a tulajdon lánya, akinek létezéséről eddig nem tudott. Azt nem lehet eldönteni, hogy Jørgen szánt szándékkal vagy véletlenül hozta össze családját felesége egykori szerelmével, mindenesetre az árvaház támogatását komoly feltételekhez köti…
Nehéz megállni, hogy ne lőjem le a sztori további folyását, de leállítom magam. A film melodramatikus hangvétele akár a legrosszabb fajta szappanopera is lehetne, azonban a – ahogyan azt sokszor – a dán mozi most is megmutatja, hogy a melodrámának létjogosultsága van, és igényes alkotás születhet ebben a műfajban is.
Susanne Bier mesterien bánik a néző érzelmeivel. Filmjei a néző érzelmeire, és nem intellektusára hatnak. Anders Thomas Jensen forgatókönyve (akit rendezőként is ismerhetünk Mifune utolsó dala, Ádám almái) és a színészi játék azonban olyan erőteljes, hogy a giccs határait messziről szemlélhetjük. Bier filmje intelligensen érzelmes munka, amely nem hagyja szárazon a papír zsebkendőket. Az arcon lecsorduló könny azonban ezúttal tisztító erővel hat.

(Susanne Bier: Esküvő után)