Árvai Jolán-díj:
Hermann Krisztina, a Magyar Filmművészek Szövetségének ügyvezető titkára
Életműdíjak:
Nagy Anna színésznő
Pásztor József gyártásvezető
Révész Gitta produkciós osztályvezető (Magyar Filmlaboratórium)
Djoko Rosić színész
Szoboszlay Péter grafikus, rajzfilmrendező
Zsombolyai János operatőr-rendező
Magyar Mozgókép Mestere díj:
Rózsa János filmrendező, forgatókönyvíró, vágó, producer
Grunwalsky Ferenc rendező-operatőr
Nyakkendő-díj (Színház és Filmművészeti Egyetem Film- és Televízió szakos hallgatóinak díja):
Török Gábor, a SZFE tanára
Filmplakát-díj:
Szakmai díj:
Apaföld c. plakát (tervező: Gál Krisztián, a Leon Design kreatív igazgatója)
Közönségdíj:
Utolsó idők (tervező: Kenczler Márton art director)
Az Országos Diákzsűri Zöld Holló-díja:
Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal
Film.hu díj (internetes közönségszavazás):
Dyga Zsombor: Köntörfalak
Tévéfilmes kategória
Különdíj (T-Home felajánlása):
Szalay Kriszta: És a nyolcadik napon
Zsurzs Éva-díj (FILMJUS felajánlása):
Mundruczó Kornél: A Nibelung-lakópark
A legjobb tv-film fődíja (T-Home felajánlása):
Mátyássy Áron: Átok
Tudományos-ismeretterjesztő filmes kategória
Legjobb operatőr (Filmlaboratórium felajánlása):
Tóth Zsolt Marcell: Bence + a többi jómadár
Kollányi Ágoston rendezői díj (FILMJUS díja):
Pálfi Szabolcs: Ketten egy fészekben
Legjobb tudományos-ismeretterjesztő film:
Sári Zsuzsa: Egy világfi Szegeden – Szentgyörgyi Albert szegedi éveiről
Dokumentumfilmes kategória
Elismerő oklevél:
Szederkényi Júlia: Barlang
Kategória - különdíj (megosztva):
Nagy István: Sorsod Borsod
Kiss Anna: Házi paradicsom
Schiffer Pál rendezői díj:
Gulyás Gyula: Idézés
Az MMK és a Duna TV közös díja, a Duna-díj (megosztva):
Szőczi Árpád: Drakula árnyéka – a romániai forradalom kitörésének valódi története
Zámborszki Ákos: Utolsó előadás
Dokumentum kategória fődíja, az Ember Judit-díj (megosztva):
Csáki László: Bádogváros
Almási Tamás: Puskás Hungary
Kisjátékfilmes kategória
A zsűri elismerő oklevele:
Nagy Dénes: Riport
Császi Ádám: Ünnep
Breier Ádám: Cathrine magánélete
Rendező-operatőri díj (Filmlabor felajánlása):
Nemes Jeles László, Várkonyi Tímea (rendező) és Erdély Mátyás (operatőr): Az úr elköszön
Legjobb kísérleti film:
Magyarósi Éva: Léna
Legjobb kisjátékfilm:
Szimler Bálint: Itt vagyok
Art Mozi Egyesület díja:
Almási Tamás: Puskás Hungary
Mozisok Országos Szövetségének díja, a Petróczy Sándor-díj: (2009 legnézettebb mozifilmje)
Herendi Gábor: Valami Amerika 2.
Nagyjátékfilmes kategória
Arany Mikrofon-díj (felajánlja: Basys Magyarország Kft.):
Kőporossy János A vágyakozás napjai c. filmért
Arany Olló-díj (Film- és Videovágók Egyesülete – HSE felajánlása):
Czakó Judit a Köntörfalak c. film vágásáért
Legjobb látvány, díszlettervezés díja:
Banovich Tamás a Kolorádó Kid c. filmért
Legjobb eredeti filmzene:
Kardos Dániel, Balogh Rudolf a Vespa c. filmért
Legjobb forgatókönyv:
Pacskovszky József A vágyakozás napjai c. film forgatókönyvéért
Legjobb férfi alakítás:
Elek Ferenc a Köntörfalak c. filmben nyújtott alakításáért
Legjobb női alakítás:
Kerekes Éva Vica a Ki/Be Tawaret c. filmben nyújtott alakításáért
Színészi különdíj:
Tóth Sándor a Vespa c. filmben nyújtott alakításáért
Simó Sándor elsőfilmes díj (felajánlja a Fővárosi Önkormányzat):
Almási Réka: Team Building
Produceri díj (felajánlja: Kodak laborszolgáltatás, Oxi-Med produkciós szolgáltatás):
Pusztai Ferenc, a Team Building és a Czukor Show c. film producere
Gene Moskowitz-díj:
Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal
Operatőri díj (felajánló: Magyar Filmlaboratórium):
Nagy András a Bibliothéque Pascal c. film fényképezéséért
Rendezői díj (felajánló: ERSTE Bank): (megosztva)
Dyga Zsombor: Köntörfalak c. filmért
Pejó Róbert: Látogatás c. filmért
Moziverzum-díj (felajánló: MTM-SBS Zrt./ TV2):
Vágvölgyi B. András: Kolorádó Kid
Arany Orsó-díj (felajánlja: MMK és Stern Film):
Bibliothéque PascalRendező: Hajdu Szabolcs
2010. február 9., kedd
2010. február 8., hétfő
Ha-ha-ha havazik, He-he-he, hetekig
Szombat reggel arra ébredtünk, hogy húszcentis hótömeg hullott a városra, és folyamatosan szakadt a hó. Szombat délre édesanyámékhoz mentünk ebédre vendégségbe. Az alig 10 perces gyalogút hosszúra nyúlt, mert a leesett hó komoly útakadályokat képezett a babakocsi kerekei előtt. 
Délután Márk délutáni szunyókálása után a Tescoba mentünk családi nagy bevásárlásra. Nem szeretem a nagy bevásárlóközpontokat. Sokszínű, fogyasztási cikkekkel teletömött polcaival agresszíven tolakodik az ember agyába azt kántálva, hogy Vásárolj és fogyassz! Vásárolj és fogyassz! Az ilyen bevásárlás jobban lefáraszt, mint egy keményen végigdolgozott nap. Ezúttal azonban én is elmentem. Azt öröm volt nézni, ahogy gyermekem utolérhetetlenül rohangál a sorok között, és gyermeki kíváncsisága fékezhetetlen módon és kielégítetlenül tombol benne. 
Vasárnap reggel még mindig szakadt a hó. Le kellett mondanunk a Cella Septichorába rendezett szliveni ikonkiállítást, amelyre barátainkkal mentünk volna. A gyermekkel nem akartuk megkockáztatni a városba vezető, feltérképezhetetlen utat. Azt már tapasztaltuk szombaton, hogy egy babakocsi milyen akadályokba ütközhet a hó által, és az szembejövő hóvihar miként zavarja gyermekünket. 
A vasárnapi ebéd után hívott apám, hogy ismerőstől szerzett szánkót. Nagyon örültünk neki, mert mi még nem ruháztunk be egyre. Úgy voltunk vele, idén már nem kell, majd jövőre veszünk neki. Aztán majd minden héten hó eset le, és kezdett lelkiismeret-furdalásunk lenni, hogy gyermekünket megfosztjuk az efféle örömtől.
Márkot nem kellett noszogatni nagyon, hogy üljön a szánkóra. Sokkal nagyobb ellenállásba ütköztünk, ha le akartuk venni róla. Egy lágy lejtőn még le is mertük gurítani. Nagyon élvezte a csúszást. Aztán egy idő után az általam gyártott hógolyót ültette a helyére és ő tolta fel a dombra a szánkót, majd lerohant vele a lejtőn. Napról napra újabb és újabb szerepjátékokat talál ki. Ez most a legújabb.
Hát így telt első februári hétvégünk.
Délután Márk délutáni szunyókálása után a Tescoba mentünk családi nagy bevásárlásra. Nem szeretem a nagy bevásárlóközpontokat. Sokszínű, fogyasztási cikkekkel teletömött polcaival agresszíven tolakodik az ember agyába azt kántálva, hogy Vásárolj és fogyassz! Vásárolj és fogyassz! Az ilyen bevásárlás jobban lefáraszt, mint egy keményen végigdolgozott nap. Ezúttal azonban én is elmentem. Azt öröm volt nézni, ahogy gyermekem utolérhetetlenül rohangál a sorok között, és gyermeki kíváncsisága fékezhetetlen módon és kielégítetlenül tombol benne. 
Vasárnap reggel még mindig szakadt a hó. Le kellett mondanunk a Cella Septichorába rendezett szliveni ikonkiállítást, amelyre barátainkkal mentünk volna. A gyermekkel nem akartuk megkockáztatni a városba vezető, feltérképezhetetlen utat. Azt már tapasztaltuk szombaton, hogy egy babakocsi milyen akadályokba ütközhet a hó által, és az szembejövő hóvihar miként zavarja gyermekünket. 
A vasárnapi ebéd után hívott apám, hogy ismerőstől szerzett szánkót. Nagyon örültünk neki, mert mi még nem ruháztunk be egyre. Úgy voltunk vele, idén már nem kell, majd jövőre veszünk neki. Aztán majd minden héten hó eset le, és kezdett lelkiismeret-furdalásunk lenni, hogy gyermekünket megfosztjuk az efféle örömtől.
Márkot nem kellett noszogatni nagyon, hogy üljön a szánkóra. Sokkal nagyobb ellenállásba ütköztünk, ha le akartuk venni róla. Egy lágy lejtőn még le is mertük gurítani. Nagyon élvezte a csúszást. Aztán egy idő után az általam gyártott hógolyót ültette a helyére és ő tolta fel a dombra a szánkót, majd lerohant vele a lejtőn. Napról napra újabb és újabb szerepjátékokat talál ki. Ez most a legújabb.
Hát így telt első februári hétvégünk.
Konrád György: A látogató; Magvető, Budapest, 1969
A látogató főszereplője, a gyámhivatal gondos ügyintézője határozatokat gyárt, intézkedik, egyéni sorsok felöl dönt, gyakorolja a jogszabályok által a hivatalra ruházott jogalkalmazói jogköröket, a hivatali test meghosszabbított kezeként végrehajt. A regény központi figurája ugyanakkor kilóg abból a sivár közegből, ahol a hivatalnokok nap mint nap a személytelen hatalom testi megvalósulásaként végzik el olykor lelketlen munkájukat.
A látogató jogi végzettséggel rendelkező, alul fizetett átlaghivatalnok, aki valahol a hivatali hierarchia közepe táján helyezkedik el. Munkaköréhez tartozik, hogy az elesettek sorsából aktákat gyártson, és az aktákat időnként a belepréselt tragédiákkal azonosítsa. Ügyfeleivel szemben a hivatalnok a hatóság képviselője, a hatóságon belül viszont az ügyfeleké. Az évek során a látogató megedződött az idegen szenvedésben: hozzáállása korrekt, segíteni akarása őszinte, de nem megy túl a munkakör szabta kereteken. A „beavatkozás” nem egzisztenciális döntés a számára, hanem mindennapos rutincselekedet. Az alaphelyzet egy hivatalnok és egy – folytonosan változó – ügyfél, akiknek baja, bánata mindig ugyanaz. A lélekben megnyomorítottak utolsó szalmaszáluk meghagyásáért rimánkodnak. A regénybeli hivatalnok kollégáinál sokkal érzékenyebb, a rábízott emberek gondját-baját szinte a magáénak érzi. Így nem sokáig lehet létezni ebben a közegben. Az együttérzés tulajdonképpen hivatali kizáró ok.
Egy napon öngyilkos szülők életbenmaradt kisfiáról kell gondoskodnia. Az átmeneti otthon dugig tele, az intézetben zárlat van, a szomszédok pedig nem vállalják, hiszen a gyermek szellemileg fogyatékos. A hivatalnok gondolatban enged a kísértésnek, otthagyja családját, elkerüli a hivatalt, elmenekül a szabványosított felelősségérzet felől és megkerülve a hivatali utat, bezárkózik egy lakásba a gyermekkel, személyes tapasztalatokon alapuló környezettanulmányt végez. Az együttlét alatt megéli mindazon problémákat, amelyekkel a szülők sem tudtak megbirkózni. A fejben elkövetett kísérlet persze eredménytelenül zárul.
A regényen persze érződik a kor reménytelen légköre is, amelyben íródott. A hatvanas évek Magyarországán járunk, mögöttünk hagyva a Rákosi terror éveit, az 1956-os forradalom sikertelenségét, a Kádár-éra konszolidált légkörének kellős közepén.
Konrád György 1959 nyarától dolgozott a VII. kerületi Tanács VB oktatási osztályának, mint elsőfokú gyámhatóságnak az alkalmazásában ifjúságvédelmi felelősként. A látogató alapját a több éves gyámügyi hivatalnoki praxisa során szerzett tapasztalatok adták. Elmondása szerint, legérdekesebb tapasztalata az volt, „ahogy az egyéni megismételhetetlenség és a statisztikus ismételhetőség ironikus konfliktusával szembesült: az egyéni esetek, az individuális nyomor megjelenési formáinak hasonlóságait felismerve a tudat a statisztikai általánosságok és az egyének iránti felelősség érzete között imbolygott naponta.”
Nos jómagam is hivatalnok vagyok, és bár munkám révén nem találkozom a nyomor olyan jeleivel, mint A látogató főszereplője, pontosan értem miről beszél Konrád. Jogalkalmazóként gyakorlatilag esélyünk sincs egyéniesíteni, a jogszabályok általános rendelkezéseit kérjük számon az ügyfelektől nemre, korra, fajra, stb-re tekintet nélkül. Többek között ezért is örültem, amikor a tavalyi év végén a felülről kezdeményezett szervezeti átalakítás nyomán én az engedélyezési irodán maradtam, ahol a hatóság tulajdonképpen szolgáltat, most már jó pénzért, hiszen a tevékenység gyakorlásához az ügyfélnek engedélyt kell szerezni, amelyért díjat, úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjat kell előzetes lefizetnie. A jogszabályi rendelkezések, a hatósági határozatban előírtak ellenőrzése, a mulasztás esetén meginduló végrehajtás, a szankcionálás másra maradt. Egykor azonban én is csináltam ezt. Automata üzemmódban, az ügyfelek ismeretének hiányában, gyártottam a bírsághatározatokat, amikor pedig egy-egy ügyfél telefonon panaszkodott, a hatóságilag kialakított mondatokat ismételtem. Jogszerűek voltunk mindig is, ám teljesen részvéttelenek. Aki erre nem képes, nem dolgozhat itt.
Konrád György könyve sokkal inkább filozófiai regény, mintsem szociografikus mű. Egyenesszálú története nincs, a hivatalnok tárgyilagos vallomásából jellemző helyzetek, példák villannak fel. A regény szövege egyes szám egyes személyben íródott: maga a hivatalnok tanúja és krónikása a gyámhivatalnoki létnek. Konrád a mű egészén keresztül őrzi az írói szemszög személytelenségét. A lelki kísérlet, az ügyféli sorsba történő egyéni beavatkozás sikertelensége, annak lehetetlenségének tudomásul vétele után, a főszereplő tömören konstatálja: „Maradnom kell veszteg félelemből és némi hatalomból összefűzött szerepemben”. A hivatalnok végkövetkeztetése világmegváltó nem lehet, így diszkrét gesztussal, az adott helyzetben elvárhatóság jogi formuláját belső hanggá transzformálva zárja sorait: „jöjjön el mindenki, aki akar, egyikünk beszél, másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk”.
Sosem terveztem Konrád Györgyöt olvasni, ajánlásra mégis megtettem. Érdemes volt elolvasni A látogatót, de csöppet sem kellemes olvasmány. A szerző első műve irodalmilag minőségi darab, de lelkileg nehezen emészthető.
A látogató jogi végzettséggel rendelkező, alul fizetett átlaghivatalnok, aki valahol a hivatali hierarchia közepe táján helyezkedik el. Munkaköréhez tartozik, hogy az elesettek sorsából aktákat gyártson, és az aktákat időnként a belepréselt tragédiákkal azonosítsa. Ügyfeleivel szemben a hivatalnok a hatóság képviselője, a hatóságon belül viszont az ügyfeleké. Az évek során a látogató megedződött az idegen szenvedésben: hozzáállása korrekt, segíteni akarása őszinte, de nem megy túl a munkakör szabta kereteken. A „beavatkozás” nem egzisztenciális döntés a számára, hanem mindennapos rutincselekedet. Az alaphelyzet egy hivatalnok és egy – folytonosan változó – ügyfél, akiknek baja, bánata mindig ugyanaz. A lélekben megnyomorítottak utolsó szalmaszáluk meghagyásáért rimánkodnak. A regénybeli hivatalnok kollégáinál sokkal érzékenyebb, a rábízott emberek gondját-baját szinte a magáénak érzi. Így nem sokáig lehet létezni ebben a közegben. Az együttérzés tulajdonképpen hivatali kizáró ok.
Egy napon öngyilkos szülők életbenmaradt kisfiáról kell gondoskodnia. Az átmeneti otthon dugig tele, az intézetben zárlat van, a szomszédok pedig nem vállalják, hiszen a gyermek szellemileg fogyatékos. A hivatalnok gondolatban enged a kísértésnek, otthagyja családját, elkerüli a hivatalt, elmenekül a szabványosított felelősségérzet felől és megkerülve a hivatali utat, bezárkózik egy lakásba a gyermekkel, személyes tapasztalatokon alapuló környezettanulmányt végez. Az együttlét alatt megéli mindazon problémákat, amelyekkel a szülők sem tudtak megbirkózni. A fejben elkövetett kísérlet persze eredménytelenül zárul.
A regényen persze érződik a kor reménytelen légköre is, amelyben íródott. A hatvanas évek Magyarországán járunk, mögöttünk hagyva a Rákosi terror éveit, az 1956-os forradalom sikertelenségét, a Kádár-éra konszolidált légkörének kellős közepén.
Konrád György 1959 nyarától dolgozott a VII. kerületi Tanács VB oktatási osztályának, mint elsőfokú gyámhatóságnak az alkalmazásában ifjúságvédelmi felelősként. A látogató alapját a több éves gyámügyi hivatalnoki praxisa során szerzett tapasztalatok adták. Elmondása szerint, legérdekesebb tapasztalata az volt, „ahogy az egyéni megismételhetetlenség és a statisztikus ismételhetőség ironikus konfliktusával szembesült: az egyéni esetek, az individuális nyomor megjelenési formáinak hasonlóságait felismerve a tudat a statisztikai általánosságok és az egyének iránti felelősség érzete között imbolygott naponta.”
Nos jómagam is hivatalnok vagyok, és bár munkám révén nem találkozom a nyomor olyan jeleivel, mint A látogató főszereplője, pontosan értem miről beszél Konrád. Jogalkalmazóként gyakorlatilag esélyünk sincs egyéniesíteni, a jogszabályok általános rendelkezéseit kérjük számon az ügyfelektől nemre, korra, fajra, stb-re tekintet nélkül. Többek között ezért is örültem, amikor a tavalyi év végén a felülről kezdeményezett szervezeti átalakítás nyomán én az engedélyezési irodán maradtam, ahol a hatóság tulajdonképpen szolgáltat, most már jó pénzért, hiszen a tevékenység gyakorlásához az ügyfélnek engedélyt kell szerezni, amelyért díjat, úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjat kell előzetes lefizetnie. A jogszabályi rendelkezések, a hatósági határozatban előírtak ellenőrzése, a mulasztás esetén meginduló végrehajtás, a szankcionálás másra maradt. Egykor azonban én is csináltam ezt. Automata üzemmódban, az ügyfelek ismeretének hiányában, gyártottam a bírsághatározatokat, amikor pedig egy-egy ügyfél telefonon panaszkodott, a hatóságilag kialakított mondatokat ismételtem. Jogszerűek voltunk mindig is, ám teljesen részvéttelenek. Aki erre nem képes, nem dolgozhat itt.
Konrád György könyve sokkal inkább filozófiai regény, mintsem szociografikus mű. Egyenesszálú története nincs, a hivatalnok tárgyilagos vallomásából jellemző helyzetek, példák villannak fel. A regény szövege egyes szám egyes személyben íródott: maga a hivatalnok tanúja és krónikása a gyámhivatalnoki létnek. Konrád a mű egészén keresztül őrzi az írói szemszög személytelenségét. A lelki kísérlet, az ügyféli sorsba történő egyéni beavatkozás sikertelensége, annak lehetetlenségének tudomásul vétele után, a főszereplő tömören konstatálja: „Maradnom kell veszteg félelemből és némi hatalomból összefűzött szerepemben”. A hivatalnok végkövetkeztetése világmegváltó nem lehet, így diszkrét gesztussal, az adott helyzetben elvárhatóság jogi formuláját belső hanggá transzformálva zárja sorait: „jöjjön el mindenki, aki akar, egyikünk beszél, másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk”.
Sosem terveztem Konrád Györgyöt olvasni, ajánlásra mégis megtettem. Érdemes volt elolvasni A látogatót, de csöppet sem kellemes olvasmány. A szerző első műve irodalmilag minőségi darab, de lelkileg nehezen emészthető.
2010. február 5., péntek
Állami Big Brother
Vecsernyés János Kertész Imre 1977-ben íródott művét, a Detektívtörténetet fogalmazta a vászonra. A film egy fiktív, közelebbről meg nem nevezett államban játszódik. A film címe, az Emelet, e fiktív állam titkosrendőrségének különleges osztályára utal, amelynek feladata az ország lakosságának állandó ellenőrzése, a veszélyesnek tartott elemek begyűjtése, majd ártalmatlanná tétele.Az ország, ahol a történet játszódik, nem meghatározott földrajzi hely a filmben, de kézenfekvő hazánk történelmi múltjában keresni azokat az ötletcsírákat, amelyekből Kertész a film irodalmi alapművét alkotta. Nem kell messze menni az élményanyagért.
Ebben a társadalmi berendezkedésben senki sem biztos abban, hogy az Emelet létezik. Tulajdonképpen a demokratikusnak mondott rendszer működésének alapja a különleges osztály titkosságában, létezésének megkérdőjelezésében, tagadásában a társadalom ezirányú tudásának elbizonytalanításában rejlik.
Hoffmann dúsgazdag üzletember. Mindene meg van, ráér hobbija, a különleges receptek összeállításával foglalkozni. Befolyása is van, nem akárki ő, hiszen a pénz hatalom, azonban van egy fia, aki érzi, hogy itt valami nem stimmel, lázadni akar. Az apa úgy akarja megóvni a háttérből figyelő álalmi erőszakszervezettől, hogy titkos álüzeneteket küldet magának a fiával. A fiú nem tudja, hogy az egész kémkedés csak blöff, azonban a tudatlanságával nincs egyedül. Az Emelet felfigyel a titkos üzenetváltásokra, behozatja a fiút. Az Emelet nem tűri azt, ha hülyének nézik. Az Emelet tévedhetetlen. A gyanú már önmagában bizonyíték. Ám a gépezet mégiscsak megrozsdásodik. A rendszer működési gépezetében az apa sem tud változtatni. Bár gazdag emberként valakinek mondhatja magát, a rendszer azonban őt is kilöki. A végén az Emelet mégis kitudódik, a bűnösök felelősségvonásra kerülnek. Azért heppiendről itt szó sem lehet. Nem megnyugtató e „nagy leleplezés”.
A film egyszerre egy izgalmas politikai krimi, üldözésmániába szenvedő egyéneknek önigazolásra kitűnően alkalmas klausztrofób mozi, illetve hatalom-filozófiai dolgozatként is nézhető.Vecsernyés filmje kivételesen izgalmas munka lehetne, de sajnos kezdeti erejéből sokat veszít, így a végére kevés szufla marad benne. A filmet uraló sötét tónus, a tükörtisztaságú, rideg díszletvilág kiválóan teremti meg a film elidegenítő atmoszféráját, a fiktív világbeli kényelmetlen létérzést. A jól megtervezett talapzatra azonban nem elég erős vázat húztak fel.
A film egy bukott titkosrendőr szemszögéből meséli el a történetet, de a forgatókönyv eközben nem képes eldönteni, hogy ki is legyen a központi figura? A dúsgazdag apa, annak fia, vagy az Emelet fiatal alkalmazottja. Időnként egy-két jelenet túlbeszélt, színpadias. Ami viszont szintén erős a filmben az a stilizált történet-elbeszélés. Az erőszak például nem jelenik meg egy az egyben a képernyőn, egy-egy mozdulat, ajtónyitás, arcrezdülés beszél csak erről. Ez a megoldás kiválóan érzékelteti az efféle önkényuralmi rendben rejlő, kimondhatatlan erőszak jelenlétét.
Nagy felelősség jut a színészekre ilyen közegben. Haumann Péter az idősebb Hoffmann szerepében zseniális. Iglódi István kafkai és Csuja Imre brutális kihallgatótisztje erős még nagyon. Érdekeség még, hogy Haumann Péter filmbeli fiát saját gyermeke, Haumann Máté alakítja.
Komor film az Emelet. Nem hibátlan alkotás, de egyszeri figyelemre mindenképpen méltó.
(Vecsernyés János: Emelet)
(képek: http://www.est.hu/)
2010. február 3., szerda
Oscar jelölések 2010
Nyilvánosságra hozták a 2010. évi – 82. alkalommal megrendezésre kerülő – Oscar díjátadás jelöltjeinek névsorát. Idén 10 filmet jelöltek a legjobb film kategóriájában, így talán reprezentatívabb az Akadémia által legjobbnak tartott filmek sora. külön öröm, hogy a körbe bekerült a Coen tesók legújabb filmje, amely állítólag nagyon jó. A No Country For Old Men kritikai sikere és a Burn After Reading nézőtéri sikere után sztárok nélkül, csöndben újabb remeket forgattak le. Sajnos eddig nincs hír a magyarországi forgalmazásáról. Nagy kár, pedig epekedve várom. Talán ezután a magyar forgalmazók is rámozdulnak.
A másik általam ígéretesnek tartott hír az, hogy az elmúlt évek csalódásos jelölései után igen markánsnak mutatkozik az idegennyelvű filmek ötös listája. A próféta kiemelkedő alkotás, de igazán e hónapban hazánkban is bemutatásra kerülő Haneke filmnek, A fehér szalagnak drukkolok. Ha nyerne, végre megint el lehetne mondani, hogy az Akadémia a nagyok közül jutalmazott valakit, mint anno Befrgmant vagy Fellinit. Nem mellesleg igazi nagy fegyvertény lenen, ha A fehér szalag a cannesi Arany Pálma és a Golden Globe-díj után az Oscar szobrocskát is hazavinné. Persze attól még messze vagyunk, hogy a legjobb film kategóriájában jelöljenek ilyen jelegű filmeket.
Nos a Legtöbb jelölést Cameron Avatarja és ex-neje Bigelow A bombák földjén című filmje kapta, 9-9 jelöléssel, ezt követi a sorban Tarantino őrült történelem újrairata, a Becstelen Brigantyk, amely 8 jelölést tudhat magának.
Az előzetes hírek szerint Cameron és Bigelow filmje között fognak eldőlni a főbb díjak. Utóbbit nem láttam, de be kell ismerni az Avatar nem érdemtelenül nyerne. Ennek ellenére én mégsem drukkolok túlzottan neki. Tetszett, lenyűgözött, de a csöndesebb mozik híve vagyok. Azt tudom, hogy a Coen tesóknak semmi esélyük sincs, de Tarantino is beleszólhatna, bár rá sem tenném teljesen nyugodt szívvel a voksomat. Inkábba Ponyvaregény után jutalmul kapja meg. A többiről alig van valami információm, egyedül Jason Reitman filmje mond valamit. Az egyek ura állítólag tavaly év végén még a legesélyesebb befutónak bizonyult, de azóta az Avatar és A bombák földjén erőteljesen beelőzte. Mindenesetre én díjaznám, ha Jason Reitman filmje nyerne.
Íme a jelöltek, félkövérrel szedve a nyertesekre vonatkozó tippjeim:
A másik általam ígéretesnek tartott hír az, hogy az elmúlt évek csalódásos jelölései után igen markánsnak mutatkozik az idegennyelvű filmek ötös listája. A próféta kiemelkedő alkotás, de igazán e hónapban hazánkban is bemutatásra kerülő Haneke filmnek, A fehér szalagnak drukkolok. Ha nyerne, végre megint el lehetne mondani, hogy az Akadémia a nagyok közül jutalmazott valakit, mint anno Befrgmant vagy Fellinit. Nem mellesleg igazi nagy fegyvertény lenen, ha A fehér szalag a cannesi Arany Pálma és a Golden Globe-díj után az Oscar szobrocskát is hazavinné. Persze attól még messze vagyunk, hogy a legjobb film kategóriájában jelöljenek ilyen jelegű filmeket.
Nos a Legtöbb jelölést Cameron Avatarja és ex-neje Bigelow A bombák földjén című filmje kapta, 9-9 jelöléssel, ezt követi a sorban Tarantino őrült történelem újrairata, a Becstelen Brigantyk, amely 8 jelölést tudhat magának.
Az előzetes hírek szerint Cameron és Bigelow filmje között fognak eldőlni a főbb díjak. Utóbbit nem láttam, de be kell ismerni az Avatar nem érdemtelenül nyerne. Ennek ellenére én mégsem drukkolok túlzottan neki. Tetszett, lenyűgözött, de a csöndesebb mozik híve vagyok. Azt tudom, hogy a Coen tesóknak semmi esélyük sincs, de Tarantino is beleszólhatna, bár rá sem tenném teljesen nyugodt szívvel a voksomat. Inkábba Ponyvaregény után jutalmul kapja meg. A többiről alig van valami információm, egyedül Jason Reitman filmje mond valamit. Az egyek ura állítólag tavaly év végén még a legesélyesebb befutónak bizonyult, de azóta az Avatar és A bombák földjén erőteljesen beelőzte. Mindenesetre én díjaznám, ha Jason Reitman filmje nyerne.
Íme a jelöltek, félkövérrel szedve a nyertesekre vonatkozó tippjeim:
Legjobb film
Avatar (2009)
The Blind Side (2009)
District 9 (2009)
An Education (2009)
The Hurt Locker (2008)
Inglourious Basterds (2009)
Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009)
A Serious Man (2009)
Up (2009)
Up in the Air (2009/I)
Legjobb férfi főszereplő
Jeff Bridges for Crazy Heart (2009)
George Clooney for Up in the Air (2009/I)
Colin Firth for A Single Man (2009)
Morgan Freeman for Invictus (2009)
Jeremy Renner for The Hurt Locker (2008)
Legjobb női főszereplő
Sandra Bullock for The Blind Side (2009)
Helen Mirren for The Last Station (2009)
Carey Mulligan for An Education (2009)
Gabourey Sidibe for Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009)
Meryl Streep for Julie & Julia (2009)
Legjobb férfi mellékszereplő
Matt Damon for Invictus (2009)
Wooody Harrelson for Messenger (2009)
Christopher Plummer for The Last Station (2009)
Stanley Tucci for The Lovely Bones (2009)
Christoph Waltz for Inglourious Basterds (2009)
Legjobb női mellékszereplő
Penélope Cruz for Nine (2009)
Vera Farmiga for Up in the Air (2009/I)
Maggie Gyllenhaal for Crazy Heart (2009)
Anna Kendrick for Up in the Air (2009/I)
Mo'Nique for Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009)
Legjobb rendezés
Kathryn Bigelow for The Hurt Locker (2008)
James Cameron for Avatar (2009)
Lee Daniels for Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009)
Jason Reitman for Up in the Air (2009/I)
Quentin Tarantino for Inglourious Basterds (2009)
Legjobb eredeti forgatókönyv
The Hurt Locker
Inglourious Basterds
The Messenger
A Serious Man
Up
Legjobb adaptált forgatókönyv
District 9
An Education
In the Loop
Precious
Up in the Air
Legjobb operatőri munka
Avatar (2009): Mauro Fiore
Das weisse Band - Eine deutsche Kindergeschichte (2009): Christian Berger
Harry Potter and the Half-Blood Prince (2009): Bruno Delbonnel
The Hurt Locker (2008): Barry Ackroyd
Inglourious Basterds (2009): Robert Richardson
Legjobb idegennyelvű film
Ajami (2009): Scandar Copti, Yaron Shani(Israel)
Das weisse Band - Eine deutsche Kindergeschichte (2009): Michael Haneke(Germany)
El secreto de sus ojos (2009): Juan José Campanella(Argentina)
Un prophète (2009): Jacques Audiard(France)
La teta asustada (2009): Claudia Llosa(Peru)
Legjobb animációs film
Coraline
Fantastic Mr. Fox
Princess and the Frog
Secret of Kells
Up
Legjobb vágás
Avatar (2009): Stephen E. Rivkin, John Refoua, James Cameron
District 9 (2009): Julian Clarke
The Hurt Locker (2008): Bob Murawski, Chris Innis
Inglourious Basterds (2009): Sally Menke
Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009): Joe Klotz
Avatar (2009): Rick Carter, Robert Stromberg
The Imaginarium of Doctor Parnassus (2009): Anastasia Masaro
Nine (2009): John Myhre
Sherlock Holmes (2009): Sarah Greenwood
The Young Victoria (2009): Patrice Vermette
Legjobb jelmeztervezés
Bright Star (2009): Janet Patterson
Coco avant Chanel (2009): Catherine Leterrier
The Imaginarium of Doctor Parnassus (2009): Monique Prudhomme
Nine (2009): Colleen Atwood
The Young Victoria (2009): Sandy Powell
Legjobb maszk
Il divo (2008)
Star Trek (2009)
The Young Victoria (2009)
Legjobb filmzene
Fantastic Mr. Fox (2009): Alexandre Desplat
The Hurt Locker (2008): Marco Beltrami, Buck Sanders
Sherlock Holmes (2009): Hans Zimmer
Up (2009): Michael Giacchino
Legjobb dal
Crazy Heart (2009): T-Bone Burnett, Ryan Bingham("The Weary Kind")
Faubourg 36 (2008): Reinhardt Wagner, Frank Thomas("Loin de Paname")
Nine (2009): Maury Yeston("Take It All")
The Princess and the Frog (2009): Randy Newman("Down in New Orleans")
The Princess and the Frog (2009): Randy Newman("Almost There")
Legjobb hang
Avatar (2009)
The Hurt Locker (2008)
Star Trek (2009)
Up (2009)
Inglourious Basterds (2009)
Legjobb hanghatás-vágás
Avatar (2009)
The Hurt Locker (2008)
Inglourious Basterds (2009)
Star Trek (2009)
Up (2009)
Legjobb vizuális hatások
Avatar (2009)
District 9 (2009)
Star Trek (2009)
2010. február 2., kedd
Szép Ernő: Lila ákác; Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2008
Szép Ernő eddig kívül állt olvasói látószögemből, szerencsére az internetes blogtársadalom sokféle információt tartogat a számunkra. Ezúttal Novics János hívta fel a figyelmemet a szerzőre. Ajánlására Szép Ernő egyik legismertebb alkotását, a Lila ákác című regényt vettem a kezembe. A mű Béla, a szerelemkereső, mélabús banktisztviselő monológja, vallomása levélben egy baráthoz. Béla az igaz szerelmet keresi és ezt a férjezett Bizonyosnéban, Margóban véli megtalálni, miközben Tóth Mancival a Casino táncosnőjével is haverkodik. Béla a szerelmet rossz helyen keresi, tipikusan a két szék közé esik, miközben túlzó buzgalommal keresi a boldogságot a megfoghatatlan Vágy tárgyában, miközben a kézzelfogható közelségben lévő lehetőséget nem képes megragadni. Amint azt megízleli, a születőben lévő szerelem el is illan.
No nem ezen egyszerű mondanivalója miatt izgalmas olvasmány Szép Ernő regénye, hanem annak színgazdag miliő-leírása adja sava-borsát. A Lila ákácban az olvasó elé tárul az I. világháború előtti, „békebeli” Budapest nyüzsgő társasági élete, a ligettől a korzóig, a Gerbeaud-tól a Casino-ig, bemutatva az úriasszonyok, a könnyű táncosnők, a kártyások, stb. világát. Emellett a regény nyelvezete üdítően frissnek hat, annak ellenére, hogy 1922-ben íródott. A lírai játékos stílusa, a helyenként szeretnivalóan pongyola vagy szándékosan magyartalan megfogalmazása és a korabeli argó keveréke a szó legnemesebb értelmében mosolyt, örömet csal az olvasó arcára, szívébe. Ez a stílus egységesen követi végig a regény egészét, nem törik meg az egyszer sem. Ez az amit Déry Tibor impresszionizmusnak „a lélek egységes s egyetemleges, képszerű reagálásának” nevez. Ugyanakkor emiatt néha kicsit unalomba fullad az egész, olykor elkalandoz az olvasói figyelem (legalábbis esetemben). Ez az apró jellemhiba azonban könnyen megbocsátható, hiszen jó olvasni Szép Ernő világát, kellemes érzés lubickolni, alámerülni benne.
A könyv minden bizonnyal önéletrajzi ihletettségű és emiatt egy őszinte vallomást, világhangulatot mutatkozik meg be, amelynek üzenet számomra különösen kedves, hiszen az élet minden apró rezdülésének szeretetére hívja fel a figyelmet. Írója, szerepelője és rajtuk keresztül olvasója csak erre vágyik.
No nem ezen egyszerű mondanivalója miatt izgalmas olvasmány Szép Ernő regénye, hanem annak színgazdag miliő-leírása adja sava-borsát. A Lila ákácban az olvasó elé tárul az I. világháború előtti, „békebeli” Budapest nyüzsgő társasági élete, a ligettől a korzóig, a Gerbeaud-tól a Casino-ig, bemutatva az úriasszonyok, a könnyű táncosnők, a kártyások, stb. világát. Emellett a regény nyelvezete üdítően frissnek hat, annak ellenére, hogy 1922-ben íródott. A lírai játékos stílusa, a helyenként szeretnivalóan pongyola vagy szándékosan magyartalan megfogalmazása és a korabeli argó keveréke a szó legnemesebb értelmében mosolyt, örömet csal az olvasó arcára, szívébe. Ez a stílus egységesen követi végig a regény egészét, nem törik meg az egyszer sem. Ez az amit Déry Tibor impresszionizmusnak „a lélek egységes s egyetemleges, képszerű reagálásának” nevez. Ugyanakkor emiatt néha kicsit unalomba fullad az egész, olykor elkalandoz az olvasói figyelem (legalábbis esetemben). Ez az apró jellemhiba azonban könnyen megbocsátható, hiszen jó olvasni Szép Ernő világát, kellemes érzés lubickolni, alámerülni benne.
A könyv minden bizonnyal önéletrajzi ihletettségű és emiatt egy őszinte vallomást, világhangulatot mutatkozik meg be, amelynek üzenet számomra különösen kedves, hiszen az élet minden apró rezdülésének szeretetére hívja fel a figyelmet. Írója, szerepelője és rajtuk keresztül olvasója csak erre vágyik.
2010. február 1., hétfő
Igazságszolgáltatási deficit
Egy Isten háta mögötti faluban megölnek egy idős férfit. A rendőrség gyors eredményt akar felmutatni. A tanúkihallgatások során találnak is egy alkalmas gyanúsított jelöltet. Suha Dénes korábban tíz hónapot ült már garázdaságért, ráadásul az elkövetés napján a meggyilkolt férfi portáján végzett alkalmi munkát. Az ifjú roma gyanúsított tagadja bűnösségét, ám az igazságszolgáltatói akarat másképp látja a kérdést. A bíróság bizonyítottság hiányában már felmentené a férfit, ám a rendőri fifika egy megzsarolt cellatárs segítéségével, a szabadulás ígéretével beismerő vallomást csikar ki a tanulatlan férfiból. A jogerős ítélet nyolc év börtönben letöltendő szabadságvesztés halált okozó testi sértés miatt.
Mikorra egy véletlen folytán kiderül az igazi gyilkos személyének kiléte, Suha két és fél évet lehúzott a börtön vendégségében. Hazatérve, ártatlansága ellenére megbélyegezett lesz. A Társadalmi büntetett előélethez fűződő következmények sokkal maradandóbbnak bizonyulnak, mint a jog által kilátásba helyezett hátrányok. A férfit senki sem akarja foglalkoztatni, minden portáról elüldözik. Pénze nincs, csak uzsorakamatra kap kölcsönt, így végül a szülői házat is elviszi a feje fölül a hitelező. Ügyvédje egymillió-kétszázezer forintos kártérítést kér az elvesztegetett évekért a Magyar Államtól, de ezt minden fórumon elutasítják, mondván Suha Dénes magatartásával alkalmat adott arra, hogy félrevezesse a hatóságokat. De ezt már Ő nem várja meg, a tárgyalás ideje alatt elhunyt édesanyja sírjánál akasztja fel magát.
A film története valós eseményeken alapszik. A hetven perces fekete-fehér alkotás Pusuma Dénesnek állít emléket, rávilágítván arra, hogy társadalmunkba, igazságszolgáltatási rendszerünkbe milyen mélyen beleívódott a rasszizmus, a kicsinyes bosszú és az alázat teljes hiánya. A filmben szereplő színészek zseniálisak. Csuha Imre és Gazsó György, mint Suha tanácsadó cellatársai, a nyomozótisztek szerepét alakító Eperjes Károly és az azóta elhunyt Bertók Lajos, Lázár Kati, mint Suha édesanyja, a ritka tehetséges, de alulfoglalkoztatott Monori Lili, valamint Csoma Judit a bírónő szerepében. Mind egytől-egyig tökéletesen formálják meg a szerepüket. Persze külön ki kell emelni mindközül Nagypál Gábor elementáris erejű játékát, aki nemes egyszerűséggel formálja meg a szerencsétlen fiatal roma fiút. Külön öröm volt őt filmen látni, hiszen a Bárka Színház Társulatának tagjaként korábban láttam már színpadon és már akkor is felfigyeltem a játékára.
A forgatókönyv a jogvédő Magyar Elemér és a rendező Ragályi Elemér közös munkája. A filmet a Hungarotop forgalmazta, de nem sok sikerrel, hiszen moziba nem keltett nagy visszhangot, és a 39. Filmszemle rendezői díja ellenére csöndben elsüllyedt a feledés mély homályában. Kár érte. Szerencsére az interneten most ingyenesen letölthető és megtekinthető a film. A magyar film nem tartozik a nyereségszerzésre specializálódott üzletágak közé, ismeretsége megszerzése érdekében minden adandó alkalmat meg kell ragadnia.
Mikorra egy véletlen folytán kiderül az igazi gyilkos személyének kiléte, Suha két és fél évet lehúzott a börtön vendégségében. Hazatérve, ártatlansága ellenére megbélyegezett lesz. A Társadalmi büntetett előélethez fűződő következmények sokkal maradandóbbnak bizonyulnak, mint a jog által kilátásba helyezett hátrányok. A férfit senki sem akarja foglalkoztatni, minden portáról elüldözik. Pénze nincs, csak uzsorakamatra kap kölcsönt, így végül a szülői házat is elviszi a feje fölül a hitelező. Ügyvédje egymillió-kétszázezer forintos kártérítést kér az elvesztegetett évekért a Magyar Államtól, de ezt minden fórumon elutasítják, mondván Suha Dénes magatartásával alkalmat adott arra, hogy félrevezesse a hatóságokat. De ezt már Ő nem várja meg, a tárgyalás ideje alatt elhunyt édesanyja sírjánál akasztja fel magát.
A film története valós eseményeken alapszik. A hetven perces fekete-fehér alkotás Pusuma Dénesnek állít emléket, rávilágítván arra, hogy társadalmunkba, igazságszolgáltatási rendszerünkbe milyen mélyen beleívódott a rasszizmus, a kicsinyes bosszú és az alázat teljes hiánya. A filmben szereplő színészek zseniálisak. Csuha Imre és Gazsó György, mint Suha tanácsadó cellatársai, a nyomozótisztek szerepét alakító Eperjes Károly és az azóta elhunyt Bertók Lajos, Lázár Kati, mint Suha édesanyja, a ritka tehetséges, de alulfoglalkoztatott Monori Lili, valamint Csoma Judit a bírónő szerepében. Mind egytől-egyig tökéletesen formálják meg a szerepüket. Persze külön ki kell emelni mindközül Nagypál Gábor elementáris erejű játékát, aki nemes egyszerűséggel formálja meg a szerencsétlen fiatal roma fiút. Külön öröm volt őt filmen látni, hiszen a Bárka Színház Társulatának tagjaként korábban láttam már színpadon és már akkor is felfigyeltem a játékára.
A forgatókönyv a jogvédő Magyar Elemér és a rendező Ragályi Elemér közös munkája. A filmet a Hungarotop forgalmazta, de nem sok sikerrel, hiszen moziba nem keltett nagy visszhangot, és a 39. Filmszemle rendezői díja ellenére csöndben elsüllyedt a feledés mély homályában. Kár érte. Szerencsére az interneten most ingyenesen letölthető és megtekinthető a film. A magyar film nem tartozik a nyereségszerzésre specializálódott üzletágak közé, ismeretsége megszerzése érdekében minden adandó alkalmat meg kell ragadnia.
(Ragályi Elemér: Nincs kegyelem)
(kép: www.est.hu)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)