Végállomás: Trogír

Holnap indulunk nyaralni. Márk első nagy utazása lesz, amelynek végcélja Horvátország, Trogír, pontosabban Seget Vrjanica üdülővárosa. Még sosem jártam déli szomszédainknál. Számomra ez az ország olyan, mint Velence: egyik helyen sem jártam még, de oly sokat hallotam róluk, hogy sosem tartozott elsődleges úti céljaim közé, közhellyé vált számomra. Idén a kedvezményes nyaralási lehetőség miatt végülis eljutok a dalmát tengerpartra is, így kialakíthatom saját véleméynemet Horvátországról. Hajnalban indulunk, körülbelül tíz órás út vár majd ránk. Reménykedünk abban, hogy Márk jól fogja viselni a hosszú utat. Már kezdi a külföldi nyaralás izgalmas hangulata bizsergetni lelkemet. Útra fel!

Megint két filmről

A Sötétkékmajdnemfekete a huszonéves Jorge különös felnőtté válásáról mesél nekünk. Jorge házmesterként dolgozik lépcsőházukban, ahol régóta beteg, tolókocsis édesapját ápolja napi huszonnégy órában. A rendszeres kitörési kísérletei, hogy diplomáját felhasználva hét év elteltével végre komolyabb állást találjon, folytonosan kudarcba fulladnak. Bátyja, Antonio épp a börtönből szabadul, maga után hagyva szerelmét Paulát, akit férfiúi teste hibája miatt képtelen teherbe ejteni, a lány pedig ezzel tud kitörni félresiklott sorsából. Antonio tisztában van azzal is, hogy Paula választása ő rá csak a fizikai jelenléte miatt esett. Mivel szerelmét mindenképpen meg akarja tartani, Jorgét beszéli rá, hogy csináljon gyereket Paulának. A fiú az intimszobai légyottok különös légköre és egy felmelegített serdülőkori szerelem (Natalia) zavart utórezgései között őrlődik.
A címben szereplő szín annak az öltönynek a színére utal, amelyre Jorge folyamatosan áhítozik, amely a felnőtt lét reményével kecsegteti őt. Daniel Sánchez Arévalo filmje könnyed műve gyarapítja azon spanyol filmek sorsát, amelyben az Ibériai-félsziget mágikus realista atmoszférája lengi be a filmvásznat. A sötétkékmajdnemfekete hősei is legalább olyan elrugaszkodott alakok, mint Almodóvar szereplői vagy Az Északi sarkkör szerelmesei című film főszereplő párosa.

(Daniel Sánchez Arévalo: Sötétkékmajdnemfekete)

Párizs mindenkit megihlet. Már szinte közhely, hogy Párizs a szerelem városa, egyszer talán én is megtudom miért, ha eljutok a francia fővárosba, addig huszonkét rendező tizennyolc rövid történetéből hagyom magam meggyőzni erről. Nem igazán érdekelnek azokat a projekteket, amikor rendezők sokasága összeállnak, hogy mindannyijuk filmes skicceikkel egy egészet dobjanak össze. Előítéletem egyszerűen abból táplálkozik, hogy nem hiszek abban, hogy heterogén mozaikdarabokból egy egységes, magas színvonalú filmet lehet összehozni. A Tíz perc kétrészes filmes moziját sem volt erőm eddig még megnézni, ám ezúttal kivételt tettem és a Párizs, szeretlek! című összmunkát megnéztem. Bár az előítéletem abból a szempontból beigazolódott, hogy az egyes munkák a művészi színvonal széles skáláját alkotják, mégis a szerelem tárgyköre valamiféle egységes atmoszférát kerít köréjük. Az egység talán éppen abból adódik, hogy a szerelem más és más, és mégis mindenki számára ugyanazt jelenti, csak a hőfok, a hangsúly különböző. Külön tetszett Coenék vicces turista hozzáállása, Tykwer montázsba sűrített kerek története, Isabel Coixet saját hangjának Amelies csomagolása, Sylvain Chomet pantomimja, Nobuhiro Suwa története a fiát elvesztő anya szeretetéről, Olivier Assayas meséje a filmsztárról és a drogdílerről, vagy Alexander Payne záróakkordja, kevésbé tetszett viszont Chritopher Doyle számomra kissé érthetetlen keleti fodrász története és kifejezetten kilógott az összképből Vincenzo Natali morbid vámpír love storyja. Szerencsére a kitűnő szerkesztés a gyengébb darabokat is elfogadhatóvá teszi, és Párizs képei tökéletes átjáróságot biztosítanak az egyes történetek között.

(Párizs, szeretlek!; rendezők: Olivier Assayas, Emmanuel Benbihy, Frédéric Auburtin, Ethan Coen, Gurinder Chadha, Joel Coen, Sylvain Chomet, Isabel Coixet, Alfonso Cuarón, Wes Craven, Gérard Depardieu, Christopher Doyle, Richard LaGravenese, Vincenzo Natali, Walter Salles, Alexander Payne, Bruno Podalydes, Oliver Schmitz, Nobuhiro Suwa, Daniela Thomas, Tom Tykwer, Gus Van Sant)

(fotók: http://www.est.hu/)

Kondor Vilmos: Bűnős Budapest; Agave Könyvek, Budapest, 2009

Kondor Vilmos első regényével, mely a Budapest Noir címet viseli kietlen vidékre merészkedett, ugyanos a magyar irodalom egyik hiátusát, a krimi műfajának kondérját kezdte megtölteni. A Budapest Noir a semmiből jőve úgy robbant be a magyar irodalomtörténetbe, mintha komoly előzményei lennének, holott nincsenek. Véleményem szerint a Budapest Noir-on nem látszik a kezdők igyekezete, erős, érett mű. Számomra nem volt kérdéses az, ami az erős kezdés esetén jogosan merülhet fel az olvasókban, ugyanilyen lesz-e a folytatás, vagy tiszavirág-életű próbálkozásról van szó. Kondor Vilmos a 80. Könyvhéten megjelent regényével bebizonyította, hogy létjogosultsága van a magyar irodalmi palettán a krimi műfajának.
A Bűnös Budapest eseményei 1939 őszén játszódnak, 3 évvel az első kötet történései után. Gordon Zsigmond édesapja elhunyt, barátnője Krisztina pedig Londonban dolgozik. Kondor e két momentummal kiírja a történetből a Budapest Noirt meghatározó személyes hangvételt, ami engem kicsit a skandináv krimikre (Mänkell, Sigurðardóttir) emlékeztetett, ahol a főhős emberi arca, háttere is megjelenik. Kondor a Bűnös Budapestben még egy lépéssel közelebb kerül a hard-boiled krimik magányos főhőseihez. Szerencsére Kondor ezzel nem elégszik meg, hanem két szálon futó nyomozássá alakítja a történetet.
Lengyelországban kitört a háború, ekkor még nem látszik az, hogy ebből nagy világégés lesz. A magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek ezrei előtt, akik tömegével tódulnak be az országba a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója a határon szemléli az eseményeket, amikor három vöröskeresztes teherautó tűnik fel. Beszélni akar az egyik sofőrrel, de az válasz nélkül továbbhajt. Gordon barátját Radványit és két fiatal leányt holtan találják, a diagnózis szerint kábítószer-túladagolás végzett mind hármójukkal. Gordon nyomozni kezd, és hamarosan tiltott és titkos kártyabarlangokra lel, ahol egyetlen éjszaka leforgása alatt egész vagyonokat lehet elveszíteni és nyerni.
Ezzel egy időben Neme Sándor a nyugállományban lévő detektív-főfelügyelő visszautasíthatatlan megbízást kap, ki kell nyomoznia a lengyel katonáknak szánt orvosi kábítószer-szállítmány hollétét. Nemes lépésről-lépésre lassan belesétál a bűnös város szennyébe. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes hallgatólagos egyezséget kötnek a szörnyű titok viszonylagos megoldására.
Kondor detektívtörténeteiben a társadalmi kód a II. világháború előszele által fenyegetett Magyarország, ahol a nyilaskeresztes párt már bontogatja szárnyait, de még senki sem akarja elhinni, hogy sötét fellegként borul majd az egész országra. Az ember bármerre néz, sötét titok rejtőzködik. Kondor a hard-boiled hangulat megfestéséhez nem is választhatott volna tökéletesebb korszakot, mint Magyarország szégyentelen időszakát, ahol valóban az ember embernek farkasa volt. Természetesen a történet magva ezúttal is a nyomozás, a bűnösök és nyomozók közötti játszma, amelyet azonban a megtörtént történelmi események kiválóan egészítenek ki, megfestve a bűnös város hiteles látképét.
Kondor remekül keveri a fiktív és valós elemeket, ügyesen rázza össze bűnös koktélt. A Bűnös Budapest kontúrjaiban sokkal erősebb, mint elődje. Nem mondanám, hogy ettől jobb, inkább más. Nincs benne egyetlen egy pillanat sem, amikor az olvasó fellélegezhetne, míg Budapest Noirban még az emberi vonás apró morzsái megtalálhatóak voltak. Persze 1939 szeptemberéhez nem illik csöppnyi emberség sem. Kíváncsi vagyok, hogy Kondor hogyan fűzi tovább zsurnaliszta hőse történetét. Mert folytatásnak lennie kell, nagy hiba lenne parlagon heverni a folytatást.

C. J. Sansom: Sötét tűz; Agave Könyvek, Budapest, 2009

Viszonylag hosszabb idő elteltével ismét egy újabb kiadványt olvastam el az Agave Könyvek repertoárjából. C. J. Sansom második regénye, a Sötét tűz 1540-es év Angliájába repít vissza minket. VIII. Henrik a nőfaló király a pápa iránt érzett olthatatlan gyűlölete okán kilenc éve vezette át az országot Róma egyházi fennhatósága alól, és lett az Anglikán egyház feje. A király 1536-1539 között a kolostorokat módszeresen föloszlatta (ebben az időben játszódik a szerző első, a Kard által című regénye), Cranmer püspököt bízta meg a klérus irányításával. A változásokban nagy szerepe volt Henrik első miniszterének, Thomas Cromwellnek és a mögé felsorakozó reformátoroknak.
Az 1530-as évek végére a reformok lendülete mintha megtört volna, a katolikus Franciaország és Spanyolország Róma támogatásával bármikor kész volt inváziót indítani az eretnek Sziget-ország ellen. Henrik mindezek miatt kénytelen volt minél több pénzt az ország külső védelmének megerősítésére fordítani. A belső feszültségek egyre hangsúlyosabbak lettek a refomátorok és a pápisták között. Cromwell hatalma meginogni látszott, helyzetét tovább gyengítette az, hogy Henriknek nem volt ínyére Cleves-i Anna, akit negyedik felségként Cromwell erőltetett rá az uralkodóra. London szerte az a pletyka járta, hogy Henrik kiszemelte magának Howard Katalint, Norfolk herceg tizenéves unokahúgát.
Cromwellt 1540. június 10-én letartóztatták, és a nyilvánvalóan kohol vád, a felségárulás megpecsételte jövőjét, végül 1540. július 28-án kivégezték. Henrik elvált Cleves-i Annától, és a kivégzés másnapján feleségül vette Howard Katalint.
Sansom történelmi jegyzete szerint is, Cromwell gyors eltávolítás a hatalomból és az élők sorából különösen meglep volt, és a történészeknek a mai napig komoly fejtörést okoz, hogy vajon mi történhetett. Sansom a történelmi tényekben keletkezett rések kitöltésével építette fel a Sötét tűz izgalmas történetét.
Matthew Shardlake, a Lincoln’s Inn ügyvédje épp egy testvér-gyilkossággal vádolt fiatal lány védelmével foglalkozik. A lány nem vall bűnösségéről vagy ártatlanságáról, ezért a prés alá kellene küldeni, de két hét haladékot kap. A bírói türelem oka, mint kiderül, Cromwell befolyásos nyomása, akinek szüksége van Shardlake segítségére. A St. Bartholomew kolostor felszámolása során egy teli hordó erős szagú, furcsa folyadékot találtak és egy képletet a görögtűzként, sötét tűzként elnevezett középkori „biológiai” fegyverről. Cromwellnek szüksége van a képletre és a folyadékra, hogy a megtépázott renoméját helyreállítsa a király előtt. Shardlake-nek, és Cromwell bizalmasának, Jack Baraknak két hét áll a rendelkezésére, hogy a föld alól is előkerítse a Sötét tüzet. Az ügy azonban korántsem olyan egyszerű, mint hinnék. Politikai intrikák, társadalmi feszültségek, kegyetlen gyilkosságok sűrűjében kell nyomozniuk, miközben a gyilkosságokkal megvádolt Wentworth lány ügyét is meg kell oldaniuk.
Sansom a megtörtént események adott keretei között nagyon izgalmas fiktív történelmi krimit alkotott, amelyen látszik az alapos kutatói munka. London utcái, a korabeli jogi eljárások rendje, a hatalmasságok közötti ármánykodások, a nemesi címért folytatott küzdelem, a társadalmi ranglétra okozta feszültségek hitelesen színesítik az alapjában is kitűnő történetet.
Aki szereti a történelmi regényeket, illetve a bűnügyi történeteket, kettő az egyben megkapja most, ezenkívül egy lehetséges forgatókönyvet kapunk az 1540-ben megtörtént politikai fordulat szövevényes hátteréről.

Ördögszántotta kirándulás

Régóta terveztük, egyszer már el is halasztottuk, ám a minap teljesítettük. Munkahelyemen szűk körben, a Környezet- és Természetvédelmi Hatósági Osztály dolgozóival a Szársomlyó hegyet másztuk meg. A helyi munkaerő személyében vezetőt is kaptunk, aki a három órás séta közben bőségesen informált minket a hegy kialakulásáról, kőzet-, rovar-, madárvilágáról. Utunkat a korábban bányaként működődő, majd felhagyott, és jelenleg alkotótelepként funkcionáló Szoborparktól kezdtünk. Meg kell mondanom, hogy ha már az ember csúnya sebet ejtett a hegyben, ötletesen használta ki ezt a természetrongálást. Persze üröm az örömben, hogy a hegy másik oldalán egy sokkal nagyobb seb éktelenkedik, a jelenleg is működő nagyharsányi bánya nyomán. A hegytetőről elénk táruló gyönyörű tájból pedig kiemelkedik a Duna-Dráva Cement Kft. Beremendi cementgyára, amit egyébként hatósági ellenőrzés keretében pár hete volt alkalmam látni. Épp azon gondolkodtam, hogy monumentális tornyával, és területével kiválóan alkalmas lenne egy hazai Stalker forgatási helyszínének. Mint sok helynek, a Szársomlyónak is meg van a maga mondája: „Egy világszép nagyharsányi lányra szemet vetett az ördög. Az anya teljesíthetetlennek hitt feltételt szabott a frigy létrejöttéhez: ha az ördög egyetlen éjjel, kakasszóig felszántja a hegyoldalt, övé lehet a lány. Az ördög ekéje elé fogott hat pár fekete macskát, és szántani kezdett. Olyan jól haladt, hogy az öregasszony megijedt, és maga kezdett kukorékolni (egyes változat szerint nagy furfanggal és egy gyertya lángjával felébresztette a kakast). Az ördög elhajította az ekét (ebből lett a beremendi hegy), kirázta bocskorából a földet (ebből lett a siklósi hegy), majd nagyot ugrott és bebújt a földbe. Ahol eltűnt, ma is kénes víz bugyog elő, a forrást a lány neve után Harkánynak nevezik. A felszántott hegyen ma is látszanak a macskák nyomai".
A helybeliek szóbeszédéből, a szájhagyomány sorén kialakult mondának természetesen meg van a természet által létrehozott bizonyítéka, láthatóak a sziklába vájt macskakarmok is, és a felszántott hegygerinc is. A hosszúra nyúlt túra után a Vylyan Pincészet kisharsányi üzemébe vetettünk az utunkat. A főcél tulajdonképpen ez volt. Gyönyörű vidéken fekszik a borüzem, amelyet bemutattak nekünk, az erjesztőtől kezdve egészen a számtalan hordót magába foglaló pincéig. A Vylyan teraszán, ahol a tavaly életre jött Ördögkatlan fesztivál irodalmi és könnyű zenei programokkal is megvetette a lábát, rendkívül ízléses hely. Csöndesebb borozásra ad alkalmat ez a hely, mint a villányi főutca sokadalma.
Mint az est főattrakciójaként, remek borkóstolóban volt részünk. Lássuk hát miféle nedűket ízlelhettünk meg:

Vylyan Rizling 2008 – a címkén a régi villányi monda egyik szereplője látható, a Boszorkány, a sokoldalú, leleményes, furfangos anya.
„Friss, üde, illatos fehérbor, ami egyszerűen és testesíti meg a ›mindennapok borát‹. Reduktív bor, ezért a könnyedebb műfaj kedvelőinek ajánljuk. Rajnai Rizling és Olaszrizling házasítása, melyben a citrusos üde zamatok társulnak a szép, határozott savgerinccel.”A bor kiváló aperitif bor, meghozza az ember étvágyát. A felszolgált hidegtál gazdag szalámi összeállításához kiváló indítás volt.
Villányi Rosé 2008 - a címkén a mondából a Kakas található meg, a megmentő, aki teli torokkal hirdeti a napfelkeltét.
„Rosé borunkat a lédús és kedves merlot és a fűszeres kadarka házasítása adja. Könnyed és illatos, friss és szomjoltó - ízig-vérig rosé. Jól behűtve aperitifként, könnyű ételek kísérőjeként ajánljuk.”
A merlot és a kadarka találkozása bármilyen vízállás mellett nemhogy nem tilos, hanem kifejezetten ajánlatos. A rosé elsősorban a hölgyek nagy kedvence, hiszen könnyedsége miatt lényegében bárhol-bármikor fogyasztható. Az igazi jó rosé, mint ez, engem is levesz a lábamról. Illatos, szomjoltó bor. Persze azért a lényeg, a vörösborok, csak ezután következtek.
ÖRDÖG 2007
„A kísértés maga! De riadalomra semmi ok, új borunkról van szó, amely nem az ördög műve, sokkal inkább Ipacs Szabó István főborászé. A szép, elegáns bordói cuvéek méltán elismertek a Villányi borvidéken. Ez az újdonság helyi fajtákból építkezik, amely a borvidék új-régi ízét, helyi arcát mutatja meg. Már régóta dédelgettük magunkban e ›hagyománytisztelő‹ házasítást. A születésnek a 2007-es évjáratban jött el az ideje, elképzelésünk e borban valósult meg. A magyar fajtákra kihegyezett házasítás új borharmóniát – stílust teremt; a bor lendületes, tartalmas, vibráló, karakteres. Nem kifinomultsága, hanem életereje az, ami rabul ejt.Húsos gyümölcsösségét (a szeder, a feketeribizli és az érett meggy jegyei) a Kékfrankos, a Zweigelt és a Kadarka adja, amihez a Merlot adta markáns struktúra szolgál alapul.A hordós érlelés teszi igazi ördöggé! A névadó a harsányi ördögszántotta hegy legendájából ismerős szerelmes Ördög, akinek a gyönyörű Harka nem adta magát, a Boszorkány pedig túljárt az eszén. Bánatában ezért eltűnt a föld gyomrában, s most előbukkant, hogy a meghiúsult ördögi házasság emléke ebben az ördögi házasításban éljen tovább. A bort megkóstolva, igaz lehet a mondás, miszerint ›Add az ördögnek kisujjadat, egészen elkap‹.”
Az ördög 35 % Kékfrankos, 25 % Zweigelt, 20 % kadarka és ugyancsak 20 % Merlot merész elegye, amelyet elsősorban paprikás ételekhez, olasz pastákhoz, sültekhez, ragukhoz és nem túl erős ízű sajtokhoz ajánlják. A Vylyan honlapján található leírás helytállónak mondható, hisz a meggy mellett a szeder íze is érezhető volt számomra.
Villányi Pinot Noir 2006 – e bor már a Vylyan prémiumborainak sorát nyitja.
„A Pinot Noir a legizgalmasabb, legtörékenyebb és egyben legnehezebb fajtánk: Mert soha nem lehet kiismerni szeszélyes lelkét. Mert nem tűri a középszert, sem a szőlőben, sem a pincében. Mert hihetetlenül sokrétű, elegáns bort tud adni.”
És valóban, mélységes elegancia rejtőzik egy ilyen palackban, amelynek karaktere a palackban – állítólag – évről évre változik. Nem mellesleg házigazdánk elmondása szerint az utóbbi évtizedek legjobb évjárata a 2006-os éve. Olyan ízgazdagság jellemzi e bort, hogy lényegében bármiféle étekhez el bírnám viselni.
Cabernet Franc 2006
„Hamvas Béla szerint ›a villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké‹. Ha gavallér, akkor cabernet franc. Őt küldenénk a bálba, Hamvas szerint frissen fürödve, borotválkozva, frakkban vagy szmokingban. Ha belép a báli forgatagba, biztosan magára vonja a figyelmet – nemes, jó tartású, energikus, izgalmas, sokszínű – egy olyan gavallér, aki korosan is megtartja előnyös tulajdonságait.”
Mindez igaz, de ha választani kellene, inkábba a következőt a Syrah-t venném magamhoz. Na nem mintha olyan lennék, mint a bor. Talán azért szeretem azt annyira, mert az van meg bennem, ami bennem nincs.

Villányi Merlot 2006
„A Merlot személyiségét mindig nőnemben képzeljük el. A 2006-os évjáratot leginkább egy telt és buja de arányos testű, délies karakterű, melegséget sugárzó, érett nőként lehetne megjeleníteni. A bor koncentrált és gazdag. Dús benne minden, de kifejezetten egyensúlyos. Meleg, telt illatú, érett gyümölcsös, vastag, húsos, szinte kedvünk támad beleharapni. Akár hosszú érlelésre is alkalmas.”
Sosem volt jó tapasztalatom a Merlot-val. Egy ismerősöm azt mondta, hogy az egyik legjobb fajta vörösbort adja. Most jöttem rá, hogy igaza van.
Villányi Syrah 2006
„Igazi ›macsó‹, aki már megjelenésével leveszi a lábáról az embert. Azonban a továbbiakban sem kell csalódnunk: a lenyűgöző, markáns, mediterrán külső érzékeny lelket is takar.Illata széles; a jól nevelt, kakaóbabos csokoládésság erőteljes, sötét, intenzív erdei gyümölcsösséggel párosult, ami a vadabb, borsos, fűszeres, sötétebb spektrumig terjed. A lecsengése fanyar, de érett citrusos, leginkább grapefruitos jelleggel végződik, s a hosszú palackos érlelés ígéretével.”
Az a hihetetlen, hogy a csokoládé ízt éreztem, mielőtt még erre felhívták volna figyelmemet. És emellett még megannyi gyümölcs íz főszerezi az aromáját: szeder, áfonya. Lehet, hogy a női szellememet vette le a lábáról ez a macsó.
Montenuovo 2007
„A házasítást meghatározó cabernet franc, syrah és merlot alkotta szép összhang érett gyümölcsös, fűszeres világban teljesedik ki. Karaktere koncentrált, telt, ízgazdag, arany középutat húz a fajsúlyos-nehéz és a lendületes-gyümölcsös világ között. Ételek gazdag kínálatával párosítható, hiszen nagyon sokrétű ő maga is.”
A bort Montenuovo Nándor hercegről nevezték el, akihez a Vylyan birtokának egy része a XX. század elején tartozott. Ez a bor már egy másik kategória, egy palack ára az üzemnél meghaladja az öt ezer forintot. Számomra ez különleges alkalom volt, nem fogok valószínűleg sok ilyen bort inni.
A Duennium kimaradt a kóstolásból, amelyet a pincészet a „zászlóshajójának” hív, de hazafelére még egy palack Portugiesert kaptunk. Nem rossz bor, de a többihez képest jelentéktelen. Pedig-pedig a Bluméknál ráesküdtem.
A társaság az est végére kifejezetten jókedvében volt, ami ennyire bor után teljesen megérthető. Kifejezetten kellemes élmény volt ez a kirándulás. Aki a jó borokat szereti, az mindenképpen látogasson el ide. Igaz, ami igaz tele kel lennie a pénztárcájának ahhoz, hogy bőségesen belakjon itt. Én felségemnek a legolcsóbb borból vittem haza egy vigasz ajándékot, de boszorkányság őkegyelme is aranyérmes bor, és nem illik lebecsülni.

(fotók: Erdős Gabriella és Jeges-Varga Ferenc)

A borokról készült képek és információkról forrás: www.vylyan.hu

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka, Palatinus, Budapest, 2005

Daniel tízévesen látogat el az Elfeledett Könyvek Temetőjébe apja jóvoltából, ahol felfedezi Julian Carax regényét, A szél árnyékát. A fiú a kötet szerzőjének kalandos történetének nyomába ered. Az évek alatt egyre többet tud meg Julian és a könyv életéről, és minél inkább helyére kerülnek a puzzle darabok, annál inkább saját ifjú élete nyomorúságos problémáira ismer rá Julian Carax történetében. Szerelemre gyúl egy vak ifjú lány iránt, de a szerelmi csalódás hamar utoléri, egy koldussal mély barátságot köt, és gyerekkori barátja nővérében az igaz és a testi szerelem is rátalál. Carax utáni nyomozása során egy elfeledett élet felelevenítése során a múltból vészjósló árnyak is előbukkannak.
A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón, spanyol író, első regénye, amely előbb íródott, mint az Angyali játszma, mégis időben az után játszódik. A szél árnyéka hasonló szerkezettel bír, mint a második mű. A kapocs az Elfeledett Könyvek Temetője, egy elfeledett szerző ismeretlen könyve és a szerző homályba vesző, titokzatos, kalandos élete utáni nyomozás.
A szél árnyéka főszereplője Daniel Sempere, az Angyali játszma főhőse David Martin. A két könyv központi szereplőjét Sempere bácsi kapcsolja össze, aki két személy. Daniel az Angyali játszma Sempere bácsijának unokája, David pedig Sempere bácsi tulajdonképpeni örökbefogadott fia. Daniel apja, Sempere bácsi fia, A szél árnyéka Sempere bácsija. Daniel egy harmadik történet Sempere bácsija lehetne. A könyvek iránti vonzalom, a Sempere és fia könyvesbolt vezetése és az ezzel járó bölcsesség folyamatosan átöröklődik. Mindkét hős életében egy tragikus sorsú szerelem és egy segítő barát is megjelenik. Persze Zafón nem ismétli önmagát a két könyvben, a hangsúlyok eltolódnak. A szél árnyéka helyszíne is Barcelona, de ezúttal a húszas-harmincas évek helyett, az ötvenes-hatvanas években járunk. Az Angyali játszma ördöge az első könyvben kevésbé misztikus, hús-vér alak, aki egy személyben kettő, és a lepel a végére lehullik róla.
Zafón mindkét könyvében a számtalan műfaj elemeit vegyíti rendezett egésszé. A szél árnyéka is egyszerre a romantikus lányregény, a misztikus kalandtörténet, a baljóslatú krimi, a melodramatikus családtörténet, a gótikus rémregény és a lélektani fejlődésregény jegyeit hordozza magán. Zafón mindvégig a kommersz és komoly szépirodalmi műalkotás vékony mezsgyéjén egyensúlyoz. Véleményem szerint a két könyv egy világként értelmezhető, amelyben a műfaji kevercs olyan szerzői alapállás, amelybe a spanyol író Ars Poeticája, életről vallott felfogása mutatkozik meg. A szél árnyéka happy endje látszólag szirupos végkifejlet, Daniel fiának, Juliannak az Elfeledett Könyvek Temetőjében megjelenő alakja azonban a történet folytonosan önmagába visszatérő, ismétlődő voltára hívja fel a figyelmet. Ám az ismétlés sosem azonosságot jelent, hanem a sorsok hasonlóságára utal.
Zafón két regényében a történetek újra teremtése mutatkozik meg, a hasonló történetek számos fordulaton, változaton mennek keresztül, a történetben történetek bontakoznak ki, jó példa erre A szél árnyékában például Nuria Monfort emlékiratai, amelyben egy külön élet lapjai íródnak tele. A szél árnyék sokkal összetettebb regény, mint a másodikként megjelent mű, de az Angyali játszma továbblép egyel elődjénél. Daniel történet rendkívül izgalmas, fordulatokban gazdag mágikus történet, David azonban valódi fausti alakká válik, amikor Andrea Corellivel életre szóló szerződést köt.
Zafón regényei nagyon élvezetes olvasmányok, minden szempontból, kicsit sajnálom, hogy nincs mg egy belőle.

Pécsi Társulat a POSzT után - vélemény -

A Pécsi Nemzeti Színház Társulatának bő kézzel osztotta a díjakat a szakmai zsűri az idei POSzTon. Idén kijárt ez az elismerés a Társulatnak, teljesítményük miatt ebben az évadban többször elismerően fejet hajtottam előttük. Régóta vártam erre, hiszen a színházzal való megismerkedésem a gimnáziumi éveimre, a 1990-es éve közepére tehető. Ekkoriban láttam pár kiemelkedő darabot a pécsiek előadásában, úgymint Bubik István és Andorai Péter kettősével fémjelzett Furcsa pár, Fillár István főszereplésével a Jó estét nyár, jó estét szerelem, stb. Később azonban figyelmem elfordult a pécsi teátrumtól, köszönhető volt ez egyrészt annak, hogy Győrben töltöttem egyetemi éveimet, másrészt folyamatosan csalódtam a színvonalban. Amikor 2002-ben, az egyetemi évek után, hazatértem, kerültem a színházat, a gyenge teljesítmény olyan előítéletet alakított bennem ki a Társulat iránt, hogy történetem első éveiben a POSzT is hidegen hagyott.
Feleségemmel való megismerkedésem vezetett vissza végül a színházhoz, bár a pécsiek teljesítményétől óvakodtam továbbra is. Úgy gondoltam, rengeteg tehetségtelen színész dolgozik itt Pécsett, és rendkívül rossz a repertoár.
Az idei évadban viszont történt egy s más. Sőt, már a 2007-2008-as évad befejezésére tehető a fordulópont, amikor Mohácsi János rendezésében bemutatásra került A Képzelt beteg. A tavalyi évadban a Kritikusok véleménye szerint – a kolozsváriak Csehov Ványa bácsi című előadásával megosztva – az előadás az évad legjobbjának bizonyult. Az előadást a premiert követően láttam, 2008. májusában, és nagyon tetszett, annak ellenére, hogy Mohácsi stílusa komoly csorbát szenvedett első találkozásunkkor, a kaposváriak Veszett fejsze című előadása kapcsán. A művészi teljesítmény azonban ezt az előítéletemet is lebontotta. Az Istenítéletet már pozitív előjelekkel vártam. Az előadást még 2008. decemberében láttam, és igen meggyőző volt. Amit a Veszett fejsze kapcsán Mohácsi keze nyomán nem láttam igazoltnak, most egyszerűen működött, és egy rendkívül sok rétegű, nagy ívű előadást élveztem végig.
Habár alapjában véve A képzelt beteget találtam jobbnak, nem lepet meg a zsűri döntése az idei POSzT végén. Az előadás minden bizonnyal sokat fejlődött, és a hírek szerint rendkívül jól időzített a pécsi társaság, és a Színházi Találkozó versenyelőadása sikerült eddig a legjobban, míg – a rendező véleménye szerint – A képzelt beteg nem volt hibátlan.
Ha számba vesszük még a szerintem nagyon pontos Az Ünnep című előadást, és a jó érdemjegyű Portugált, és a közepesnél jobb Koldusoperát, akkor azt kell mondanom, végre megmozdult valami Pécsett. Mi ennek az oka? Nem látok bele, teljesen kívülálló, egyszerű mezei néző vagyok, de véleményem ez van. A friss szellemiségű fiatal színészcsapat önmagába olyan vérátömlesztést jelentett a Társulatnak, hogy a régi gárda tagjai is komoly motivációt kaphattak tőlük. Rá kellett jönnöm, hogy alapjában véve nem a színészekkel volt baj. Egyszerűen kellett valaki, aki új színt hozott a Társulat életébe. Ez pedig egy olyan rendező lehetett csak, mint Mohácsi János és annak szerzőtársa és testvére, Mohácsi István. Az egyik hónapban végig néztem azokat, akik rendezőként Pécsett dolgoznak. Csak két név szerepelt: Balikó Tamás és Béres Attila. Más hónapokban a fiatal Funk Iván is feliratkozott erre a listára, akinek Ivanovja Kukorelly Endre beválogatása ellenére nagyon nem győzött meg, és állítólag A hazug sem jó. Csiszár Imre Ünnepje mondjuk jó, de ő sem az a formabont, új szellemű rendező, kívülről nézve. Nem vitatom Balikó Tamás és Béres Attila tehetségét, de – úgy gondolom – ha egy Társulat évek óta két-három rendezővel dolgozik együtt, előbb-utóbb belefásul. Elméletemet az is alátámasztja, hogy Mohácsi mindkét pécsi rendezése egyaránt közönség. És szakmai siker lett. Véleményem szerint, meg kellene próbálni olyan rendezőket Pécsre hozni, aki a szakmában is komoly hangot képviselnek, úgymint például Zsótér Sándor, aki rendszeresen vidéken is dolgozik, ezúttal Egerben. Tudom, hogy a pécsi Nemzeti az ország legrosszabbul finanszírozott teátruma, de nem minden pénzkérdés szerintem. Ráadásul – úgy gondolom – Mohácsi sem kap kevesebbet a munkájáért, mint más kaphatna.
A másik „örökös bajom” a repertoár sablonossága. Értem én azt, hogy a nézők nagy része a könnyebb zenés műsorokra megy be inkább, de nem hiszem el, hogy ugyanazokat a darabokat kell mindig váltogatni. Szerintem ezen feltételek között is lehetne bátrabban darabot választani. Egy vígjáték is lehet magasabb színtű előadás, mint amit Béres A hülyéjéből kihozott. Annak az előadásnak a puszta nevettetésen kívül semmi más célja nem volt. Persze a darab sem jó ott, de lehetséges, hogy egy vígjáték egyszerre szórakoztasson, és szellemileg erősítsen. Mindemellett szerintem a pécsi közönség is elbírna nagyobb művészi bátorságot. Egy bátrabb repertoár mellet nem lenne üresebb a nézőtér, szerintem.
A pécsi Társulat idén bebizonyította, hogy erőteljes művészeti teljesítményekre képes, ha megkapja a kellő szellemi közeget. Most a POSzT végén a pécsi színház megkapta erőfeszítése jutalmát is, és talán kellő önbizalmat is nyújt a jövőben a Társulatnak ez az elismerés. Bízok az elkezdett út folytatásának.

Két filmről

A hatvanas évek közepén, amikor a brit popzene a fénykorát élte, a BBC mindössze kétórányi rock’n’rollt játszott hetente. A kor fiatalságának életérzései és hallgatói igényi ennyivel azonban nem elégedtek meg, így napi 24 órás műsorral kalózrádió jött létre, amely a tengerről küldte rendszerellenes jeleit.
Az iskolából elbocsátott Carlt (Tom Sturridge) édesanyja (Emma Thompson) Quentinhez, a fiú nagybátyjához küldi, hogy a fiú életre szóló nevelésben részesüljön. Quentin (Bill Nighy) az Északi-tenger közepén horgonyzó Radió Rock főnöke. A hajón a rock DJ-k különc csapata népesíti be. A vezetőjük, a Báró (Philip Seymour Hoffman), az Amerikából kivándorolt nagydarab, megszállott rock istenség. A mögötte felsorakozó csapat tagjai még a kegyetlenül ironikus, testi adottságai ellenére női rajongók erdejében botorkáló Dave (Nick Frost), egyszerű Simon (Chris O’Dowd), a szerelmes, a csendes és rejtélyes szépfiú, Éjfél Márk (Tom Wisdom), Korai Bob, a hajnali műsor vezetője (Ralph Brown), Sötét Kevin (Tom Brooke) , aki tényleg sötét, Óránként John (Will Adamsdale) a hírolvasó, Angus „Félnóta” Nutsford (Rhys Darby).
Simon megtalálja álmai asszonyát, Eleanore-t (January Jones) és feleségül veszi a hajón, ám másnap az ara lelép. Gavin (Rhys Ifans), Britannia legjobb DJ-je visszatér Amerikai turnéjáról. Az erősítésnek csak a Báró nem örül. Az élet zajlik a hajón és azon kívül, ahol Dormandy miniszter (Kenenth Branagh) és elhivatott bérenclegénye (Jack Davenport), azon dolgozik, hogy a kalózrádiók mindörökre betiltásra kerüljenek. A nagy kavalkád végén a Rockhajó kénytelen odébb állni, ám a vízi csotrogány a menekülés közben megfeneklik. Mielőtt a vég bekövetkezne, rajongók ezrei eveznek a kedvencek megmentésére, mert a rock’n’roll sosem halhat meg.
Richard Curtis az Igazából szerelem sikerein felbuzdulva szeretett volna egy újabb szeletet szelni a siker tortájából, ám ezúttal csendes hümmögésre számíthat csak. A moziba mi azért tértünk be, hátha egy habkönnyű nyári kalandban lesz részünk, de csalódnunk kellett, holott a sikerhez minden rendelkezésre állt. Megannyi jó színész, akik teljesítik is azt, ami tőlük elvárható, a zene pedig adott, azzal semmi baj nincs. Curtis a forgatókönyvvel nem bíbelődött sokat, talán ott feneklik meg az egész film. Nincs meg benne az a lendület, amely elvárható lett volna. A Rockhajó ezért egyszer nézhető, ámde felejthető filmdarab lett, amely hamar elmerül a nyári uborkaszezon sekély vizében.

(Richard Curtis: Rockhajó)

Mr. Dunne általános iskola tanár egy külvárosi iskolában, ahol nem egyszerű dolog bármit is a diákok számára fogyaszthatóvá tenni. Mr. Dunne a dialektikával próbálkozik történelmet tanítani, érdekes dolgokat beszél a változásokról, az egymásnak feszülő ellentétekről és a fordulópontok fontosságáról, néha még a gyerekek is felfigyelnek arra, amit mond. Mr. Dunne emellett még kosárlabda edzői minőségben is a diákok rendelkezésére áll. Igazán jófej egy tanár, ám Mr. Dunne drogfüggő. Egy nap egyik tanítványa a vécében talál rá az öntudatát vesztett tanárra. Különös, hogy Mr. Dunne dialektikát oktat, de sokan vannak, akik arról beszélnek, amit nem tudnak megvalósítani.
Mr. Dunne (Ryan Gosling) és Drey (Shareeka Epps) között emberi kapcsolat bontakozik ki, amelyben a tanár minden igyekezete arra összpontosul, hogy segítsen egy börtönviselt báttyal megáldott lány helyzetén, és közben a lánynak kell a férfinak segíteni. A Fél Nelson tanár-diák, férfi-nő, felnőtt-gyerek, fekete-fehér ember ellentétpárok, kapcsolatok gyúródnak egybe, míg végül a folytonosan egymásba feszülő viszonyok meghozzák a változást, de teszik mindezt olyannyira csöndesen, hogy el sem hisszük, lehet erről a témáról Amerikában ennyire higgadtan, némán szólni. Figyelemre méltó független Tengerentúli alkotás a Fél Nelson, két remek színészi teljesítménnyel, viszont túl csöndes ahhoz, hogy nagy ívű karriert fusson be.

(Ryan Fleck: Fél Nelson)

(Képek: www.est.hu)

A IX. POSzT díjazottjai

A Szakmai zsűrí díjai:


Legjobb előadás:
Arthur Miller: Istenítélet Rendező: Mohácsi János Pécsi Nemzeti Színház

Legjobb rendezés:
Ascher Tamás
Julian Crouch-Phelim McDermott: Jógyerekek képeskönyve Örkény István Színház, Budapest – Művészetek Palotájaközös produkció, valamint
Makszim Gorkij: Barbárok Katona József Színház, Budapest

Legjobb női főszereplő:
Herczeg Adrienn
Arthur Miller: Istenítélet Pécsi Nemzeti Színház, valamint
Molière után: A képzelt beteg Pécsi Nemzeti Színház

Legjobb férfi főszereplő:
Gyabronka József
Bérháztörténetek 0.1 Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor, Budapest

Legjobb női epizódszereplő:
Börcsök Enikő
Tracy Letts: Augusztus Oklahomában Vígszínház, Budapest

Legjobb férfi epizódszereplő:
Pál András
Arthur Miller: Istenítélet Pécsi Nemzeti Színház, valamint
Molière után: A képzelt betegPécsi Nemzeti Színház

Legjobb díszlet:
Khell Zsolt
Arthur Miller: Istenítélet Pécsi Nemzeti Színház, valamint
Makszim Gorkij: Barbárok Katona József Színház, Budapest

Legjobb jelmez és maszk:
Nagy Fruzsina
Julian Crouch-Phelim McDermott: Jógyerekek képeskönyve Örkény István Színház, Budapest – Művészetek Palotája közös produkció

Különdíj a legígéretesebb színházi törekvésért:
a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor társulatnak

Különdíj a kiemelkedő dramaturgiáért:
Ungár Júlia
William Shakespeare: A velencei kalmár Gárdonyi Géza Színház, Eger

Különdíj a különleges zenei világ megteremtéséért:
Kovács Márton
Arthur Miller: Istenítélet Pécsi Nemzeti Színház, valamint
Molière után: A képzelt beteg Pécsi Nemzeti Színház

A MASZK Országos Színészegyesület Színész zsűri díjai

Legjobb férfi alakítás:
Trill Zsolt
Mihail Ugarov: Oblom-off Csokonai Színház, Debrecen

Legjobb női alakítás:
Nagy Mari
Botho Strauß: A park Nemzeti Színház, Budapest

A Fidelio Est díjai:

Legjobb 30 év alatti színésznő:
Tenki Réka
Makszim Gorkij: Barbárok Katona József Színház, Budapest

Legjobb 30 év alatti színész:
Pálfi Ervin
Háy János: A Gézagyerek Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat

A Közönségzsűri díja:

Mihail Ugarov: Oblom-off Rendező: Andrzej Bubien Csokonai Színház, Debrecen

A Thália Színház Rivalda díja:

Háy János: A Gézagyerek Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat

William Shakespeare: A velencei kalmár Gárdonyi Géza Színház, Eger

(képek: www.poszt.com; Simarafoto; FoTóth)