2009. január 26., hétfő

40. Magyar Filmszemle; 2009. január 27.-február 3.


Holnap indul útjára a 40. Magyar Filmszemle, a játékfilm kategóriában a következő versenyfilmek csapnak össze:


  • 1 rendezte: Pater Sparrow

  • 9 ½ randi rendezte: Sas Tamás

  • A hetedik kör rendezte: Sopsits Árpád

  • Adás rendezte: Vranik Roland

  • Apaföld rendezte: Nagy Viktor Oszkár

  • Intim fejlövés rendezte: Szajki Péter

  • Juliette rendezte: Szirtes András

  • Kaméleon rendezte: Goda Krisztina

  • Majdnem szűz rendezte: Bacsó Péter

  • Mázli rendezte: Keményffy Tamás

  • Nem vagyok a barátod rendezte: Pálfi György

  • Papírrepülők rendezte: Szabó Simon

  • Pinprick rendezte: Daniel Young

  • Príma primavéra rendezte: Edelényi János

  • Tréfa rendezte: Gárdos Péter

  • Utolsó idők rendezte: Mátyássy Áron

  • Vadlány Boszorkánykör rendezte: Zsigmond Dezső

  • Valami Amerika 2. rendezte: Herendi Gábor



A Filmszemle zsűri tagjai:


Mészáros Márta (elnök) (filmrendező, forgatókönyvíró)


1931. szeptember 19-én született Kispesten. 1954-56 között a moszkvai Össz-szövetségi Filmfőiskolán végzett rendező-szakon. 1958-ig a bukaresti Alexandru Sahia stúdió dokumentumfilm-rendezője, majd 1968-tól a Mafilm rendezője. „Napló"-sorozatának darabjai önéletrajzi ihletettségűek. Filmjeiben elsősorban a női lélek szemszögéből, szociografikus egyszerűséggel ábrázolja a társadalmi és történelmi valóságot. Ezzel a jellegzetes tematikával és filmstílussal a hetvenes évek közepétől kezdve külföldön is az egyik legismertebb magyar rendezővé vált. Érdemes művész (1985), Kossuth-díjas (1990), a Magyar Mozgókép Mestere (2004).


Ragályi Elemér (operatőr, filmrendező, forgatókönyvíró)


1939. április. 18-án született Budapesten. 1967-ben végzett operatőr szakon. Az ún. „Illés-iskola" egyik stílusteremtő alakja; improvizatív, flexibilis kézikamerázása, egyedi, karakterfestő világítástechnikája révén vált nemzetközileg is elismertté a hetvenes években. Több, mint száz magyar- és külföldi filmet fényképezett. Zolnay Pál, Sándor Pál, Gazdag Gyula, Elek Judit állandó alkotótársa, de sokat dolgozott Rózsa Jánossal, Grunwalsky Ferenccel, András Ferenccel, Gazdag Gyulával, Kovács Andrással, Révész Györggyel, Szomjas Györggyel is. Az általa fényképezett svájci A reménység útja c. film Oscar-díjat nyert. Két filmet is rendezett (Csudafilm, 2005, Nincs kegyelem, 2007). Balázs Béla-díjas (1974), kiváló művész (1985), Kossuth-díjas (1991).


Zsigmond Vilmos (operatőr, filmrendező)


1930. június 16-án született Szegeden. Illés György tanítványaként végzett operatőr szakon, 1955-ben. 1956-ban, a forradalom idején felvételeket készített, majd ezek bizonyos részleteivel Amerikába emigrált. Ott először fotózott, majd rövidfilmeket készített. A hetvenes évektől a világ legnagyobbjaival, Scorsese-val, Spielberggel, Ciminóval, Brian di palmával, Jack Nicholsonnal dolgozhatott. A Hamadik típusú találkozások fényképezésért Oscar-díjat nyert (1977). Munkáit precizitás, költői fénykezelés, virtuóz kameramozgatás jellemzi. Magyar-izraelli koprodukcióban rendezett is (A tékozló apa, 1991)


Hartyándi Jenő (filmrendező, operatőr, kulturális menedzser)


1956. március 13-án született Győrben. Számos dokumentum- és kísérleti film rendezője, operatőre. A Médiawawe Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány alapító és vezetőségi tagja, amely 1991-től rendezi a Fényírók Fesztiválját (Another Connection). 1992 óta a Magyar Független Film- és Videoszövetség elnökségi tagja. Czabán Györggyel együtt alternatív kulturális csoportok szövetségének létrehozását szorgalmazta (Ravazdi Kerekasztal) 1995-ben.


Tolvaly Ferenc (média-menedzser, filmrendező, író)


1957. április 12-én született Erdélyben. 1974-től Németországban nevelkedett, közgazdasági egyetemet filmfőiskolát végzett és Münchenben. A rendszerváltás idején Magyarországra települve reklámügynökséget alapított, 1992 óta az induló TV2 vezérigazgatója, majd elnöke lett. Erről az állásáról 2002-ben mondott le. Jelenleg az Első Európai Befektetési és Fejlesztési Zrt vezérigazgatója. Sorra jelennek meg regényei (Al Camino, az Út (2005, Tibetben a lélek, 2006, Boszporusz felett a híd, 2007), amelyekből film is készült.



forrás: http://www.magyarfilmszemle.hu


2009. január 24., szombat

Don Winslow: Drogháború; Agave Kiadó, Budapest, 2008


Don Winslow könyve, az Agave Kiadó gondozásában megjelent Drogháború, a kötet vaskosságát és a cím tényszerű egyszerűségét tekintve teljesen közömbös volt sokáig számomra, sőt inkább taszított a téma dokumentumszagúsága, előítéleteimet a fülszöveg kategorikus, tömör szókimondása sem bontotta le. Érdeklődésemet aztán a sok hírfoszlány és megannyi dicséretáradat keltette fel. Úgy gondoltam, ezt nekem is el kell olvasnom. Ráállt az agyam, innen már nem volt menekvés. Előítéleteim levetkezése végül egy izgalmas könyvélmény jutalmát hozta el számomra.
A főképp Dél-Amerika államaiban játszódó saga harmincévnyi intervallumot fog át a mexikói drogkartellek ellen folytatott háborúból. Érdekfeszítő és rendkívül izgalmas képet kapunk a drog mocskos világáról, a maffia, a kartell, a politika, az egyház viszonyrendszeréről. A terjedelmes regény sava-borsát az adja, hogy nem egyetlen magányos nyomozó vállára helyezi a főhős nyomasztó szerepét, hanem mindjárt öt, a történetben meghatározó szerepet játszó, különböző oldalakon álló, más és más érdek orientáltságú szereplőt helyez a regény középpontba, és köréjük számos nagyobb és kisebb jelentőségű mellékszereplőt állít.
A térség emblematikus korszakát tehát egy drogellenes ügynök (Art Keller), egy drogbáró (Ádan Barrera), egy kurva (Nora Hayden), egy bérgyilkos (Sean Callan) és egy pap (Juan Parada) szemén keresztül ismerjük meg. Winslow részletesen felépített és kellően motivált karakterekkel dolgozik, és ettől lesz a Drogháború különösen feszes ritmusú olvasmány, amely nem engedi az olvasóját lankadni. Jómagam a fárasztó hétköznapok esti óráiban faltam a könyvet, lecsípve az éjszakai pihenésre szánt időből. Másnapra, harmadnapra még fáradtabb lettem, de nem bántam, mert jól esett olvasni a könyvet. Mondom ezt annak ellenére, hogy a történetben előrehaladva a vér, a mocsok, a kétségbeesett árulás egyre több és több lesz, amely egyre jobban nyomasztja még az olyan edzett olvasót is, akit némi erőszak alapjában véve nem zökkenti ki nyugodt, békés idilljéből. A történet végére már a legrosszabb végkifejletre is felkészül az olvasó, rátalálva a történetben rejlő kőkemény balladisztikus atmoszférára, azonban Winslow úgy kegyelmez meg olvasójának egy heppiend formájában, hogy nem hallgatja el a mindenki előtt nyilvánvalóan ismert tényt sem, hogy ennek a történetnek sosem lehet vége.
Winslow hajmeresztő akciókat, kegyetlen kivégzéséket, arcátlan árulásokat adagol folyamatosan az olvasónak, nem köntörfalaz, nem mismásol, brutálisan kimond mindent, és teszi mindezt úgy, hogy a hatásvadászat egyetlen pillanatban sem érhető tetten. A Drogháború semmiképpen sem nevezhető kordokumentumnak, abban a tekintetben, hogy a valóban ott és akkor megtörténtet veti papírra, ugyanakkor autentikusságát a valósághoz való közelsége adja. Mexikó, Nicaragua, San Diego, Hongkong, New York (Pokol konyhája) a történelem máig élő szereplői, ahol – ha nem is a könyvben név szerint szereplők – ahhoz hasonlóan forgatják fel e térség világát, az érintettek hasonló ádáz dühvel feszülnek egymásnak a mai napig, mint ahogy az a könyvben szerepel.
Don Winslow könyve rendkívül izgalmas akciódráma, ami azt az ellentmondást hordozza magában, hogy legalábbis annyira szórakoztatja olvasóját, mint amennyire elszörnyedésre készteti.
Végül álljon itt némi kritikai észrevétel az általam Magyarország talán legjobb könyvkiadójának tartott Agave Kiadó felé: Érthetetlen számomra a regény címválasztása. Miért pont a semmitmondó, üres Drogháborúra esett a választás, amikor az eredeti cím (The Power of the Dog) tükörfordítása (A kutyák hatalma) azt a gyönyörű metaforája rejti magában, ami jól jellemzi a könyvben bemutatott világ működési mechanizmusát, ráadásul ez a metafora gyönyörűen ki van bontva a regény elején. A másik észrevételem a könyv lektorálásának szól. A könyv nagy terjedelme sem adhat kelő magyarázatot arra a bosszantó trehányságra, amely a számos elírási és elütési hiba mutat. Muszáj ennél sokkal igényesebbnek lennie egy kiadónak. Nyílván a megjelenési határidő sürgető parancsszava váltja ki olykor ezeket a hibákat. Nem megbocsájthatatlan bűn ez, hanem kellő figyelemmel elkerülhető szépséghiba.

2009. január 23., péntek

oscar-díj 2009. jelöltek listája

2009- január 22. napján bejelentették a 81. oscar-díjátadó ünnepség jelöltjei.

Íme a lista:

The Curious Case of Benjamin Button

Academy of Motion Picture Arts and Sciences
- NOMINATIONS BY CATEGORY - 81ST AWARDS -


Performance by an actor in a leading role

- Richard Jenkins in "The Visitor" (Overture Films)
- Frank Langella in "Frost/Nixon" (Universal)
- Sean Penn in "Milk" (Focus Features)
- Brad Pitt in "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
- Mickey Rourke in "The Wrestler" (Fox Searchlight)

Performance by an actor in a supporting role

- Josh Brolin in "Milk" (Focus Features)
- Robert Downey Jr. in "Tropic Thunder" (DreamWorks, Distributed by DreamWorks/Paramount)
- Philip Seymour Hoffman in "Doubt" (Miramax)
- Heath Ledger in "The Dark Knight" (Warner Bros.)
- Michael Shannon in "Revolutionary Road" (DreamWorks, Distributed by Paramount Vantage)

Performance by an actress in a leading role

- Anne Hathaway in "Rachel Getting Married" (Sony Pictures Classics)
- Angelina Jolie in "Changeling" (Universal)
- Melissa Leo in "Frozen River" (Sony Pictures Classics)
- Meryl Streep in "Doubt" (Miramax)
- Kate Winslet in "The Reader" (The Weinstein Company)

Performance by an actress in a supporting role

- Amy Adams in "Doubt" (Miramax)
- Penélope Cruz in "Vicky Cristina Barcelona" (The Weinstein Company)
- Viola Davis in "Doubt" (Miramax)
- Taraji P. Henson in "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
- Marisa Tomei in "The Wrestler" (Fox Searchlight)


Best animated feature film of the year

- "Bolt" (Walt Disney)
Chris Williams and Byron Howard
- "Kung Fu Panda" (DreamWorks Animation, Distributed by Paramount)
John Stevenson and Mark Osborne
- "WALL-E" (Walt Disney)
Andrew Stanton

Achievement in art direction

- "Changeling" (Universal)
Art Direction: James J. MurakamiSet Decoration: Gary Fettis
- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Art Direction: Donald Graham BurtSet Decoration: Victor J. Zolfo
- "The Dark Knight" (Warner Bros.)
Art Direction: Nathan CrowleySet Decoration: Peter Lando
- "The Duchess" (Paramount Vantage, Pathé and BBC Films)
Art Direction: Michael CarlinSet Decoration: Rebecca Alleway
- "Revolutionary Road" (DreamWorks, Distributed by Paramount Vantage)
Art Direction: Kristi ZeaSet Decoration: Debra Schutt

Achievement in cinematography

- "Changeling" (Universal)
Tom Stern
- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Claudio Miranda
- "The Dark Knight" (Warner Bros.)
Wally Pfister
- "The Reader" (The Weinstein Company)
Chris Menges and Roger Deakins
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Anthony Dod Mantle

Achievement in costume design

- "Australia" (20th Century Fox)
Catherine Martin
- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Jacqueline West
- "The Duchess" (Paramount Vantage, Pathé and BBC Films)
Michael O'Connor
- "Milk" (Focus Features)
Danny Glicker
- "Revolutionary Road" (DreamWorks, Distributed by Paramount Vantage)
Albert Wolsky

Frost/Nixon



Achievement in directing

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
David Fincher
- "Frost/Nixon" (Universal)
Ron Howard
- "Milk" (Focus Features)
Gus Van Sant
- "The Reader" (The Weinstein Company)
Stephen Daldry
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Danny Boyle

Best documentary feature

- "The Betrayal (Nerakhoon)" (Cinema Guild)A Pandinlao Films Production
Ellen Kuras and Thavisouk Phrasavath
- "Encounters at the End of the World" (THINKFilm and Image Entertainment)A Creative Differences Production
Werner Herzog and Henry Kaiser
- "The Garden"A Black Valley Films Production
Scott Hamilton Kennedy
- "Man on Wire" (Magnolia Pictures)A Wall to Wall Production
James Marsh and Simon Chinn
- "Trouble the Water" (Zeitgeist Films)An Elsewhere Films Production
Tia Lessin and Carl Deal

Best documentary short subject

- "The Conscience of Nhem En"A Farallon Films Production
Steven Okazaki
- "The Final Inch"A Vermilion Films Production
Irene Taylor Brodsky and Tom Grant
- "Smile Pinki"A Principe Production
Megan Mylan
- "The Witness - From the Balcony of Room 306"A Rock Paper Scissors Production
Adam Pertofsky and Margaret Hyde

Achievement in film editing

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Kirk Baxter and Angus Wall
- "The Dark Knight" (Warner Bros.)
Lee Smith
- "Frost/Nixon" (Universal)
Mike Hill and Dan Hanley
- "Milk" (Focus Features)
Elliot Graham
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Chris Dickens

Best foreign language film of the year

- "The Baader Meinhof Complex" A Constantin Film Production - Germany
- "The Class" (Sony Pictures Classics) A Haut et Court Production - France
- "Departures" (Regent Releasing) A Departures Film Partners Production - Japan
- "Revanche" (Janus Films) A Prisma Film/Fernseh Production - Austria
- "Waltz with Bashir" (Sony Pictures Classics) A Bridgit Folman Film Gang Production - Israel

Achievement in makeup

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Greg Cannom
- "The Dark Knight" (Warner Bros.)
John Caglione, Jr. and Conor O'Sullivan
- "Hellboy II: The Golden Army" (Universal)
Mike Elizalde and Thom Floutz

Achievement in music written for motion pictures (Original score)

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Alexandre Desplat
- "Defiance" (Paramount Vantage)
James Newton Howard
- "Milk" (Focus Features)
Danny Elfman
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
A.R. Rahman
- "WALL-E" (Walt Disney)
Thomas Newman

Achievement in music written for motion pictures (Original song)

- "Down to Earth" from "WALL-E" (Walt Disney)
Music by Peter Gabriel and Thomas NewmanLyric by Peter Gabriel
- "Jai Ho" from "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Music by A.R. RahmanLyric by Gulzar
- "O Saya" from "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Music and Lyric by A.R. Rahman and Maya Arulpragasam

Milk

Best motion picture of the year

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)A Kennedy/Marshall Production
Kathleen Kennedy, Frank Marshall and Ceán Chaffin, Producers
- "Frost/Nixon" (Universal)A Universal Pictures, Imagine Entertainment and Working Title Production
Brian Grazer, Ron Howard and Eric Fellner, Producers
- "Milk" (Focus Features)A Groundswell and Jinks/Cohen Company Production
Dan Jinks and Bruce Cohen, Producers
- "The Reader" (The Weinstein Company)A Mirage Enterprises and Neunte Babelsberg Film GmbH Production
Nominees to be determined
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)A Celador Films Production
Christian Colson, Producer

Best animated short film

- "La Maison en Petits Cubes"A Robot Communications Production
Kunio Kato
- "Lavatory - Lovestory"A Melnitsa Animation Studio and CTB Film Company Production
Konstantin Bronzit
- "Oktapodi" (Talantis Films)A Gobelins, L'école de l'image Production
Emud Mokhberi and Thierry Marchand
- "Presto" (Walt Disney)A Pixar Animation Studios Production
Doug Sweetland
- "This Way Up"A Nexus Production
Alan Smith and Adam Foulkes

Best live action short film

- "Auf der Strecke (On the Line)" (Hamburg Shortfilmagency)An Academy of Media Arts Cologne Production
Reto Caffi
- "Manon on the Asphalt" (La Luna Productions)A La Luna Production
Elizabeth Marre and Olivier Pont
- "New Boy" (Network Ireland Television)A Zanzibar Films Production
Steph Green and Tamara Anghie
- "The Pig"An M & M Production
Tivi Magnusson and Dorte Høgh
- "Spielzeugland (Toyland)"A Mephisto Film Production
Jochen Alexander Freydank

Achievement in sound editing

- "The Dark Knight" (Warner Bros.)
Richard King
- "Iron Man" (Paramount and Marvel Entertainment)
Frank Eulner and Christopher Boyes
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Tom Sayers
- "WALL-E" (Walt Disney)
Ben Burtt and Matthew Wood
- "Wanted" (Universal)
Wylie Stateman

Achievement in sound mixing

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
David Parker, Michael Semanick, Ren Klyce and Mark Weingarten
- "The Dark Knight" (Warner Bros.)
Lora Hirschberg, Gary Rizzo and Ed Novick
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Ian Tapp, Richard Pryke and Resul Pookutty
- "WALL-E" (Walt Disney)
Tom Myers, Michael Semanick and Ben Burtt
- "Wanted" (Universal)
Chris Jenkins, Frank A. Montaño and Petr Forejt

Achievement in visual effects

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Eric Barba, Steve Preeg, Burt Dalton and Craig Barron
- "The Dark Knight" (Warner Bros.)
Nick Davis, Chris Corbould, Tim Webber and Paul Franklin
- "Iron Man" (Paramount and Marvel Entertainment)
John Nelson, Ben Snow, Dan Sudick and Shane Mahan

Adapted screenplay

- "The Curious Case of Benjamin Button" (Paramount and Warner Bros.)
Screenplay by Eric RothScreen story by Eric Roth and Robin Swicord
- "Doubt" (Miramax)
Written by John Patrick Shanley
- "Frost/Nixon" (Universal)
Screenplay by Peter Morgan
- "The Reader" (The Weinstein Company)
Screenplay by David Hare
- "Slumdog Millionaire" (Fox Searchlight)
Screenplay by Simon Beaufoy

Original screenplay

- "Frozen River" (Sony Pictures Classics)
Written by Courtney Hunt
- "Happy-Go-Lucky" (Miramax)
Written by Mike Leigh
- "In Bruges" (Focus Features)
Written by Martin McDonagh
- "Milk" (Focus Features)
Written by Dustin Lance Black
- "WALL-E" (Walt Disney)
Screenplay by Andrew Stanton, Jim ReardonOriginal story by Andrew Stanton, Pete Docter

The Reader

Academy of Motion Picture Arts and Sciences
- MOTION PICTURE NOMINATIONS - 81ST AWARDS -
- FEATURE FILMS WITH TWO OR MORE NOMINATIONS -
(This list does not include Short Films or Documentary Short Subjects.)


"The Curious Case of Benjamin Button" Paramount and Warner Bros. 13

"Slumdog Millionaire" Fox Searchlight 10

"The Dark Knight" Warner Bros. 8

"Milk" Focus Features 8

"WALL-E" Walt Disney 6

"Doubt" Miramax 5

"Frost/Nixon" Universal 5

"The Reader" The Weinstein Company 5

"Changeling" Universal 3

"Revolutionary Road" DreamWorks, Distributed by Paramount Vantage 3

"The Duchess" Paramount Vantage, Pathé and BBC Films 2

"Frozen River" Sony Pictures Classics 2

"Iron Man" Paramount and Marvel Entertainment 2

"Wanted" Universal 2

"The Wrestler" Fox Searchlight 2


Slumdog Millionaire


(képek: http://www.oscar.com/)

2009. január 15., csütörtök

Cserna-Szabó András: Puszibolt; Magvető, Budapest, 2008


„Hogy boldogok-e errefelé az emberek? Halovány fogalmam sincsen.” Ezekkel a szavakkal kezdi Cserna-Szabó András legújabb kötetét, a Pusziboltot. Cserna-Szabó művének szereplői egy meghatározatlan kisvárosban élnek, halnak, szeretnek, gyűlölnek, mindannyian a maguk módján keresik a boldogságot, olykor megtalálják, olykor elveszítik, a puszibolt hol bezár, hol kinyit, és e nagy keresésben folyton-folyvást groteszk és fantasztikus helyzetekbe kerülnek. „Ez a könyv a boldogságról szól” - olvasható a fülszövegen is. Valóban itt mindenki kap valamit a pusziboltban, néha megértő léleksimogatást, olykor jó kiméretezett nyaklevest.
A város neve ismeretlen, valahol Magyarországon vagyunk, de azon belül éppúgy egy városkában vagy egy faluban is tartózkodhatunk. A kor sem meghatározott, a közelmúlt, a jelen, a közeljövő is szóba jöhet. Viszonylag időtlen és területileg megfogalmazhatatlan tájon gázolunk, ahol minden egyes embernek megvan a saját története, és alig várja azt, hogy ezt elbeszélhesse. Cserna-Szabó András, aki terjedelmes étlapját magával hozta a Levin körútról, pedig kész a mesélésre. A szórakoztató történetekből sok mindent kapunk, életbölcsességeket, vérbő filozófiát, a világ rendjét, néhány keresetlen szó csomagolásában.
A Puszibolt műfaji besorolása számomra eldönthetetlen, regény vagy novellafüzér? A novellafüzérnél erősebb kohéziót mutat a szöveg, hiszen a mű egyes szereplő vissza-visszatérnek, azonban a mű nem áll össze valódi egésszé. A szerző ugyanakkor valóban koherens világot teremtett, de az egyes történetek önálló életre képesek, mint ahogy a kisvárosi hír, a duma, a pletyka is önálló utakon jár, amelyek azonban egymásba szövik az egyes történeteket.
A narrátor személye nem derül ki, talán az utolsó fejezetben kaphatunk erre választ, de nem egyértelmű, hogy egy személy a mesélő, vagy maga a szájhagyomány (talán inkább az utóbbira tenném le a voksomat). Mint minden rövid történetekre szabdalt mű, a Puszibolt sem tartalmaz egységes színvonalú sztorikat, de talán nem is ez adja Cserna-Szabó András könyvének a velejét. A Puszibolt érdekes kevercs, egyrészről eszembe juttatja Grecsó Krisztián Pletykaanyuját (pedig azt még nem sikerült teljes terjedelmében magamévá tennem), illetve Móricz és Krúdy alakja is ott settenkedik a mesélő háta mögött. Cserna-Szabó András szerencsére nem tartozik azon kortárs magyar írók sorába, akiket a magyar kortárs posztmodern próza emelt a piedesztálra (Kukorelly, Nádas, Esterházy, Garaczi, stb.) Cserna-Szabó szeret mesélni, történetekbe fojtja grafomániáját, és nekem ez tetszik. Bár nem akarok párhuzamot vonni köztük, de a Puszibolttal Cserna-Szabó nagyon közel került Darvasi László mágikus prózájához is, hisz ki hallott már korábban a vadász macifeleségéről, a legyekkel szexelő úrról, a kisváros különös 23 szobráról, az öngyilkosságot serkentő kézifegyverről, a kannibál végtagok nélkül élő férfiakról, és így tovább.
Cserna-Szabó András hatodik kötetében sok jól megrajzolt figura van (mennyi fantáziadús név!), sok szellemes jelenet, a teremtett világ mégis mintha széttartana kissé. A szerző nem szűkölködik a mondanivalóban, az eszköztárát zabolátlanul szabadon engedi, a kevesebb olykor több lett volna. No de nem kényeskedem, hisz élvezetes próza Cserna-Szabóé, és ez a legfontosabb, ami elmondható.

2009. január 14., szerda

Kurt Weill-Bertolt Brecht: Koldusopera; Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínház; rendező: Béres Attila


A Londoni Soho legmélyén Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Jonathan Jeremiah Peachum, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát, a koldusok királya azonban bosszút áll a bandavezéren lánya elcsábításáért. A Koldusoperában a viktoránus Anglia alvilága elevenedik meg, ahol minden eladó és mindennek pénzben meghatározható ára van. Becsület nincs, a barátság hamis, a szerelem múlandó. Kurt Weill és Bertolt Brecht három garasos operája közismert és közkedvelt mű, ám témája ma is égetően aktuális. A nagyvárosi mocsok, a bandavezérek, cégvezetők, banditák és rendőrfőnökök cimborásága által meghatározott világ ma is ismerősen cseng. Szerencsére, a pécsi Társulat előadásában a brechti mű nem túl bonyolult mondanivalója nem szájbarágós, nem a néző arcába magyarázott komolykodás, hanem burleszkszerű komédia.
Béres Attila koncepcióját külön dicséret illeti, hisz megteremtette a mozit a színházban. Horesnyi Balázs által létrehozott színpadi képnek teteje van, így szélesvásznú perspektívában látjuk a szereplőket. A jelenteket összekötő vászonra vetített szövegek a némafilm korszakába repítik vissza a nézőt, amely nem ma volt (párszor meg-megszakad a filmtekercs).
A Társulat jól muzsikál együtt ismét, árnyalatnyi különbségek vannak csak. Számomra kellemes meglepetés volt Ottlik Ádám fajsúlyos jelenléte. Most először láttam igazán jónak, eddig nálam szinte csak a híréből élt. Köles Ferencet végre főszerepben láthattam. Nagyon kellett ez már neki, hiszen – szerintem – Ő az egyik legkiegyensúlyozottabb színvonalon játszó színész ma Pécsett. Pál András szokás szerint hozza a kisugárzásában is benne rejlő komikumot (szerencsére az Istenítéletben már láthattam a komikum és a dráma kettősét is megcsillanni játékába, kíváncsian várom Az ünnep Christianját tőle). Győrfi Anna Liza Minellire emlékeztető figurája, illetve Darabont Mikold Lucyje is nagyon jó formában volt. Vidákovics Szláven, Ujláb Tamás, Urbán Tibor, Zayzon Zsolt, Józsa Richárd, Pál András hatosfogata igazi burleszk bohócok baráti köre (Zayzonnak külön jót tett, hogy ezúttal nem a főszerepet kellett elvinni a hátán, mozgása, mimikája jól működött, beszédében viszont megint ugyanazt hallottam, mint korábban – mintha nem tudna kilépni önmaga árnyékából, egyre többször érzem ezt). Szikszai Rémusz számomra még mindig a Mulatság B legényének súlyos skatulyáját hordozza a vállán, bár a Pécsi Szabadtéri Játékok keretében bemutatott Sárosi darabban, a Gyilkos etűdökben megmutatta, hogy a Mulatságon kívül is van élet. Olyan zenés darabban, mint a Koldusopera viszont nem hatott rám olyan intenzitással, mint az említett kamaradarabokban. A nagyobb térben mintha nem érvényesül olyan jól orgánuma mint a művelődési házak zsúfolt atmoszférájában. Aki egyre jobb és jobb, az Herczeg Adrienn. Az utóbbi időkben róla vagyok kénytelen a legtöbbet áradozni. Nem tudok fogást találni a játékán (na nem mintha akarnék). Remélem még sokáig élvezhetjük Pécsett a színpadi jelenlétét. Végül Märcz Fruzsina játékát szeretném még kiemelni, aki már az Istenítélet Abigail Williamseként lenyűgözött, de Sawky Towder rövid szerepében is minden mozdulatában zseniális. Az hogy összhatásában nem nyűgözött igazán le a Koldusopera című előadás, az műfaji ízlésem sajátja. A zenés darabokat (musical, opera, operett) kevésbé szeretem, ám elismerem, hogy érdemes volt ismét megnézni a pécsi Társulatot.

(fotók: Körtvélyesi László - www.pnsz.hu)

A-kategóriásnak minősített filmfesztiválok 2008. évi fődíjas filmjei

A rendezvény a FIAPF - Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége által A-kategóriásnak minősített "filmfesztivál játékfilm-versennyel".

2008

58. Berlin Internationale Filmfestspiele (07-17/02/2008)
Golden Bear for the Best Film
Tropa de elite / The Elite Squad
By José Padilha (Brazil)

61. Cannes Film Festival (14-25/05/2008)
Golden Palm for the Best Film
Entre Les Murs / The Class
By Laurent Cantet (France)

11. Sanghaj International Film Festival (14-22/06/2008)
Golden Goblet for the Best film
Mukha
By Vladimir Kott (Russia)

30. Moscow International Film Festival (19-28/06/2008)
Golden St. George for the Best film

Be hamin sadegi / As Simple As That
By Reza Mir Karimi (Iran)

43. Karlovy Vary International Film Festival (04-12/07/2008)
Crystal Globe for the Best film
Frygtelig Lykkelig / Terribly Happy
By Henrik Ruben Genz (Denmark)

61. Festival del Film Locarno (06-16/08/2008)
Golden Leopard for the Best film
Parque vía
By Enrique Rivero (Mexico)

32. Montreal World Film Festival (21/08-01/09/2008)
Grand prix of the Americas for the Best film
Okurbito / Departures
By Yojiro Takita (Japan)

65. La Biennale di Venezia (27/08-06/09/2008)
Golden Lion for the Best film
The Wrestler
By Darren Aronofsky (USA)

56. Festival Internacional de Cine de Donostia-San Sebastian (18-27/09/2008)
Golden Shell for the Best film
Pandoranin Kutusu / Pandora’s Box
By Yesim Ustaoglu (Turkey-France-Germany-Belgium)

21. Tokyo International Film Festival (18-26/10/2008)
Tokyo Sakura Grand Prix for the Best film
Tulpan
By Sergey Dvortsevoy (Russian)

23. Festival Internacional de Cine de Mar del Plata (06-16/11/2008)
Golden Astor for the Best film

Aruitemo aruitemo / Still Walking
By Hirokazu Kore-eda (Japan)

32. Cairo International Film Festival (18-28/11/2008)
Golden Pyramid for the Best film

Retorno a Hansala / Return to Hansala
By Chus Gutíérrez (Spain)

2009. január 13., kedd

66. alkalommal osztották ki a Golden Globe-díjakat

Cecil B. DeMille Award
Steven Spielberg

Best Motion Picture - Drama
Slumdog Millionaire
Fox Searchlight Pictures and Warner Bros.; Fox Searchlight Pictures and Warner Bros.

Best Performance by an Actress in a Motion Picture - Drama
Kate Winslet – Revolutionary Road

Best Performance by an Actor in a Motion Picture - Drama
Mickey Rourke – The Wrestler

Best Motion Picture - Musical Or Comedy
Vicky Cristina Barcelona
Mediapro; The Weinstein Company

Best Performance by an Actress in a Motion Picture - Musical or Comedy
Sally Hawkins – Happy-Go-Lucky

Best Performance by an Actor in a Motion Picture - Musical Or Comedy
Colin Farrell – In Bruges

Best Performance by an Actress In A Supporting Role in a Motion Picture
Kate Winslet – The Reader

Best Performance by an Actor In A Supporting Role in a Motion Picture
Heath Ledger – The Dark Knight

Best Animated Feature Film
Wall-E
Walt Disney Pictures and Pixar Animation Studios; Walt Disney Studios Motion Pictures

Best Foreign Language Film
Waltz With Bashir (Israel)
The Country of IsraelBridgit Folman Film Gang/Les Films D'Ici/Razor Films/Arte France/ITVS International; Sony Pictures Classics

Best Director - Motion Picture
Danny Boyle – Slumdog Millionaire

Best Screenplay - Motion Picture
Slumdog Millionaire – Written by Simon Beaufoy

Best Original Score - Motion Picture
Slumdog Millionaire – Composed by A. R. Rahman

Best Original Song - Motion Picture
"The Wrestler" – The Wrestler;
Music & Lyrics By: Bruce Springsteen

Best Television Series - Drama
Mad Men
(AMC) Lionsgate

Best Performance by an Actress In A Television Series - Drama
Anna Paquin – True Blood (HBO)

Best Performance by an Actor In A Television Series - Drama
Gabriel Byrne – In Treatment (HBO)

Best Television Series - Musical Or Comedy
30 Rock
(NBC) Universal Media Studios in association with Broadway Video and Little Stranger Inc.

Best Performance by an Actress In A Television Series - Musical Or Comedy
Tina Fey – 30 Rock (NBC)

Best Performance by an Actor In A Television Series - Musical Or Comedy
Alec Baldwin – 30 Rock (NBC)

Best Mini-Series Or Motion Picture Made for Television
John Adams (HBO) Playtone in association with HBO Films

Best Performance by an Actress In A Mini-series or Motion Picture Made for Television
Laura Linney – John Adams (HBO)

Best Performance by an Actor in a Mini-Series or Motion Picture Made for Television
Paul Giamatti – John Adams (HBO)

Best Performance by an Actress in a Supporting Role in a Series, Mini-Series or Motion Picture Made for Television
Laura Dern – Recount (HBO)

Best Performance by an Actor in a Supporting Role in a Series, Mini-Series or Motion Picture Made for Television
Tom Wilkinson – John Adams (HBO)

Több mint játék


A nyomornegyedből jött fiú elnyeri Élete Szerelme Szívét. Danny Boyle (Trainspotting, 28 nappal később) és Loveleen Tandan közös munkáját így lehetne egy mondatban összefoglalni. A Slumdog Millionaire azonban nem egyszerű bollywoodi love story, hanem tökéletesen kivitelezetett műfaji kevercs: a románc mellett a súlyos melodráma, az izgalmas thriller, a road movie elemei is megjelennek a filmben, amely egyben a finom humor és dokumentarista játékfilm jegyeit is magában hordozza, és egyben kiváló zenés mű is.
Jamal Malik, a Magyarországon is egykor népszerű Legyen Ön is Milliomos! című televíziós játék indiai változatában, már 10 millió rúpiát megnyert, de a 20 milliós kérdés előtt – persze – felhangzik a műsor végét jelentő dudaszó. A fiút csalás vádjával letartóztatják, hiszen csak ez lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy egy tanulatlan fiatalember valamennyi kérdésre tudja a választ. Előtte még soha senkinek sem sikerült ez a mutatvány. A film egy durva kínzás jelenetével indul, és nem gondolná az ember, hogy mi következik ezután. A televíziós hírnév ugyanis az Égieknek köszönhető, Jamal nem húsz millió rúpiát tesz kockára, hanem boldogságát, szerelmét. A film több (összesen három) síkon mutatja be Jamal történetét. Vikas Swarup regényének és Simon Beaufoy kiváló forgatókönyvének köszönhetően, a televíziós stúdióban izgalmas vetélkedőnek lehetünk szemtanúi, miközben a rendőrségi fogdában, gyanúsítottként történő kihallgatása során Jamal összefoglalja életét meghatározó eseményeit (ezeket flashback formájában kapjuk meg), amelyekben benne rejlik minden válasz. Többet jó érzésű filmrajongó nem árulhat el erről a filmről, talán még így is a kelleténél többet fecsegtem.
A film a zsúfolt Mumbai (1996 előtt Bombay) kavalkádját az aranysárga, a narancs, az élénkpiros, az éjkék, a bársonyos fekete tónusaival festi fel a vászonra (eszembe juttatja Wong Kar-wai multikulti Hongkongját). A film zenéjében a tradicionális indiai dallamok a modern poppal keverednek. A film szín- és zenehasználatával tökéletesen szolgálja ki a mesét. Jamal története így lesz igazi keletről hozott kincs, amelyben benne rejlik minden emberi érzés, indulat, varázslat. A Slumdog Millionaire számos súlyos jelenetével együtt erősen életigenlő film. A film üzenete egyszerű: a világot az isteni gondviselés, a sors mozgatja, tűnjék bármennyire is értelmetlennek és véletlennek minden történés (sorsszerű jutalmunkért persze tetteinkkel felelünk). Nem a sokoldalú jellemábrázolásával teszi emlékezetessé magát a film, de ezt keresni bodorság lenne. A Slumdog Millionaire ugyanis égbekiáltó mese, amely végén a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak megbűnhődnek. Olyan heppiendet kap a néző, amelyben semmi kifogása nem lehet. Aki a film befejeztével még igazán türelmes, a stáblista alatt egy derűs, könnyed bollywoodi meglepetést is ajándékba kap, desszert gyanánt a jól fűszerezett keleti konyhában. Boyle tökéletes receptet alkotott.


(Danny Boyle és Loveleen Tandan: Slumdog Millionaire)

(képek: http://krikustomeg.org)

2009. január 9., péntek

A feloldozás útja

Kapva kaptam az alkalmon, hogy otthonunkban csajos partyt tartott feleségem két barátnőjével, tegnap a munkaidő lejártával hódolhattam egyik hobbymnak, a mozi látogatásnak. Az Apolló Art mozi Super 8-as termében a délután négy órai előadáson ezúttal sem tolongtak az emberek, rajtam kívül még egy ember volt kíváncsi Ari Folman egyéni és kollektív filmes terápiájára, a Libanoni keringőre (Waltz with Bashir). Az alig húszéves Ari Folman 1982-ben katonai szolgálatot teljesített a libanoni háborúban. Bejrút elfoglalásakor az izraeli hadsereg gyalogosaként szemtanúja volt annak, ahogy a keresztény falangisták vezérük, Basir Dzsemajel meggyilkolásáért bosszúból ártatlan palesztin civilek (férfiak, nők, gyermekek) ezreit mészárolták le a szabrai és satilai menekülttáborban, amit az izraeli hadsereg ölbe tett kézzel nézett végig a tábor falain túlról. Folman a sokkoló emlékeket tudatalattija mélyére rejtette el, sörözgetés közben egyik egykori bajtársa múltba visszanyúló rémálmai kapcsán döbbent rá, hogy óriási űr tátong a háborús emlékek helyén. Folmant nem hagyja nyugodni emlékképeinek hiánya, és az eltűnt múlt nyomába ered. Megkeresi régi katonatársait, a velük való beszélgetésből rakja össze a múlt töredékeit, és lassan eggyé áll össze emlékeinek mozaikja.
Folman az alapvetően dokumentumfilmnek tekinthető alkotásához első ránézésre az azzal össze nem egyeztethető animációs megjelenítést használta fel. A rendezői koncepció azonban olyannyira következetesen végig és véghez vitt, hogy végül egy bátor és megrázó alkotás manifesztálódik a néző szeme láttára. Az animáció ugyan természetéből adódóan elrugaszkodik attól a valóságtól, amelyet a dokumentumfilm meg akar ragadni, de szemben az élőfelvételtől, kiválóan alkalmas a személyes emlékek, víziók érzékletes ábrázolására.
A film lépésről lépésre visz közelebb minket a libanoni vérengzéshez, a rendező szürreális álomképének gyökeréhez, felhasználva olykor a fekete humor eszközeit is, érzékeltetve a háború abszurd, értelmetlen és kiszámíthatatlan voltát. Az animáció a film egészében összerakosgatja valóság és fikció egymásba csúszó alkotóelemeit, először lefejti az emberi tudat felejtés rétegét, majd eljut az emlékezés szintjére, ahol a szembenézés, a bűntudat, bűnbánat és végül a feloldozás vár minket. A néző a rendezővel együtt járja végi ezt az utat, mert amennyire Ari Folmannak is szüksége van feloldozásra, úgy mi, a nyugati civilizáció részesei is engesztelésre vágyunk a Közel-kelet felé örökké vak tekintetünk miatt. A film utolsó képeiben az animáció élőszereplős archív felvételekre vált, amint a családjukat sirató jajveszékelő asszonyok özönlik el a képernyőt, és a holtakat látjuk, a végén egy kislány szürke sziluettjét. Megrázó és megtisztító film a Libanoni keringő. Bátor szembenézés az egyéni és kollektív felelősség nyomasztó terhével. A kérdés csak az, hányan követik majd Folman példáját?

(Ari Folman: Libanoni keringő)

(képek: http://www.magyar.film.hu/; http://www.port.hu/)

2009. január 8., csütörtök

Jean-Marie Gustave Le Clézio: Terra Amata; Európa Kiadó, Budapest, 1975 (Modern Könyvtár 299)


Nem először fordult elő az, hogy a magyar olvasó kifürkészhetetlen arccal fogadja azt a hírt, amikor a svéd királyi akadémia bejelenti az irodalmi Nobel-díj legújabb kitüntetettjét. Nem meglep, hisz fogalma sincs, ki a jutalmazott. Ezt történt idén velem is, amikor meghallottam Jean-Marie Gustave Le Clézio nevét. Gondoltam, meg kell ismernem a szerzőt, egy kísérletet mindenképp megérdemel, ahogy tettem ezt az utóbbi években is.
Az elmúlt évtized Nobel-díjas írói között akad olyan, aki már korábban ismertem és szerettem (Harold Pinter, 2005, 2008. december 24-én hunyt el, R.I.P.; Kertész Imre, 2002 – a díj odaítélése előtt olvastam már a Sorstalanságot, ami tetszett, de írói munkássága engem nem győzött meg annyira, emellett büszke vagyok arra, hogy hazánk eddigi egyetlen díjazottja Ő), olyan is van köztük, aki egyik kedvenc írómmá vált (Orhan Pamuk, 2006), valakinek tetszett a regénye, de életre szóló hatást nem gyakorolt rám (John Maxwell Coetze, 2003;; Kao Hszing-csien, 2000), de akad olyan is, aki nem nyerte el a tetszésemet (Elfriede Jelinek, 2004; Doris Lessing, 2007).
Az utóbbiak körét gyarapítja ettől a pillanattól kezdve a francia Le Clézio is. Az persze lehetséges, hogy nem a legmegfelelőbb könyvvel vágtam bele a francia író világának megismerésébe, de aligha sarkall az új ismeret további ismerkedésre.
Le Clezio a Terra Amata című könyvét mindössze 26 évesen írta (1967). Az író huszonéves fejjel nem vállalkozott kisebbre, minthogy megénekelje az Ember, az emberiség örökös, körkörös történetét. A Terra Amata főhőse Chancedale, beszédes név, egy francia falucska neve, melynek határában fekszik a történelem előtti ember maradványainak egyik legfontosabb európai lelőhelye (a párhuzam egyértelmű, bár ezt a jelképet csak Tellér Gyula utószavából tudtam meg). Clezio egy létmódba olvasztja össze az írót, az olvasót. („Mit számít, hogy hol és mikor olvasod ezeket a sorokat? Most éppen ez a könyv került a kezedbe, de ugyanúgy kerülhetett volna valami más is. A véletlen millió egymásba akaszkodó fogaskereke játssza itt kimerítő játékait. Mit számít, hogy volt valaki, aki írt, és valaki, aki olvasott? Mélyen, valahol nagyon mélyen egyek ők ketten, s ezt tudják is kezdettől fogva.”) A könyvben az eggyé olvasztott egyetemes, általános Emberből emelkedik ki az Egyes, akik között a véletlen közvetít. Chancedale belülről nézve az általános emberi tudat, kívülről tekintve pedig az általános emberi sors hőse. Chancedale az egyik pillanatba még tízévesen ül a konyhalépcsőn, és végzi pusztítását a hangyák világában, a másik pillanatban pedig nyolcvanévesen magányában haldoklik. „E kettő közötti idő csupán egyetlen vakító, sistergő pillanat.” A regény tulajdonképpen egy tartalomjegyzékbe fojtott vers kibontása.

Valamerre a földön
megszülettem
eleven ember
növekedtem
a rajzba bezárva
múltak a napok
múltak az éjszakák
játszottam minden játékot
szerettem
boldog voltam
beszéltem minden nyelvet
hadonászva
érthetetlen szavakat mormolva
vagy tapintatlanul kérdezősködve
az alvilághoz hasonlatos tájon
benépesítettem a földet
hogy legyőzzem a csendet
hogy kimondjam a teljes igazságot
az öntudat végtelenségében éltem
rohantam
aztán megöregedtem
meghaltam
és eltemettek.

Tulajdonképpen ez az egész regénnyel az igazi bajom. A könyv 280 oldala nem szól másról, mint erről az örökös villanásról. Az egész könyv az emberi tudat folyamatos ömlengése, nincs igazi története, eleje, vége, kezdete, az Emberi sors, öntudat lenyomata, egyetlen versbe fojtott ima. Azon persze mindig elgondolkozom, hogy velem van-e baj. A Terra Amata című regényt is majd egy hónapig olvastam, apró léptékben haladtam előre. Az ünnepek alatt, a munka mellett csak a buszmenetek 15-20 percében, otthon a család melletti fél órákban haladhattam előre. Az efféle könyv valószínűleg sokkal figyelmesebb olvasást kívánhat meg az Olvasótól. Ugyanakkor az is igaz, hogy sosem voltam ennek az irodalomnak híve. A történetmesélő írók mindig is közelebb álltak a szívemhez, és ez sosem jelentette azt, hogy az egyetemes gondolatokat kívül rekesztette volna befogadókészségem. Le Clezioval sorsjegyet húzattam, de nem nyert.
Annyit mindenképp nyertem, hogy Le Clezio könyvvégi kérdésén, miszerint "Ugyan mit számít egy élet folyamán az egyórás olvasmány? Mit számít eggyel több vonal a világot elborító végtelene irkafirkában?", elgondolkoztam. Vajon mi végre falom rendületlenül mások szavait, és lopok el időt saját életemből perceket, órákat. Menekülés ez vagy hangulatok, gondolatok, érzések gyűjtése, amivel gazdagabbá teszem szellememet. Hiszem és remélem, hogy az utóbbi, és nem megyek el csukott szemmel saját magam mellett.
(a kép az Ulpius Kiadó 2008 kiadását illusztrálja)

2009. január 5., hétfő

Best of 2008 III. (színház)

A 2008. esztendőben megtekintett színházi előadások:

  1. Spiró György: Kvartett; Pécsi Harmadik Színház; rendező: Vincze János
  2. Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét; Pécsi Nemzeti Színház; rendező: Balikó Tamás
  3. Mohácsi István és Mohácsi János: Moliére Képzelt beteg; Pécsi Nemzeti Színház; rendező: Mohácsi János
  4. Anton Pavlovics Csehov: Ivanov; Pécsi Nemzeti Színház; rendező: Funk Iván
  5. Urbán András: Urbi et Orbi; Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház; rendező: Urbán András
  6. Pintér Béla: A démon gyermekei; Pintér Béla és Társulata, Budapest; rendező: Pintér Béla
  7. Térey János: Asztalizene; Radnóti Miklós Színház, Budapest, rendező: Bagossy László
  8. Kai Hensel: Klamm háborúja; Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház; rendező: Novák János
  9. Mundruczó Kornél-Bíró Yvette: Frankenstein-terv; Bárka Színház, Budapest; rendező: Mundruczó Kornél
  10. Sárosi István: Gyilkos etűdök; Pécsi Szabadtéri Játékok; rendező: Szikora János
  11. Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli; Pécsi Harmadik Színház; rendező: Vincze János
  12. Tasnádi István: Magyar a holdon; Jászai Mari Színház, Tatabánya és Kamara Savaria, Szombathely közös produkció; rendező: Árkosi Árpád
  13. Arthur Miller: Istenítélet – Salemi boszorkányok; Pécsi Nemzeti Színház; rendező: Mohácsi János

A 2008-as év legnagyobb színházi előadás élményei:


1. Mundruczó Kornél-Bíró Yvette: Frankenstein-terv; Bárka Színház, Budapest; rendező: Mundruczó Kornél

2. Mohácsi István és Mohácsi János: Moliére Képzelt beteg; Pécsi Nemzeti Színház; rendező: Mohácsi János

3. Urbán András: Urbi et Orbi; Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház; rendező: Urbán András

4. Térey János: Asztalizene; Radnóti Miklós Színház, Budapest, rendező: Bagossy László

5. Arthur Miller: Istenítélet – Salemi boszorkányok; Pécsi Nemzeti Színház; rendező: Mohácsi János


Best of 2008 II. (filmek)

A 2008-as évben az alábbi (általam eddig még nem látott) filmeket láttam időrendi sorrendben:

  1. Andrea Arnold: Red Road
  2. Woody Allen: Kasszandra álma
  3. Cristi Puiu: Lazarescu úr halála
  4. David Lynch: Inland Empire
  5. Joe Wright: Vágy és vezeklés
  6. Pernille Fischer Christensen: Szappanopera
  7. Kenneth Branagh: Mesterdetektív
  8. Joel és Ethan Coen: Nem vénnek való vidék
  9. Marc Evans: Hósüti
  10. David Cronenberg: Keleti ígéretek
  11. Kim Ki-Duk: A sziget
  12. Mike Nichols: Charlie Wilson háborúja
  13. Tim Burton: Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya
  14. Cristian Mungiu: 4 hónap, 3 hét, 2 nap
  15. Szabó István: Szembesítés
  16. Roman Polanski: Iszonyat
  17. Sean Penn: Út a vadonba
  18. Paul Thomas Anderson: Vérző olaj
  19. Park Chan-wook: A bosszú ura
  20. Andrew Dominik: Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford
  21. Ang Lee: Ellenséges vágyak
  22. Olivier Dahan: Piaf
  23. Tony Gilroy: Michael Clayton
  24. Jason Reitman: Juno
  25. Susanne Bier: Esküvő után
  26. Julian Schnabel: Szkafander és pillangó
  27. Doug Liman: A Bourne rejtély
  28. Paul Greengrass: A Bourne csapda
  29. Paul Greengrass: A Bourne ultimátum
  30. Ben Affleck: Hideg nyomon
  31. Sarah Polley: Egyre távolabb
  32. Chris Noonan: Miss Potter
  33. Bob Fosse: Kabaré
  34. Matthew Vaughn: Csillagpor
  35. James Gray: Az éjszaka urai
  36. Bruce A. Evans: Mr. Brooks
  37. Faith Akin: A másik oldalon
  38. Paul Thomas Anderson: Magnólia
  39. Robert Redford: Folyó szeli ketté
  40. Juan Antonio Bayona: Árvaház
  41. Marc Forster: Papírsárkányok
  42. Frank Oz: Halálos temetés
  43. Andrzej Wajda: Katyn
  44. Robrt De Niro: Az ügynökség
  45. Steven Spielberg: Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága
  46. Sidney Lumet: Mielőtt az ördög rád talál
  47. Michael Parick King: Szex és New York
  48. Ridley Scott: Amerikai gengszter
  49. Tamara Jenkins: Apu vad napjai
  50. Susanne Bier: A tűz martaléka
  51. Natasha Arthy: Nézz balra, ott egy svéd!
  52. Michael Winterbottom: Hatalmas szív
  53. Phyllida LLoyd: Mamma mia!
  54. Martin McDonagh: Erőszakik
  55. Werner Herzog: Hajnali mentőakció
  56. Johnny To: Száműzöttek
  57. Rob Reiner: A balkancslista
  58. Christopher Nolan: Batman – A sötét lovag
  59. LOST 1-4 évad
  60. Mundruczó Kornél: Delta
  61. Anders Thomas Jensen: Ádám almái
  62. George Clooney: Bőrfejűek
  63. Robert Luketic: 21 – Las Vegas ostroma
  64. Grigor Attila: A nyomozó
  65. Michele Placido: Bűnügyi regény
  66. Terry George: Cserbenhagyás
  67. Grzegorz Pacek: Szerda, csütörtök reggel
  68. Christophe Gans: farkasok szövetsége
  69. Justin Chadwick: A másik Boleyn lány
  70. Robet Benton: Senki bolondja
  71. Helen Hunt: Amikor minden megváltozik
  72. Joel és Ethan Coen: Égető bizonyítékok
  73. Luc és Jean-Pierre Dardenne: Lorna csendje
  74. David Mackenzie: Hallam Foe
  75. Krzysztof Kieslowski: Amatőr
  76. John Carney: Egyszer
  77. Andrew Stanton: Wall-e
  78. Goda Krisztina: Kaméleon
  79. Francois Ozon: Angel
  80. Woody Allen: Vicky Cristina Barcelona
  81. Jeremiah S. Chechik: Benny és Joon
  82. Thomas Vinterberg: A végső megoldás: szerelem
  83. Danny Boyle: A part

A legnagyobb filmélmények 2008-ban:

1. Joel és Ethan Coen: Nem vénnek való vidék
2. Cristian Mungiu: 4 hónap, 3 hét, 2 nap
3. Luc és Jean-Pierre Dardenne: Lorna csendje
4. John Carney: Egyszer
5. Paul Thomas Anderson: Vérző olaj
6. Faith Akin: A másik oldalon
7. Susanne Bier: Esküvő után
8. Ben Affleck: Hideg nyomon
9. Sean Penn: Út a vadonba
10. Woody Allen: Vicky Cristina Barcelona

Best of 2008 I. (olvasmányok)

A 2008-as évben az alábbi könyveket olvastam időrendi sorrendben:
  1. Khaled Hosseini: Papírsárkányok – Hazatérés Afganisztánba –
  2. Bérczes László: Cseh Tamás beszélgető könyv
  3. Oravecz Imre: Ondrok gödre
  4. Bodor Ádám: Sinistra körzet
  5. Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék
  6. Lawrence Block: Nyolcmillió halál
  7. Orhan Pamuk: Isztambul
  8. Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosságok
  9. J.K: Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
  10. Cormac McCarthy: Vad lovak
  11. Miloš Urban: Héttemplom
  12. Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban
  13. John Le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
  14. Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat
  15. Doris Lessing: Az ötödik gyermek
  16. Lawrence Block: Ha a szent kocsma bezár
  17. Garaczi László: metaXa
  18. Lázár Ervin: Eredeti üzenet
  19. Spiró György: Álmodtam neked – régi és új novellák –
  20. Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
  21. Darvasi László: Szerezni egy nőt – háborús novellák –
  22. Martin McDonagh: Az Inishmore-i hadnagy (dráma)
  23. Gao Xingjian: Lélek-hegy
  24. Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst
  25. Spiró György: PRAH (dráma)
  26. Yrsa Sigurdardóttir: Az utolsó rítus
  27. Hakan Nesser: A gonosz arcai
  28. Caleb Carr: A halál angyala
  29. Julian Barnes: Anglia, Anglia
  30. Lawrence Block: Bérgyilkos inkognitóban
  31. Hjalmar Söderberg: Doktor Glass
  32. Elmore Leonard: Glanc
  33. Lawrence Block: A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
  34. Caleb Carr: A sötétség angyala
  35. Philip K. Dick: Kizökkent idő
  36. Jo Nesbø: Vörösbegy
  37. Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok bárányokkal?
  38. Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
  39. Christopher Moore: Mocskos meló

A legjobb öt olvasmány:

1. Oravecz Imre: Ondrok gödre
2. Orhan Pamuk: Isztambul
3. Caleb Carr: A halál angyala
4. Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék
5. Khaled Hosseini: Papírsárkányok – Hazatérés Afganisztánba –

Filmek az év végéről

Jó pár filmes élménnyel gazdagodtam az év végén, egy igazi meglepetés (Az ajánlat) pedig már az Új évre maradt. Íme néhány gondolat ezekről a filmekről.

Francois Ozon: Angel

Ozon vagy nem találta meg még igazi hangját, vagy Ő egy igazi filmes akrobata, aki minden műfajban kipróbálja magát. Láthattunk már tőle egy remekbe szabott Fassbinder adaptációt (Vízcseppek a forró kövön), lélektani thrillert (Swimming Pool), véres szatírát (Szappanopera), egy visszájára fordított házasság krónikáját (5x2), drámát a gyászról (Homok alatt) és a halál elfogadásáról (Utolsó napjaim).
Ozon legújabb filmje Angel Deverell, a viktoriánus Anglia Danielle Stellje, történetét dolgozza fel (érdekesség, hogy a forgatókönyv egy regény adaptációjából született, melynek szerzője Elizabeth Taylor). Angel szeszélyes, elviselhetetlenül öntelt, ámde tudatos lény, fiatalon elhatározza, hogy világsikerű író lesz, dacára szegény sorsának és a szülői intelmeknek, és buzgalmának köszönhetően végül valóban célba ér. Halála után azonban elfelejtik nevét, és ma már senki sem emlékszik rá (persze azért mégis könyv és film születik tanulságos történetéből).
A film címszereplőjének mintáját, az egykori angol írónő, Marie Corelli adta, aki giccses, romantikus, a komoly kritikusok által már életében megvetett regényeket írt, a többség (sőt a királyi család is) viszont imádta a munkáit. Marie Corelli volt a legelső szár írónő, aki bestsellereket publikált és akit valósággal bálványozott a közönség.
Ozon legnagyobb erénye az, hogy a filmben felépíti az írónő regényeinek atmoszféráját, a díszletek és jelmezek világát. Az Angel ezért válik nem csak egy szokványos életrajzi filmmé, hanem a valóság és fikció egymással hadakozó tragikomikus és ironikus drámájává, amelyben a giccs táncra perdül, és megvívja befejezhetetlen csatáját a művészettel. Az Angel hatalmas díszleteiben, apró részleteiben, a színészek gesztusaiban (leginkább a főszereplő Romolai Garai érdeme ez) a giccs vakítóan színes, cirkalmas, habcsókos közegét remekül rekonstruálja. Persze megérkezik a valóság is, hogy megvívja harcát Meseországgal. Kitör a háború, és Angel szívét egy sötét világképű festő (Esmé – Michael Fassbender) rabolja el, akit életében semmire sem tartottak, de halála után az egyetemes kultúra része lesz. Az Angel az alkotó örökös vívódásának, illetve az Alkotás örökérvényűségére vonatkozó állandó kérdés gyönyörű megjelenítése. Ozon filmjeit mindig is szerettem, de sokszor úgy gondolom, még kialakulatlan a stílusa, holott ez Ozon, egy kicsit Angel, egy kicsit Esmé.

Woody Allen: Vicky Cristina Barcelona

A New York groteszk szemüvegén szemlélő rendezőzseni évekkel ezelőtt elhagyta kedvenc városát, és Londonba tette át székhelyét három film kedvéért. Tekintettel arra, hogy Allen évente egy filmet készít, a sorban legyártott művek színvonala óhatatlanul ingadozóak. Ez történt ez Londonban is: A remek Match Point után született meg a felejthető és unalmas Füles, és utána a csak egy fokkal jobb Kasszandra álma. Allen mielőtt visszaért volna szülőföldjére kiruccant egyet a Hispán földre és leforgatta – véleményem szerint – az utóbbi idők legjobb Woody Allen filmjét. A helyszín Barcelona, és Oviedo (ahol Woodynak szobrot állítottak), a történet azonban jellegzetesen Woody Alleni, hiszen a Vicky Cristina Barcelona című filmben is a szerelem, az emberi kapcsolatok, a szex, halál, élet, depresszió, művészet kerül terítékre. A környezet legyen bármennyire is spanyol, két remek spanyol színésszel (Javier Bardem, Penelopé Cruz) megspékelve, a történet főszereplői és témája nagyon is amerikai, new yorki. Két amerikai turista, Vicky (Rebeca Hall) és Cristina (Scarlett Johansson) Barcelonába érkezik egy hosszú vakációra. A józan gondolkodású és jegyben járó Vicky a katalán kultúrát tanulmányozná és nem akar kalandokba bonyolódni. A bohém Cristina viszont a boldogságot és az élet értelmét szeretné megtalálni az egzotikus világban. Mindkettőjük életét felkavarja, mikor megismerkednek Juan Antonio-val (Javier Bardem), a sármos festővel és annak lökött, szuicid hajlamú és közveszélyes exnejével, Maria Elena-val Penelopé Cruz). Ez a felállás már önmagában Woody Allenre vall, ebből kiindulva minden Woody rajongó el tudja képzelni, mi történhet a filmben. Allen azonban elemében volt, filmjét felpezsdítette a katalán kavalkád. A vakáció után – mint hírlik – Woody is hazatért, és New Yorkban forgatta le soron következő filmjét (Whatever Works). Úgy tűnik, nem készít több és valószínűleg gyengébb filmet Spanyolországban.

John Hillcoat: Az ajánlat

Úgy tűnik, hogy a hollywoodi stúdiókorszak egyik jellemző műfaja, a western, feltámadt, de ha csak a jubileumi búcsú fellépésére tért vissza, már akkor is megérte. Sergio Leone gyászbeszéde után olykor egy-egy társadalomkritikus antiwestern meglepte a közönséget, de az utóbbi években visszatérőben látszódik a Legendák kora. Akad egy két újramesélt történet (Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford, Börtönvonat Yumába), de megjelent a modernkori western (Melquiades Estrada három temetése, Nem vénnek való vidék, Vérző olaj), ilyen John Hillcoat elsőfilmje, Az ajánlat, amely csillagos ötös remekmű.
Az ajánlat kőkemény westernfilm, annak ellenére, hogy a Vadnyugattól messze játszódik, a civilizálatlan, betöretlen ausztrál sivatagban. A három Burns fivér (Arthur, Charlie, Mickey) rettegett bűnöző klán ebben a vad világban, ahova Stanley kapitány ártatlan feleségével érkezett a Brit anyaországból, hogy ezen a távoli gyarmaton megtisztítsa a környéket a kosztól, és rendet rakjon a rendetlenségben.
A jó szándékú kapitány a rabul ejtett Charlienak ajánlatot tesz: amennyiben a vérengző bátyját, Arthurt megöli, öccse Mickey megszabadul a bitófa alól. Ebben a világban azonban senki sem jó, a katonákat, a lakosságot ugyanabból a fából faragták, mint a banditákat. A film erénye azonban az, hogy nem foglal állást, hiszen ebben a miliőben nem is lehet. Itt a legvérengzőbb gyilkos is költő, testvár, barát, a városi méltóság is bosszúszomjas polgár.
A film forgatókönyvét, zenéjét, és zeneszövegét Nick Cave írta, ennek is köszönhető, hogy egy költőien tiszta lírikus darab, egy ballada nőtt ki a szilaj szikár földből. A befejezés meg egyszerűen zseniális.

Egyéb

Jeremiah S. Chechik 1993-as filmje a Benny és Joon, kedves romantikus dráma, amely azon filmek körét gyarapítja, ahol a különcség és az örültség elhatárolódik. Olyan színészeket látjhatunk, mint a fiatal Johnny Deep, és az azóta a vászonról eltűnt Mary Stuart Masterson és Aidan Quinn.
Thomas Vinterberg esete egy újabb jó példa, hogy a remek hazai kezdés (a Születésnap talán a legjobb film, amit életemben láttam) után amerikai kiküldetésben hogyan esik darabjára egy rendező, aki ráadásul egy olyan művészieskedő érthetetlen, élvezhetetlen filmet rakott össze A végső megoldás: szerelem címén, hogy nem nyúlok mellé, ha azt mondom, hogy a Tengerentúlon észre sem vették őt.
Danny Boyle a Sekély sírhant és a Transpotting után, még a sci-fi korszaka (28 nappal később, Napfény) előtt készítette el A part című filmját az általam nem sokra tartott (de lassacskán egyre inkább elismert) Leonardo Di Caprio, valamint Tilda Swinton főszereplésével. A part egyfajta modern Legyek ura történet, a Távol-kelet egyik elszigetelt szigetének paradicsomi idilljében játszódó apró társadalomról szól, amely akkor működik és működhet, ha csak a Kevesek tudnak róla. A part élvezetes film, és ne feledjük idén az év eleji díjkiosztókon van mit keresni a rendezőnek a hírek szerint (Slumdog Millionaire).



(képek: www.port.hu)